Apu elhízott – Keményen dolgozó kisemberek a mozivásznon

Az Air – Harc a legendáért Michael Jordan Nike cipőjét, a Tetris pedig a pofonegyszerű, mégis popkulturális ikonná magasztosult számítógépes játékot mutatja be – pontosabban a megalkotásuk körül szorgoskodó kisembereket.

Ben Affleckre sok-sok év után bizony ráfért egy szívmelengető siker: válása, alkoholizmusa, valamint Batman szerepéből való kiesése teljes karrier-újrafazonírozást igényelt. S mi lehetne kézenfekvőbb, mint összeállni a régi baráttal, Matt Damonnal egy produkciós cég erejéig, és leforgatni egy könnyed, szórakoztató mozit a vállalati irodisták megdicsőüléséről?

Az Air címen még áprilisban mozikba került végeredmény minden várakozást beteljesít, s jóleső nosztalgiával idézi fel a nyolcvanas éveket. Sonny Vaccaro (Matt Damon) pocakos hivatalnokként próbálja cége, a Nike számára felfedezni a következő szponzorálható kosarastehetséget. Főnöke, Phil Knight (Ben Affleck) pedig sürgeti, hiszen az eladási mutatók pocsékul állnak: kellene tehát egy ragyogó talentum, aki idővel akár legendává is válhat.

Alex Convery forgatókönyve remek ütemben vezeti végig nézőjét az úton (még azt a pimaszságot is megengedi magának, hogy Michael Jordant egyszerűen nem mutatja), s a végcél természetesen a siker. Közben persze esik néhány szó a középszerűségben megragadt átlagember kínjairól, egy „nagy dobás” művészi megalkotásáról vagy a váratlanul innovatív marketingstratégiáról, de ne dőljünk be a könnyed lódításnak: a játékidő során tulajdonképpen azért szorítunk, hogy egy cipőmárka újabbat lép-e a globális nagyvállalati hierarchiában.

Füstös irodákat, mulatságosan divatjamúlt öltönyöket és heves szócsatákat kínál az Apple TV+ gondozásában megjelent Tetris is, amely a szovjet eredetű számítógépes játék világhódító útját énekli meg – már ami végül kibogozható volt a licencjogok körüli bonyolult huzavonából. Henk Rogers (Taron Egerton), egy kis játékfejlesztő cég alkalmazottja egy informatikai vásáron fedezi fel az aláhulló négykockás alakzatokból álló játékot, és azonnal meg akarja szerezni a cége számára. Nem sejti, hogy ehhez egészen a Szovjetunióig kell utaznia, ahol nemcsak a játék feltalálójával, Alekszej Pazsitnovval (Nikita Efremov), hanem néhány riválissal és a gyengülő kommunista hatalom pénzéhes elvtársaival is meg kell ütköznie.

Volt egy szürrealitásában zseniális februári nap a szovjet állami informatikai vállalat irodaházában, amikor szovjet bürokraták három különböző egzotikus, nyugatról érkezett vevő között próbáltak taktikázni, hogy a lehető legnagyobb haszonnal adhassanak túl kincsükön, melynek működését maguk sem egészen értették, és a beszivárgó (vad)kapitalizmust is csak épp hogy kapiskálták. Ezt a bizonyos napot többnyire hűen festi fel a film, melynek lendülete, illetve vizuális játszadozásai imponálóak, ám a játékidő végére sajnos egyre jobban elrugaszkodunk a valóságtól. Jon S. Baird rendező ügyesen bánik a szűkös költségvetéssel, s történetét sajátos kelet-európai kémthrillerbe ágyazza, mulattatóan túlszínezett alakokkal.

Mind az Air, mind a Tetris szolgál egy olyan csúcsjelenettel, amelyben főhősünk egy szívhez szóló beszéddel fordítja meg a dolgok menetét. Leleplező erejű, hogy mindkét szónoklat munkahelyzetben, a reménybeli kereskedelmi sikert előmozdítandó hangzik fel: sem a kosaras tehetségkutató, sem a számítógépes játékkereskedő életében nincs helye a családi boldogságnak. Apu elvált, elhízott, esténként egyedül sörözik a tévé előtt: maradt a munka. Így próbálja vigasztalni magát az a manapság ötvenes generáció, amely a Reagan-korszak neokonzervatív Amerikájában tologatta az aktákat sokemeletes irodaházak mélyén, hogy talán mégis létrehozott valami maradandót.

Ben Affleck: Air – Harc a legendáért (Air), Artists Equity/Amazon Studios, 111 perc, 2023.
Jon S. Baird: Tetris, AI-Film/Apple TV+, 118 perc, 2023.

Szerző: Paksa Balázs

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2023. június 11-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.