Aquinói Szent Tamás szentté avatásának 700. évfordulóját ünneplik júliusban a fossanovai apátságban

Kitekintő – 2023. június 12., hétfő | 9:02

Ferenc pápa június 6-án, kedden Marcello Semeraro bíborost, a Szenttéavatási Ügyek Dikasztériuma prefektusát nevezte ki különleges megbízottjává az Aquinói Szent Tamás szentté avatásának 700. évfordulója alkalmából rendezendő ünnepségre, amelyet az egyháztanító halálának helyszínén, a dél-olaszországi fossanovai ciszterci apátságban tartanak július 18-án.

Hétszáz évvel ezelőtt, 1323. július 18-án Avignonban a pápai székesegyházban XXII. János pápa (1316–1334) avatta szentté Aquinói Tamás domonkos szerzetest, aki 1274-ben hunyt el a fossanovai ciszterci apátságban, úton a lyoni egyetemes zsinatra. Szent II. János Pál pápa Fides et ratio kezdetű enciklikájában írja, hogy „az Egyház joggal tekintette mindig Szent Tamást a gondolkodás mesterének, s állította példaképül arra, hogyan kell helyesen foglalkozni a teológiával.” (FR 43) XVI. Benedek pápa a 2010. június 2-án tartott katekézisében így tanított róla: „Nem meglepő, hogy Szent Ágoston után a Katolikus Egyház Katekizmusában említett egyházi írók közül Szent Tamást mindenki másnál többször, hatvanegy alkalommal idézik! Az utókor a doctor angelicus, azaz angyali doktor címmel tüntette ki, erényei, de különösen is gondolatainak magasztossága és életének tisztasága miatt.”

Aquinói Szent Tamás 1224–25 táján született Roccaseccában, nemesi családban. Szülei a Monte Cassinó-i bencés apátságba küldték, hogy szert tegyen az alapvető ismeretekre. Pár évvel később a Szicíliai Királyság fővárosába, Nápolyba költözött, ahol II. Frigyes császár tekintélyes egyetemet alapított. Ebben az intézményben – szemben a másutt érvényben lévő korlátozásokkal – szabadon tanították Arisztotelész görög filozófus gondolatait, ami meghatározó szellemi hatásnak bizonyult az ifjú Tamás számára. E filozófiai alapvetés mellett a domonkos szerzetesekkel való találkozása révén született meg benne az elhivatottsága, hogy ő is Szent Domonkos rendjébe lépjen. Minthogy családja ellenezte a döntését, elhagyta a domonkos kolostort, és visszaköltözött a szüleihez. 1245-ben, immár húszéves nagykorúként tovább folytathatta útját Isten hívására. Párizsba küldték, hogy a kor legnagyszerűbb egyetemén teológiát tanuljon, Nagy Szent Albert vezetése alatt. Albert és Tamás, a tanár és a diák igazi és mély barátságot kötöttek, kölcsönösen tisztelték és szerették egymást, odáig menően, hogy mestere Kölnbe is maga után hívta tanítványát. Tamás itt került szorosabb kapcsolatba Arisztotelész filozófiájával és azok arab kommentárjaival, mivel ők közvetítették a filozófus tanítását a nyugati kereszténység felé. Ezek az írások a tudás természetéről, a természettudományokról, a metafizikáról, a lélekről és az etikáról szóltak, tele információkkal és meglátásokkal, amelyek érvényesnek és meggyőzőnek tűntek.

A korabeli fiatalok számára hihetetlenül lenyűgöző volt megismerni ezt a filozófiát. Tamás alaposan tanulmányozta Arisztotelészt, és kommentálta az arisztotelészi munkák nagy részét, megkülönböztetve az érvényest a kétségestől vagy éppen elvetendőtől, összhangban a keresztény kinyilatkoztatással. Aquinói Szent Tamás máig ható nagy érdeme, hogy megmutatta, természetes harmónia van a keresztény hit és az értelem között. A párizsi egyetemen tanított, majd Orvietóba került IV. Orbán pápa udvarába, ahol a bolsenai eucharisztikus csoda nyomán kidolgozta a Corpus Domini, az úrnapja ünnepének liturgikus teológiáját, megírva a gyönyörű Adoro Te devote himnuszát. Róma után ismét Párizsban tanított, majd élete végén Nápolyban szolgált: tanított, írt és prédikált.

Az akkor már méltán híres és elismert nagy domonkos teológus, megannyi értekezés, a Summa theologiae és a Summa contra gentiles megírása után, fél évvel hirtelen halála előtt, természetfölötti kinyilatkoztatásban részesült, melynek jegyében – ahogy mondta később – „csak egy marék szalma mindaz, amit valaha is írtam”. A nápolyi domonkos rendház cellájában, ahol lakott és dolgozott, egy feszület előtt térdelve írta napról napra a megfontolásait, mígnem a rendház templomának sekrestyése, Domenico da Caserta arra jártában beszélgetést hallott egyszer a nagy tudós szobájából: Tamás aggódva kérdezte a Megfeszítettől, hogy vajon igaz-e, amit a keresztény hit titkairól írt. Erre az Úr válaszolt: „Helyesen írtál rólam, Tamás. Milyen jutalmat szeretnél érte?” Tamás válasza most is világos egyszerű volt: „Egyedül csak téged, Uram!”

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria