Anselm Grün: Jézus, az üdvösség tanítója

A bölcsek annak tanúi, hogy Jézusban megtestesül „mind Keletnek és Nyugatnak, mind Délnek és Északnak a bölcsessége”. Anselm Grün a jézusi nyolc boldogságban meglátta, hogy azok Buddha „nyolcrétű ösvényének analógiájára értelmezhetők úgy is, mint Jézusnak a sikeres életre vezető nyolc ösvénye”. E jézusi bölcsesség ma is konkrét útmutatásul szolgál arról, hogy a világ zűrzavarában miként is élhetünk „sikeres” életet. Máté evangéliumának végén Jézus szétküldi tanítványait az egész világba, hogy hirdetvén az örömhírt, tegyenek mindenkit a tanítványává. A keresztények révén teljék el a világ Jézus Lelkével, hogy így váljon a világ emberibbé.

A kötet írója valószínűsíti, hogy az evangélium önmagát Máténak nevező szerzője Kr. u. 80–90 között írta művét Antiochiában, egy olyan nagyvárosban, ahol vegyesen éltek egymás mellett zsidók, görögök és más népcsoportok. Máté hirdette: az Egyház a zsidó zsinagóga legitim utódja, Jézus a zsidó rabbikhoz hasonló tanító, akinek tanítása Isten valódi akaratát képviseli. Máté a hitében már járatos gyülekezet számára írta evangéliumát, vagyis őt már nem az izgatta, hogyan lesz valaki Jézus tanítványává, hanem az, miként marad Krisztus jó tanítványa. Minden bizonnyal a zsidó rabbinátus neveltjeként lett később „a mennyek országának a tanítványa”, így aztán mind a zsidó hagyományból, a régiből, mind Jézus tanításából, az újból összegyűjti azt, amit gyülekezete oktatásához fontosnak tart.

Anselm Grün számára két mozzanat különösen fontos a tanító Mátéban. Az egyik, hogy világosan leszögezi: egyetlen igazi tanító van, Krisztus. Ezért senki más ne neveztesse magát tanítónak a gyülekezetben, amely testvérekből álló közösség. A másik fontos szempont a tanító Mátéban: az evangéliumkompozíció, amely szerint egy nagyobb beszéd után mindig valami cselekményes rész következik. Jézus szavait tettek követik: utóbbiak tehát interpretálják és megerősítik azt, ami előtte szavakban fogalmazódott meg. Jézus „nem egy merev szabályrendszert felállító tanító”, az ő tanítását saját élete támasztja alá, igazolja. Ezért sosem moralizál, hanem inkább tetteinek az értelmezését nyújtja. Ez fordítva is igaz: Jézus tetteinek a leírásával Máté konkretizálja azt, miként kell érteni Jézus tanítását. Ennek megfelelően a hegyi beszédet (5-7. fejezet) tíz csoda követi a 8. és 9. fejezetben. E kompozícióval Máté összekapcsolja e részeket a zsidók Egyiptomból való kivonulásával, ahol a zsidó hagyomány szerint tíz csoda történt. Tehát mind a hegyi beszéd, mind a tíz csoda arra erősít rá, hogy Jézus az új Mózes, aki népét az ígéret földjére, a mennyek országába vezeti.

A kötet bencés szerzője szerint Mátét mint tanárt leginkább az etika érdekli. A másik három evangélista közül egyik sem értelmezte Jézus üzenetét annyira etikai kihívásként, mint Máté, aki szerint a keresztény mivolt nem abban áll, hogy ismerjük a helyes hitvallást és helyesen imádkozunk, hanem abban, hogy a keresztény ember hite meglátszik az életvitelén. Máté számára elsősorban az ellenség szeretetéről és az új igazságosságról tudja meg a világ, hogy Jézus Krisztussal valami olyan új dolog érkezett a világba, amely megváltoztatja az egész világot, és képes még gyógyítani is. Anselm Grün szerint azonban kevés lenne, ha pusztán az etikai dimenziót vizsgálnánk Máté evangéliumában, melynek igazi üzenete spirituális természetű: „egyfelől elválaszthatatlanul összetartozónak mondja az imát és a munkát, az istentapasztalatot és egy újfajta magatartásmódot. Másfelől idetartozik ennek az evangéliumnak a központi tanítása: bízzunk a mennyei Atyában, akinek a gyermekei vagyunk.” Grün megjegyzi: manapság sokak élete rettegéssel teli, különböző félelmek határozzák meg és bénítják le őket. Máté evangéliumának Jézusa arra biztat minket, hogy hozzá hasonlóan tekintsünk Istenre, aki óvón tart minket a tenyerén. Máté evangéliumának egyik lényegi üzenete: „Élj bizalomból, ne félelemből! Nem egyedül jársz utadon. Krisztus mint Emmánuel – velünk az Isten – ott van melletted. Közeledik feléd, ha te Péterként eltűnni látszol is az élet hullámverésében. Ott van melletted akkor is, ha túlzott elvárások nehezednek rád. És akkor is melletted áll, ha a kereszten függve úgy érzed, mindennek vége.”

Jézusnak az utolsó ítéletről mondott példabeszédét elemezve a szerző kiemeli: ez nem félelmetes, hanem sokkal inkább intő beszéd, amely arra hívja fel a figyelmünket, hogy „a Jézus Lelke vezérelte élethez hozzátartozik a felebarátainkkal ápolt rendezett viszony… Az ember nem gondolkodásmódja, hanem tettei alapján ítéltetik meg.” Máté szerint Krisztus megvallása a konkrét tettekben mutatkozik meg, nem pedig a Róla megfogalmazott dogmatikailag helyes mondatokban.

Anselm Grün elemezve Jézus gyötrelmeit és imáját a szenvedések éjszakáján, kifejti: a Getszemáni-kerti ima világosan jelzi, hogy Jézus a hegyi beszédet teljesítette be passiójával. Nem csupán meghirdette azt, hanem meg is valósította saját életében, az Atyához vezető úton járásban. „Keserves imádkozása során Jézus keresi a tanítványaival való közösséget: segíteni akar nekik abban, hogy begyakorolhassák a Miatyánk központi kérését saját életükben.”

Jézus feltámadásának hírül adásával kapcsolatban Grün megvilágítja: Máté arra hív meg bennünket, hogy higgyünk a feltámadás történeti valóságában, mert megtörtént, „a Feltámadott megjelent az asszonyoknak”. Máté értelmezi a körülményeket, és szemünket a jövőre irányítja: a Jézus feltámadásába és a Feltámadottba vetett hit kihat a mi életünkre is. „Lendületet ad nekünk, hogy ne hátrafelé pillantgassunk, és ne bonyolódjunk felesleges vitákba arról, hogy pontosan hogyan is volt ez meg az. Inkább megbízást ad nekünk a Feltámadott: a feltámadásba vetett hit meg akar mutatkozni az életünkben.” Ez világossá válik Máté evangéliumának zárójelenetében, ami a könyv csúcspontja: „a Feltámadott itt van köztünk, velünk járja utunkat, az Egyház pedig hirdesse a feltámadást az egész világnak. Az Egyház tehát Jézus működésének a folytatása.”

Anselm Grün figyelmeztet: napjainkban politikailag különösen időszerű a kiengesztelődésről és az ellenség szeretetéről szóló jézusi tanítás. Nem fogja túlélni az emberiség, ha megengedjük magunknak az ellenségeskedés és a gyűlölet luxusát. Rá vagyunk utalva egymásra. Túlélni csak akkor fogunk, „ha kiengesztelődés fakad Isten feltétlen szeretetének és határtalan megbocsátásának a megtapasztalásából, ha tehát készek vagyunk újra meg újra megbocsátani egymásnak. Máté evangéliuma arra tanít, miként lehet ma sikeres a közösség, a társadalom, a népek nagy közössége.”

A könyvet Németh Attila fordította.

Anselm Grün: Jézus, az üdvösség tanítója.
Új Ember Kiadványok – Magyar Kurír, 2023.

Szerző: Bodnár Dániel

Magyar Kurír