Gyönyörű tájakon vezetett az utunk: megjártunk völgyeket és hegyeket, fizikai és lelki síkon egyaránt.
Megtapasztaltuk a Gondviselést az időjárásban, a találkozásokban, az egymás segítésében, a gondoskodásban, ahogy a zarándokszállásokon a helyi civilek és szerzetesek fogadtak minket.
Meghatározó élmény volt, amikor Ravazd előtt az erdőből kiérve megláttuk célunkat, a Pannonhalmi Főapátságot. Magunkat legyőzve, egymást támogatva és segítve együtt jutottunk el ide. Akkor is, amikor már minden lépés fájt, erőt adott a társak lendülete, a közös éneklés, imádság.
Csodálatos volt, amikor Pannonhalmára a Jézus életem, erőm kezdetű dalt énekelve mindannyian megérkeztünk és Imre atya fogadott minket.
A bencés szerzetesközösség esti imaórájához kapcsolódva adtunk hálát az útért, a kitartásért, a kapcsolataink mélyüléséért, hitünk erősödéséért, az itt meghozott döntésekért.
Forrás és fotó: Szeged-Csanádi Egyházmegye
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria