Krisztus Egyháza a feltámadás tapasztalatából születik. Enélkül Jézus tanítványai húsvét után félelemmel eltelve és csalódottan szétszéledtek volna. Enélkül a mi keresztény életünk sem lenne más, mint kulturális megszokás, üres szólamok és rítusok ismételgetése.
A mi mai hitünk forrása az az élmény, amivel a feltámadt Krisztus megajándékozta az első keresztényeket.
Amit ők akkor átéltek, teljesen új megvilágításba helyezte a kereszthalált, és mindent felülíró, új értelmet: küldetést adott az életüknek. Ez a küldetés él tovább mai közösségeinkben.
Ennek tudatosítása érdekében a liturgia a húsvéti időben az Apostolok cselekedeteit olvastatja, és követendő példát ad nekünk. Bár a hároméves ciklusban az olvasmányok eltérőek, a tematika minden évben hasonló.
A húsvéti idő második vasárnapján mindig a jeruzsálemi őskeresztény közösség idealizált leírásait olvassuk (A év: ApCsel 2,42–47; B év: 4,32–35; C év: 5,12–16). Keresztény közösségeink küldetésnyilatkozatai ezek.
Mi is arra kaptunk meghívást, hogy kitartsunk „az apostolok tanításában, a kenyértörésben és az imádságban”.
A harmadik vasárnap Péter öt jeruzsálemi beszédéből szemezgetünk. Mindegyik szemelvény Jézus kérügmáját fogalmazza meg, akit halálra adtak, de Isten életre keltette. Ez a későbbi evangéliumok szíve, és személyes reménységünk alapja.
A negyedik vasárnap a korai Egyház terjedéséről olvasunk, megtérésekről és az üldöztetés ellenére is terjedő örömhírről. Arról a missziós lelkületről, ami Leó pápa buzdításainak leggyakrabban ismételt eleme: akkor lesz élő az Egyház, ha hitünk valóban erő és öröm forrása, és ezt másoknak is képesek vagyunk felkínálni.
Az ötödik vasárnap történetei szerint a terjeszkedő Egyházban kiemelkednek egyes személyek, feladatok és szolgálatok: hét diakónus (A év), Pál és Barnabás (B év), vezetők az új gyülekezetek élén (C év). Az Egyház ma sem működik szolgálatot vállalók elkötelezett csoportjai nélkül.
A hatodik és a hetedik vasárnapon a Szentléleké a főszerep: ő alakít bennünket élő kövekből épülő, apostolokra és prófétákra alapozott Templommá, melynek Krisztus a szegletköve.
Ha hagyjuk…
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria
