Anselm Grün: Változzon a világ!

Anselm Grün megállapítja: Jézus utolsó ítéletről szóló beszéde Máté evangéliumában (Mt 25,31–46) kezdettől fogva megmozgatta a keresztényeket, az egész evangélium összegzésének tekintették. Jézus annak alapján ítéli meg kereszténységünket, hogy miként bánunk felebarátainkkal. Életünk végén az fog számítani, hogyan viselkedtünk embertársainkkal, és hogyan viszonyultunk hozzájuk, még ha nem is tudunk arról, hogy amit velük teszünk, azt végső soron Krisztussal tesszük.

A könyv szerzője leszögezi: Jézus az üzenetével szeretne minket ráébreszteni arra, hogy találjuk meg módját, „miként tehetjük hatékonnyá az irgalmasság és a tisztelet, s nem pedig a kizsákmányolás és a megvetés szellemét az egész világon”. Nem elégedhetünk meg azzal, hogy az irgalmasság cselekedeteinek gyakorlását csak a politikusokra bízzuk, mert ez esetben „felmentést adnánk magunknak az alól, hogy mi is hozzájáruljunk egy emberibb világ létrejöttéhez”. Bármennyire is fontosak a politikai és gazdasági szempontok, az irgalmasság cselekedeteivel nem késlekedhetünk, „egészen addig, míg nem az igazságosság, a béke és a jólét uralkodik majd az egész világon” – írja a bencés teológus. Hozzáfűzi: közvetlen környezetünkben mindig akad elég alkalom, hogy az irgalmasság lelki és testi cselekedeteit gyakoroljuk.

Anselm Grün nem szeretné, ha az olvasók lelkiismeret-furdalást éreznének azért, mert keveset tesznek. Ahogy Jézus az utolsó ítéletről szóló beszédében teszi, ő is csak szeretné őket ráébreszteni, hogy „ott és akkor, ahol és amikor Isten megérinti szívüket, legyenek készek testi vagy lelki irgalmasságot gyakorolni fivéreikkel és nővéreikkel”. A könyv írója kiemeli: akik e cselekedeteket véghez viszik, mindezt nem a jutalom reményében teszik, hanem azért, mert hagyják, hogy a rászorulók megérintsék szívüket.

„Ha hagyjuk, hogy fivérünk és nővérünk megérintse szívünket, s hogy az irgalmasság cselekedetére ösztönözzön, belső jutalmat élünk meg. Érzékeljük, hogy életünk gazdagabbá válik, ha adunk, érzékeljük, hogy életünk gyógyítóvá válik, ha a betegek felé fordulunk, s érzékeljük, hogy saját csupaszságunkat fedjük el akkor, amikor a mezíteleneket felöltöztetjük. Az irgalmasság cselekedeteinek gyakorlása saját magunkra is jó hatással van. Ezeket végezve magunkkal is irgalmasok vagyunk.” Ám nem azért vagyunk irgalmasak másokkal, hogy a magunk számára jó származzon ebből. Az irgalmasság cselekedeteit azért gyakoroljuk, mert hagyjuk, hogy „szívünket megérintsék a szegények, az éhezők, a hajléktalanok és bebörtönzöttek. Paradox helyzet: miközben elfelejtkezünk magunkról, mert átadjuk magunkat másoknak, mi magunk éljük át életünk beteljesedését, a belső hálát azért, ha az, akinek hajlott a háta, egyenesebb derékkal távozik tőlünk, s ha az, aki mezítelen, ismét felfedezi királyi méltóságát”.

Azzal kapcsolatban, hogy az irgalmasságnak hét testi és hét lelki cselekedete van, Anselm Grün kifejti: a keresztény hagyomány kedveli a tizennégyes számot. Keresztúti stációból és segítő szentből is tizennégy van. A tizennégy gyógyító szám. Babilonban tizennégy gyógyító istenség volt. Szent Ágoston számára a tizennégyes szám Jézus halálára és feltámadására utal, ami átalakította és meggyógyította életünket, mert Jézus niszán hónap tizennegyedikén halt meg. Az irgalmasság tizennégy cselekedete „hitünk gyógyító dimenzióját fejezi ki. E cselekedeteken keresztül Jézus Krisztus gyógyító és megváltó szeretete áramlik általunk ebbe a világba”. Az irgalmasság tizennégy cselekedete azonban nem arról szól, hogy e cselekedetekkel kiérdemelhessük az üdvösséget.

A keresztény hagyomány kezdetektől hirdette, hogy az üdvösség Jézus Krisztustól származik, és hogy a hit által igazulunk meg. De Mátéval és Jakabbal együtt az Egyház mindig is vallotta: a cselekedetek nélküli hit nem igazi hit. Jakab apostol első levelében írja: „Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről van, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, még árnyéka sem a változásnak… A tanítást váltsátok tettekre, ne csak hallgassátok, mert különben magatokat csaljátok meg. Ha ugyanis valaki csak hallgatja a tanítást, de nem követi, hasonlít ahhoz az emberhez, aki a természettől kapott arcát a tükörben nézegeti. Megnézi magát, aztán odébb megy, s nyomban elfelejti, milyen is volt. Aki ellenben figyelmesen tanulmányozza a szabadság tökéletes törvényét, és ki is tart mellette, aki nem feledékeny hallgatója, hanem tettekre váltója, az teljesítésében boldog lesz” (Jak1, 17,22–25). Anselm Grün hozzáteszi: az üdvösséget hit által, nem pedig cselekedetek által nyerjük el, de csak akkor leszünk boldogok, ha hitünk az irgalmasság cselekedeteiben is kifejeződik. „Boldognak lenni nem a jövőbeli üdvösség megszerzését jelenti, hanem azt, hogy már most boldogok vagyunk, összhangban vagyunk önmagunkkal. Az irgalmasság cselekedeteit nem szabad moralizálva értelmeznünk.”

A bencés lelki író állítja: Jézus nem félelmet akar kelteni bennünk az utolsó ítéletről szóló beszédével, hanem határozottságra, nyitottságra és az emberekkel való szolidaritásra hív bennünket. „Az ítélet képét arra használja, hogy Isten felé irányítson, hogy helyesen és őszintén éljünk. Az irgalmasság cselekedetei Isten és az emberek felé vezetnek minket, akikben maga Krisztus találkozik velünk. Jézus rá akar ébreszteni, hogy éljünk úgy itt és most, hogy az ő irgalmasságának Lelke áthasson bennünket.”

A könyvet Doncsecz Etelka fordította.

Anselm Grün: Változzon a világ!
Új Ember Kiadványok – Magyar Kurír, 2022

Szerző: Bodnár Dániel

Magyar Kurír