Angelus a járvány idején – Ferenc pápa: Leleményes szeretettel segítsük egymást!

A pápa teljes beszédének fordítását közreadjuk.

Kedves testvérek, jó napot kívánok!

Ezekben a percekben ér véget a mise, amelyet az érsek úr mutat be a milánói poliklinikán a betegekért, orvosokért, ápolókért, önkéntesekért. Az érsek úr közel áll az emberekhez, és imádságban Istenhez is közel áll. Eszembe jut a múlt héten készült fénykép: ő, egyedül a dóm tetején, a Szűzanyához imádkozik.

Szeretnék köszönetet mondani minden papnak is, a papok leleményességéért is.

Sok hírt kapok Lombardiából erről a leleményességről. Lombardiát roppant súlyosan érinti a koronavírus-járvány. Vannak papok, akik ezeregy módját megtalálják annak, hogyan legyenek közel az emberekhez, hogy ne érezzék elhagyatva magukat. Apostoli buzgóságú papokról van szó, akik jól megértették, hogy a világjárvány idején nem viselkedhetnek „Don Abbondio”-ként [gyáva pap Manzoni Jegyesek című regényében – a Szerk.]. Hálásan köszönöm nektek, papok!

Nagyböjt harmadik vasárnapjának evangéliumi szakasza Jézusnak egy szamariai asszonnyal való találkozását mutatja be (vö. Jn 4,5–42). Jézus úton van tanítványaival, és megállnak megpihenni egy kútnál, Szamariában. A zsidók eretneknek tartották a szamariaiakat, és rendkívül megvetették, másodosztályú lakosoknak tartották őket. Jézus fáradt, szomjas. Érkezik egy nő vizet meríteni, ő pedig kéri: „Adj innom” (Jn 4,7). Így, minden gáton áttörve beszélgetésbe elegyedik vele, melynek során feltárja annak az asszonynak az élő víz misztériumát, vagyis a Szentléleknek, Isten ajándékának a titkát. Jézus ugyanis az asszony csodálkozására így válaszol: „Ha ismernéd Isten ajándékát, és tudnád, hogy ki mondja neked: »Adj innom!«, inkább te kérnéd őt, és ő élő vizet adna neked” (Jn 4,10).

E párbeszéd középpontjában a víz áll: egyrészt a víz mint az élet elengedhetetlen feltétele, mely megszünteti a test szomjúságát és fenntartja az életet; másrészt a víz mint az isteni kegyelem jelképe, mely örök életet ad. A bibliai hagyomány szerint Isten az élő víz forrása – ezt mondják a zsoltárok, a próféták –: ha a nép eltávolodik Istentől, az élő víz forrásától, és a törvénytől, az a legsúlyosabb szárazsághoz vezet. Ez Izrael népének tapasztalata a sivatagban. A szabadság felé vezető hosszú úton a nép égető szomjúságtól szenvedve tiltakozik Mózes és Isten ellen, mert nincs víz. Ezután, Isten akaratából, Mózes vizet fakaszt a sziklából, a népét kísérő és éltető Isten gondviselésének jeleként (vö. Kiv 17,1–7).

Pál apostol azt a sziklát Krisztus jelképeként értelmezi. Ezt mondja: „És a szikla Krisztus” (vö. 1Kor 10,4). Ez Isten jelenlétének titokzatos alakja úton lévő népének körében. Krisztus ugyanis a templom, amelyből a próféták látomása szerint a Szentlélek, vagyis a megtisztító és életet adó élő víz fakad. Az üdvösségre szomjazók ingyenesen meríthetnek Jézusból, és a Szentlélek a teljes és örök élet forrásává válik bennük.

Jézus élő vizet ígért a szamariai asszonynak, és ez az ígéret az ő húsvétjakor valósággá vált: átszúrt oldalából „vér és víz” folyt ki (Jn 19,34).

Krisztus, a leölt és feltámadt Bárány a forrás, melyből a Szentlélek fakad, és amely megbocsátja a bűnöket és új életre támaszt.

Ez az ajándék a tanúságtétel forrása is. A szamariai nőhöz hasonlóan bárki, aki találkozik az élő Jézussal, megérzi annak szükségét, hogy elmesélje azt másoknak, hogy mindenki eljusson annak megvallására, hogy Jézus „valóban a világ üdvözítője” (Jn 4,42), ahogyan annak a nőnek a falubelijei mondták. Nekünk is, akik a keresztség által új életre születtünk, az a feladatunk, hogy tanúságot tegyünk a bennünk működő életről és reményről. Ha keresésünk és szomjunk teljesen kielégül Krisztusban, meg fogjuk mutatni, hogy az üdvösség nem e világ „dolgaiban” rejlik, melyek végeredményben szárazságot eredményeznek, hanem abban, aki szeretett és mindig szeret bennünket: Jézusban, a mi üdvözítőnkben, az élő vízben, melyet kínál nekünk.

A Boldogságos Szűz Mária segítsen ápolni magunkban a Krisztusra, az élő víz forrására irányuló vágyunkat, ő ugyanis az egyetlen, aki képes kielégíteni az élet és szeretet iránti szomjúságot, melyet szívünkben hordunk!

A Szentatya szavai az Angelus elmondása után:

–Kedves testvérek!

Mivel ezekben a napokban a Szent Péter tér zárva van, közvetlenül titeket üdvözöllek, akik a tömegkommunikációs eszközökön keresztül követtek.

A világjárványnak ebben a helyzetében, amikor többé-kevésbé elszigetelten élünk,

újra fel kell fedeznünk és egyre mélyebben meg kell értenünk az Egyház minden tagját egyesítő közösség értékét.

Krisztussal eggyé forrva sosem vagyunk egyedül, hanem egyetlen testet alkotunk, melynek ő a feje. Ezt az egységet tápláljuk az imádsággal, de az eucharisztia lelki vételével is, amely erősen ajánlott gyakorlat, amikor nem lehetséges a szentség magunkhoz vétele. Ezt mindenkinek, de különösen az egyedül élő emberek számára mondom.

Szeretném ismét kifejezni közelségemet minden beteghez és gondozóikhoz. Ugyanígy minden munkatárshoz és önkénteshez, akik segítik azokat, akik nem hagyhatják el otthonukat, továbbá mindazokhoz, akik segítik a legszegényebbeket és a hajléktalanokat.

Nagyon köszönöm mindnyájatok minden erőfeszítését és segítségét ebben a nagyon nehéz időszakban! Az Úr áldjon meg és a Szűzanya oltalmazzon benneteket! Kérlek, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Szép vasárnapot, és jó étvágyat az ebédhez! Köszönöm!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír