Apátsági orgonaarzenál – Kiss Zsolt Pannonhalma zenei életének fejezeteiről

Szemben az Eucharisztia-fehéren tündöklő ónixablak, középen a jégtömbnyi ónixoltár, oldalt gótikus ívsorok, falpillérek, oszlopfők, növényi ornamentikák, levelek, virágok, maszkos, figurális konzolok… A közelgő Arcus Temporum XX vonatkozó programjairól sem megfeledkezve az orgona történetéről, az apátság immár világviszonylatban is jelentős zenei életéről e látványtól ihletetten kérdeztem Kiss Zsoltot, a Pannonhalmi Bencés Gimnázium ének- és orgonatanárát, a Szent Márton-bazilika karnagyát.

– Orgonaművész, zenetanár, kántor, karvezető…?

– A gimnáziumban 2006 óta tanítok ének-zenét és orgonát. Úgy alakult, hogy miután egyre gyakrabban orgonáltam a bazilikában, 2015-től karnagyi kinevezést kaptam. Liturgikus zenei szolgálatot és orgonaművészi feladatokat látok el. Óriási megtiszteltetés, hogy tanárként és orgonistaként szolgálhatok itt. A gimnáziumi ének-zene és az orgona oktatásán túl a kórust vezetem, továbbá jazz-zenekart is szerveztem. Igazi zenei műhely alakult ki Pannonhalmán, ahol sok évszázad stílusai találkoznak és épülnek egymásra, ami nagyon különlegessé teszi ezt a helyet. Folyamatosan azon dolgozunk, hogy a gimnázium és a főapátság kínálta zenei lehetőségek, adottságok mindinkább összefonódhassanak. A családommal itt, Pannonhalmán élünk, ami nagy ajándék, hiszen igazán közel vagyok a munkahelyemhez. Ha nem így lenne, nem is tudnám megoldani a rendszeres jelenlétet, a mindennapos részvételt az apátság pezsgő zenei életében.  

– Mikor épült a fő hangszere, a bazilika nagyorgonája, és ma milyen színvonalat képvisel?   

– A jelenlegi hangszer a bazilika legalább hatodik orgonája, 1985-ben készült el; Szigeti Kilián, Trajtler Gábor és Áment Lukács orgonaművészek tervei alapján született meg. Akkor már több évtizedes hagyománya volt a pannonhalmi bazilikába szervezett orgonahangversenyeknek, a korábbi hangszer azonban nem volt jó állapotban, nem felelt meg az újabb, nagyobb kihívásoknak. Ezért döntött a bencés rend 1981-ben arról, hogy épüljön egy minden igényt és stílust kiszolgáló új orgona. Kilián atya ugyan még abban az évben elhunyt, de a közösen megálmodott hangszer négy évvel később megvalósult. Magyarország egyik legjobb hangversenyorgonájaként tartották számon. Negyvenegy regiszteres, hárommanuálos, pedálos hangszer háromezer-kétszáz síppal. Az volt a cél, hogy a lehető legszélesebb orgonairodalmat lehessen megszólaltatni általa a kora barokk zenéktől a kortárs darabokig.

– A nagyorgonára más vonatkozásban még visszatérnék, de most vegyük sorra a többit is, ugyanis Pannonhalma több különleges instrumentummal rendelkezik. Mit érdemes tudni ezekről? 

– Összesen nyolc orgona kötődik az apátsághoz. A Boldogasszony-kápolnában lévő késő barokk hangszer az 1820-as években készült. A főkönyvtárban jelenleg három felújított barokk orgona található: az egyik az 1710-es évekből való, a másik 1740–1760 közé datálható, a harmadik pedig 1778-ban készült el. A bazilikában a nagyon kívül van még egy kicsi portatív (láda-) orgona is, amellyel például a zsolozsmát lehet bensőségesebben kísérni. Ezeken kívül a káptalanteremben található egy klasszikus – kétmanuálos, pedálos, mindössze ötregiszteres – orgona, amely fő feladatkörét tekintve a diákjaim gyakorlóhangszere. Most pedig Svédországból kaptunk ajándékként egy orgonát, amely az Arcus Temporum fesztiválra talán meg is érkezik. Ezáltal a diákkápolna fog gazdagodni egy kis méretű, sípos hangszerrel.

– Az említett – eredetileg nem ide készített – barokk orgonák hogyan kerültek az apátságba?

– Szigeti Kilián, a gimnázium egykori ének-zene tanára, a rendi kórus vezetője 1968-ban múzeumot hozott létre a Millenniumi emlékműben, méghozzá a Pannonhalmi Főapátság Orgonatörténeti Muzeális Gyűjteményét. Olyan helyekről gyűjtött hangszereket, orgonaalkatrészeket, ahol azok bizton az enyészeté lettek volna. Kilián atya célja az volt, hogy megmentse a 18–19. századi magyarországi orgonaépítészet még fellelhető emlékeit. Halálával, 1981-ben azonban bezárt a múzeum, az orgonák és a kellékek különböző apátsági raktárakba kerültek. 2018-ban jutottunk el oda, hogy felmértük ezt a hagyatékot, és az értékét látva úgy döntöttünk, hogy mindenképpen fel kell újítani ezeket a hangszereket. Renoválásuk során ráadásul az alkotókat is sikerült beazonosítani. A két korábbi hangszer felvidéki mesterek munkája: az egyik a besztercebányai Martin Podkonický, a másik a körmöcbányai Martin Zorkovsky műhelyében készült. Az 1778-ban született hangszer – amely 2012-ig a bazilika szentélyorgonájaként szolgált – vélhetően Corte József budai orgonaépítő munkája. Arra törekedtünk, hogy ne csak rendbe hozzuk ezeket a régi, autentikus hangszereket, hanem a megőrzésükön túl be is vonjuk őket Pannonhalma koncertéletébe. Természetesen május 18-án, az Orgonák éjszakáján is megszólaltak a főkönyvtárban rendezett hangversenyen. Segítségükkel a gimnáziumban tanuló tizenöt-húsz orgonistanövendéknek lehetősége nyílik arra, hogy ne csak modern orgonákon gyakoroljanak, hanem barokk hangszereken is kipróbálhassák a tudásukat, illetve azt a technikát és hangzásvilágot, amelyet a barokk művek hiteles, pontosabban hitelesnek vélt előadásmódja megkíván.       

– Májusban, a Bazilika800 programot hirdető sajtóbejáráson szóba került a nagyorgona tervezett átalakítása-átépítése is, amely által jobban érvényesülhetne a középkori templom architektúrája, és ami – nem mellesleg – az ottani különlegesen szép „napjárási” fényviszonyokat is figyelembe venné…

– Az orgona jelenleg is megfelelően működik, de akadályozza a templomtér teljes átláthatóságát. Másrészt – közel negyven év elteltével – most már ténylegesen szükség lenne egy még jobb, a bazilika nemzetközi rangjához illő és a mai igényeket még jobban kiszolgáló hangszer építésére. A bazilika felújításakor került a szentély zárófalának kerek rózsaablakába, a korábbi ólomüvegkép helyére az áttetsző fehér ónixlap, amely beengedi a felkelő nap fényét.

A nyugati oldalon, a torony alatti részen viszont az orgona kitakarja az ottani félköríves ablakot. Már a 2000-es évek elején felmerült, hogy az orgonaszekrény és a traktúra átépítésével onnan is be kellene engedni a fényt a bazilikába, így nemcsak a felkelő, hanem a lemenő nap sugarai is beragyoghatnák a teret. Ami akkor nem valósult meg, ma újra napirendre került. Célunk tehát, hogy egy teljesen új orgona épüljön, méghozzá olyan elrendezéssel, hogy a sípok két oldalra rendezésével szabadon hagyhassuk a nyugati ablakot. Ezzel persze a karzat is sokkal világosabb lenne. A további terv, hogy új harangok kerülnének a toronyba, amelyek a clunyi apátság harangozási rendjének mintájára szólalhatnának meg. Jelenleg ez a két nagyprojekt van terítéken Pannonhalmán, amelyek megvalósulása időbe telik, hiszen e folyamatosan formálódó grandiózus tervek igen költségesek.

– A jubileumi Arcus Temporum fesztivál programjában részt vállalt?   

– Természetesen, a bazilikai liturgiákon rendszeresen szolgálok. A fesztivál idején, augusztus 24-én, szombaton, a 13 órakor kezdődő napközi imaórán Devecsai Gábor trombitaművésszel Eötvös Péter Echo című művét szólaltjuk meg. Az Arcus Temporum visszatérő kísérő rendezvénye az Orgonatúra, amelyet anno Dejcsics Konrád atyával, a főapátság kulturális igazgatójával közösen találtunk ki. Nagyjából másfél órás programok keretében „járjuk be” a főapátság orgonáit, persze nem az összeset és nem mindig ugyanabban a sorrendben. Konrád atya az adott helyszínről mond el érdekességeket, én pedig a hangszerek történetéről, szerkezetéről beszélek, és meg is szólaltatom azokat.

Augusztus 23-ára, péntek délutánra, lényegében az Arcus Temporum „bevezetésére” Orgonatúra 3.0 címmel ezúttal azt gondoltuk, hogy a Boldogasszony-kápolnából indulunk el, utána bemegyünk a bazilikába, ahol a portatív és a nagyorgonáról egyaránt szó lesz, majd átmegyünk a főkönyvtárba, ahol a három felújított barokk hangszert ismerhetik meg a résztvevők. E programnak külön érdekessége, hogy minden bemutatott hangszerhez egy-egy kamarapartner is társul majd: énekes, vonós hangszeres művész, a bazilikában rézfúvós szólista; a főkönyvtárban pedig kétorgonás művet is szeretnénk megszólaltatni. Ott a három barokk orgonából kettő hangolása kompatibilis egymással. A legkorábbi, a több mint háromszáz éves hangszer ilyen jellegű párosításra nem alkalmas, ugyanakkor azon abszolút stílushűen tudjuk előadni az adott korszak műveit. Azt hiszem, Magyarországon egyedülálló ez a rendelkezésre álló orgonaállomány, amely zenetörténeti szempontból is különleges jelentőségű.

Fotó: Lambert Attila, Kiss Zsolt archívuma 

Pallós Tamás/Magyar Kurír

Az interjú nyomtatott változata az Új Ember 2024. augusztus 18-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.