Apró, gyorsan öregedő testben élt, mégis a hit és az életöröm tanúja volt – Búcsú Sammy Bassótól

Egy öregember szervei, törékeny csontjai, gyenge ízületei jellemezték, mégis hatalmas lelke, kristálytiszta hite volt, példaképe lett sokaknak. December 1-jén lett volna 29 éves. Ő volt a világ leghosszabb ideig élő embere, aki progériában, más néven Hutchinson–Gilford-szindrómában (HGPS) szenvedett.

Október 11-én, pénteken Giuliano Brugnotto vicenzai püspök celebrálja a temetési szentmisét a Tezze sul Brenta-i templom és a sportpálya közötti területen, ahová mintegy ötezer embert várnak. „Az élet himnusza, a hit és a remény tanúságtevője volt. Egy a kicsinyek közül az evangéliumban” – mondta róla a püspök.

„Ha a föld hatalmasai megértenék, mit jelent az életért harcolni, azt hiszem, nem lenne bátorságuk háborúzni” – hangzott az egyik legismertebb mondása. Sammyt az egész világon ismerték, szerepelt televízióban, közösségi oldalakon, meghívták konferenciákra, rendezvényekre, beszélt a betegsége kutatására létrehozott egyesületéről, az életről, nem tulajdonított jelentőséget a külsejének és annak, hogy mit gondolhatnak róla az emberek, magvető volt, mindenkit lenyűgözött, megfertőzött az őszinteségével és üdeségével. Ritka betegségben szenvedett, mégis irigyelték intelligenciájáért és a belőle áradó derűért.

„A hit a legfontosabb, a legbensőbb részem – mondta egy interjúban. – Bármit mondhatnék magamról, de ha nem mondom el, hogy van hitem, az olyan, mintha semmit sem mondanék”. Gyakran kérdezték tőle, hogyan tudott hinni genetikai betegsége ellenére: „Számomra Isten olyan nagyszerű, olyannyira túl van mindenen, ami elérhető, hogy mellette tényleg minden eltűnik – válaszolta derűsen. – Isten életet adott nekem, családot, barátokat, adott egy világot, amelyben élhetek, és ezek mind olyan dolgok, amelyek sokkal fontosabbak és nagyobbak, mint amit a betegség elvehet tőled”.

Sammy mindig magán hordott egy fából készült Tau-medált, Jézus és Szent Ferenc iránti szeretetének jeleként. A 2015-ös Olaszországszerte megrendezett Bibliai Fesztivál alkalmából a Famiglia Cristiana olasz katolikus folyóiratnak ezt nyilatkozta: „A bátorság nem azt jelenti számomra, hogy nem félek, mert a félelemre is szükség van, hanem azt a lehetőséget, hogy felül lehet emelkedni a félelmen, nem kell megengedni, hogy a félelem kényszerhelyzetbe vigyen... Az biztos, hogy számomra az élet csodálatos dolog, és csak köszönetet tudok mondani érte. És mi a titka annak, hogy jól éljünk? Hogy meglássuk a sok szép dolgot az életben, ne ragadjunk le a rossz dolgoknál.”

2018-ban kitüntetéses diplomát szerzett természettudományból, szakdolgozatának témája a progériás betegség géntechnológiával történő gyógyítása lehetőségének bemutatása volt. Később molekuláris biológiából mesterdiplomát szerzett. Az Olasz Köztársasági Érdemrend lovagja volt.

Sammy olyan volt, mint a „szomszédban élő szent” – ahogy mondaná Ferenc pápa, aki tíz évvel ezelőtt felhívta őt telefonon, majd meghívta őt a Szent Márta házba is. Nem először járt a Vatikánban: évekkel korábban Ratzinger pápa megölelte, még korábban II. János Pál pedig megsimogatta.

„A pozitív gondolkodásom nagyobb minden erőnél” – mondta a 2015-ös Sanremói Fesztivál színpadán, milliók előtt. Nem véletlenül a híres olasz rapper, Jovanotti Penso positivo (Pozitívan gondolkodom) című dala volt az egyik kedvence. „Tényleg nehéz lett volna nála élettelibb embert találni. Örömünnep volt, amikor eljött a koncertjeimre. Intelligenciája, szenvedélye, műveltsége és az a képessége, hogy a tudományos ismereteket összhangba hozza a rendíthetetlen hittel, elképesztő humora és sokszínű elméje jut elsőként eszembe róla” – írta Lorenzo Cherubini, azaz Jovanotti énekes-dalszerző a közösségi médiában Sammy halálhírére közzétett bejegyzésében.

Mindig is szerette a kihívásokat, négyéves kora óta rendszeresen utazott Bostonba, hogy kísérleti kezeléseken vegyen részt. Az egyik legjobb barátja a gyógytornásza volt, aki éveken át próbálta enyhíteni gyötrelmeit.

2019-ben egy nagyon kényes szívműtéten esett át, amely a maga nemében az első volt a világon, amit progériás betegen végeztek. Elmesélte, hogy amikor a műtét után felébredt, egy fehérbe öltözött férfit látott a fényben, és megkérdezte tőle: „Én halott vagyok, te pedig egy angyal?” „Nem, én vagyok az orvos, a műtét jól sikerült” – válaszolta az.

Sammy felkészült a halálra, tudatában volt végességünknek. A halál az öröm, az ünneplés pillanatában érte utol, édesanyja, édesapja és sok barátja vette körül egy esküvői vacsorán Asolóban.

Forrás: Vocedeiberici.it; Lastampa.it; Famigliacristiana.it

Fotó: Sammy Basso Facebook-oldala; Vocedeiberici.it

Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír