Anyaként tekint az Egyház az elváltakra – Frankó Tamás érseki bíró a házasság érvénytelenítéséről

– Holtomiglan-holtodiglan szól az elköteleződés, ám a legjobb szándék ellenére mégis zátonyra futhatnak házasságok. Hogyan támogatja az Egyház a krízisben lévő házasokat?

– Az Egyháznak a házasságról van egy ideális képe: az egyik legszebb és legfontosabb emberi kapcsolat, élet- és szeretetközösség. Két ember elköteleződik egymás mellett, mert örök hűségben és szeretetben szeretnének együtt élni. A boldog házasság nem lehetetlen. Az évek során azonban nehézségek merülnek fel, mind a két fél sokat változik, alakulnak az élethelyzeteik, kríziseken mennek keresztül. Ezek a természetesen jelentkező problémák tulajdonképpen megoldandó feladatok, melyekhez az Egyház eszközöket nyújt a plébániai családcsoportokkal, a családos lelkigyakorlatokkal és a lelkiségi közösségekkel, mint amilyen például a Házas Hétvége vagy a MÉCS. A házasság érvénytelenítése is egy eszköz, a végső, amikor már nincs más megoldás.

– Miért kínálja fel az Egyház az érvénytelenítés lehetőségét?

– Az Egyház édesanyaként tekint magára, aki szembenéz azzal, hogy a gyermekei mindezen eszközök és a házasság szentségének bőséges kegyelmei ellenére is rászorulnak Isten irgalmára. Gyarló emberek vagyunk, hibákat, bűnöket, gyengeségeket hordozunk magunkkal. A mai világban a polgári válás bevett eljárás lett. Az életre szóló elköteleződést jelentő házasságra is ráütötte a bélyegét az a mentalitás, hogy minden és mindenki lecserélhető: ha rosszul működnek köztünk a dolgok, ha már nem szeretlek úgy, mint az elején, akkor keresek mást. Amikor a házasok emiatt nagy fájdalmakkal, nehézségekkel küszködnek, és a kapcsolatuk törést szenved, az Egyház felkínálja a semmisségi eljárást, a házasság érvénytelenítését. Ennek során az egyházi bíróság az igazságosság és az irgalmasság szempontjait egyszerre érvényesítve megvizsgálja a házasságot, különösen annak kiindulópontját. Ha van olyan indok, amely már a házasság kezdeténél fennállt, és amely alapján a házasság érvénytelensége kimondható, akkor megállapítja azt.

– Milyen könnyítéseket tett Ferenc pápa 2016-ban? 

– Az egyházi bíróság korábban két fokon vizsgálta a házasságot, ha mind a kettő azonos eredményt hozott, akkor lehetett kimondani a házasság érvénytelenségét. Ferenc pápa újítása, hogy amennyiben nem bonyolult ügyről van szó, akkor első fokon is ki lehet mondani az érvénytelenséget. A Szentatya elérhetőbbé akarta tenni az eljárást azok számára, akik rendezni szeretnék az állapotukat. Ennek megfelelően az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyében Erdő Péter bíboros úr felállított egy tanácsadói szolgálatot.

A cél az, hogy ha valaki a polgári válása után élne az érvénytelenítés lehetőségével, akkor a segítségére legyenek ebben olyan személyek, akik jól ismerik azt. 

– Milyen folyamatra kell számítania annak, aki kéri a házassága érvénytelenítését? 

– Először keresetlevelet kell készítenie a felperesnek. Ebben a dokumentumban kitér arra, hogyan jött létre a házassági beleegyezés, a megismerkedéstől kezdve részletezi a házasság különböző állomásait, a gyerekek születését, a kríziseket, feltárja a felmerült problémákat, főképpen azt, ami a polgári válásig juttatta őket. A házasság történetének ismertetése mellett adatokat is meg kell adnia. 

Ki kell választania a megfelelő egyházi bíróságot, amelyhez benyújtja a dokumentumot. Fordulhat ahhoz az egyházmegyei bírósághoz, amelynek a területén a házasságot kötötték, vagy bármelyik fél lakóhelye szerinti bírósághoz. A házasságkötés időpontját, helyét bizonyító dokumentumot, a polgári válással kapcsolatos végzést, a keresztleveleket, a házassági levelet is csatolnia kell, de benyújthat szavahihetőségi igazolást is, amelyet egy, a feleket jól ismerő paptól kérhet. 

A keresetlevélben meg kell nevezni a percímet, azaz az okot, amely a házasság érvénytelenségét valószínűsíti. Ennek megállapításában segíteni tud a tanácsadó szolgálat vagy egy egyházi ügyvéd. Percím lehet például, ha az egyik fél színlelésben volt a házasságkötéskor, de pszichikai természetű okok is megnevezhetők. Az egyházi eljárás során tanúkra is szükség van, akiket a keresetlevélben meg kell nevezni. 

A dokumentum benyújtása után a bíróság befogadó határozatot hoz, majd három egyházi bíró megvizsgálja a házasságot, és egy hosszabb folyamat végén meghozzák az ítéletet. Rajtuk kívül fontos szerepe van még a kötelékvédőnek, aki a házasság érvényessége mellett hoz fel érveket, és a jegyzőnek, aki a dokumentumokért felel.

– Hogyan történik a felek és a tanúk meghallgatása?

– Ne tárgyalótermi szituációt képzeljünk el! Az úgynevezett ügyhallgatók egy-egy alkalommal meghallgatják a feleket, megpróbálják kideríteni az igazságot az érvénytelenségi okokról. Az alperes szintén hozhat tanúkat, és nyilatkozhat arról, hogy szerinte a házasság érvényes vagy érvénytelen. Ha az alperes nem jelenik meg a meghallgatáson, az nem ok arra, hogy a semmisséget a bírók ne mondják ki. Fontos, hogy a tanúk érdemben tudjanak beszélni a házasságról, és a feleket gyerekkoruktól vagy a megismerkedésüktől fogva ismerjék. Ez a családtag vagy barát a saját véleményét képviseli, nem az egyik vagy a másik fél szócsöve. Az igazmondásról eskü formájában nyilatkoznak a peres felek és a tanúk is.

– Mi történik az ítélethozatal során?

– A kötelékvédő kifejti a véleményét, majd a három bíró tanácsot tart, és megválaszolják azt a kérdést, hogy bizonyosságot nyert-e a házasság érvényessége. Amennyiben nem kerül sor fellebbezésre, akkor az ítélet eredménye a házasság érvénytelenségének kimondásával a felek szabad állapotát eredményezi. Ennek birtokában új házasság megkötésére is lehetőség nyílik. Ha a bíróság a házasság érvényességét mondja ki, akkor a félnek lehetősége van fellebbezés benyújtására, és az ügyet másodfokon is megvizsgálja egy felsőbb bírósági fórum.

– Általában milyen motiváció hajtja az elváltakat, hogy érvényteleníttessék a házasságukat? 

– Előfordul, hogy valaki a hit fényében szeretné rendezni az életét: ha polgárilag már elvált, ne éljen egyházilag érvényes házasságban. Legtöbbször azonban az előző házasság tönkremenetele után a felek új kapcsolatra lépnek, amely a tapasztalatuk szerint jobban működik, mint az előző, úgy érzik, megtalálták a boldogságukat valaki más mellett. Hosszú lelki folyamatot járnak be, mire eljutnak idáig. Az Egyház édesanyaként szeretne jelen lenni, azt keresi, hogy a lelki sebek hogyan gyógyíthatók. A gyógyulás hosszú útján a házasságuk halálát megélők lelkivezetőhöz, gyóntatóhoz fordulva sok segítséget kaphatnak.

– Mikor érdemes belevágni az érvénytelenítés folyamatába? 

– Akkor, ha megszületett az emberben a döntés, hogy elindul ennek a lelki gyógyulásnak az útján. Készen kell állni arra, hogy egy vallomás sok sebet felszakít, szembe kell nézni a sérülésekkel és az emberi gyengeségekkel. Az eljárás a magánélet szféráit tárja fel, ehhez lelkierő kell.

– A gyerekek hogyan élik meg az érvénytelenítést? Segít nekik, ha a szülők rendezik az életállapotukat? 

– Magam is elvált szülők gyermeke vagyok, tudom, milyen törést okoz a szülők egymás iránti szeretetének a hiánya. A gyerekeknek is gyógyulásra van szükségük. Boldogságukhoz a szülő boldogsága is hozzátartozik. Sokszor az az illúzió él a felekben, hogy a gyerek nem érti még a dolgokat. Értelmileg lehet, hogy nem, de érzelmileg nagyon is, minden rezdülést érzékel. Fontos, hogy a szülő tudjon beszélni vele a krízisről a gyerek korának, érettségének megfelelően, hiszen számára is előrevivő, ha szembe tud nézni a családjában történtekkel, a válással, a szülők szétköltözésével. Fontos, hogy a gyerek kérdéseket tehessen fel, elmondhassa a véleményét, szembenézhessen a saját sebzettségével, kifejezhesse a fájdalmát. Hangsúlyozni kell számára, hogy ő nem hibás, és fel kell vázolni, hogyan folytatódik az élet, amelyben ő is megtalálhatja a maga helyét. Ha a szülővel való kapcsolattartása rendezett, és a szülő esetleges új házasságában kialakul egy stabil, saját élete, akkor biztonságban érzi magát.

– A válást elszenvedő gyerek gyakran továbbviszi a párkapcsolatába a szülői mintát.

– Az elvált szülők gyermeke sajnos küszködik a saját emberi kapcsolataiban. De nem lehetetlen ezeket a helyzeteket úgy kezelni, hogy a végén többlettel jöjjön ki belőlük.

A tapasztalat az, hogy a Jóisten sokszor a töréseinken, a sebzettségeinken keresztül tud minket gyógyítani. Fájdalmas élethelyzeteket is a hasznunkra fordíthat, hogy azok végső soron a fejlődésünket, a kibontakozásunkat szolgálják.

Az elvált szülők gyereke a felnőtt életében el fog jutni oda, hogy megérti, a Jóisten ezen a történésen keresztül is tudott adni neki valamit, ami gazdagította az életét.

– Ez a belső folyamat évekig eltart a felekben. Szentségekhez járulhatnak ezalatt? Milyen feltételek mellett áldozhatnak, illetve nem áldozhatnak?

– Ez egy összetett kérdése az egyházi tanításnak. Az a személy, akinek egyházilag érvényes a házassága, polgárilag elvált és újból polgári házasságot kötött, a házasság szentségével ellenkező életállapotban él, ezért a szentáldozás és a szentgyónás lehetősége normál körülmények között nem áll a rendelkezésére, csak halálveszélyben. A szentségek a lelki gyengeségünkben is segítenek, ugyanakkor az Istennel való találkozásnak olyan alkalmai, melyekre az embernek méltónak kell lennie, és ezt az előbb említett tényezők kizárják.

Ha valakit egy egyházi házasságban elhagytak, és nem köt új polgári házasságot, netán a polgári válást sem akarja, akkor az illető továbbra is a szentségekhez járulhat.

– Hívő emberként nem könnyű megélni, hogy kudarcot vallott a családi élet, és ez még a hitéletet is jelentősen befolyásolja.

– Nem szabad büntetést látni abban, ha valaki nem járulhat szentségekhez. Továbbra is tud imádkozni, részt vehet nyilvános liturgián, törekedhet a bűnbánatra. Nem eszköztelen ebben a helyzetben sem. Amíg nem tudja rendezni az életállapotát, addig egy sajátos időszakot élhet meg, melyben törekedhet arra, hogy felélessze a vágyát a szentségek iránt. Az Egyház senkit nem akar végérvényesen kizárni a szentségek világából, hiszen neki az a legfontosabb, hogy mindenki megkaphassa azokat a segítségeket, amelyek által eljuthat az üdvösségre.   

Manapság mindenhez érzelmi alapon állunk hozzá. Mégis van egy objektív rend, ami szerint működik a világ. Az Egyház ezt nem önkényes módon találja ki, hanem a kinyilatkoztatásból vezeti le.

A házasság felbonthatatlanságáról maga Jézus tanít, a férfi és nő kapcsolatát új dimenzióba emeli, szentséggé teszi, méltóságot ad neki. Az embernek arra kell törekednie, hogy eszerint éljen, ehhez ragaszkodjon.

Olyan világban élünk, melyben az objektív elemeket mintha kivennék a világ működéséből, az Egyház pedig szigorúnak és vaskalaposnak tűnik.

– Főegyházmegyei szinten hogyan alakult az érvénytelenítések száma az elmúlt időszakban?

– Azt mondhatom, hogy a Ferenc pápa által bevezetett módosítást követően a figyelem középpontjába került a téma. Mivel Budapest is az egyházmegyénkhez tartozik, nálunk sok ügy indul, évente körülbelül száznyolcvan. A módosítás eredményeként az utóbbi időben általában gyorsabban fejeződik be az eljárás, a beadástól számítva körülbelül egy év, mire az első ítéletet megszületik.

– A világ által felkínált út sokszor könnyebbnek tűnik.     

– Amikor valaki a keresztény életforma mellett dönt, számolnia kell azzal, hogy számunkra az erkölcsi mérce világosan ki van jelölve, és azt kell szem előtt tartanunk.

A nehézségek ellenére a keresztény élet szép út. Ahhoz hasonlítanám, mint amikor egy hegycsúcsra izzadva, nagy nehézségek árán jutunk fel, de ott kinyílik előttünk a világ távlata, és megérthetjük, miért kellett végigküzdenünk az utat.

Gyakran elkövetjük azt a hibát, hogy a bűnről beszélünk az erények hangsúlyozása helyett, pedig azok sokkal fontosabbak. Amikor hűségben a másik mellett élve folyamatosan kimondom az igent, egy erényt gyakorlok, amely sajátos boldogságot, stabilitást, biztonságot ad. Ha ez működő valóság, akkor a két fél ki tud bontakozni. Ennek a szépségéről kellene sokkal többet beszélnünk.

Szerző: Vámossy Erzsébet 

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír

Az interjú nyomtatott változata az Új Ember 2021. június 20-i számában jelent meg.