Aranymiséjét ünnepelte Tihanyban Korzenszky Richárd

Megszentelt élet – 2014. május 23., péntek | 21:03

Pappá szentelésének 50. évfordulóján köszöntötték rendtársai, egykori tanítványai, munkatársai, paptestvérei és a hívek sokasága Korzenszky Richárd bencés perjelt május 23-án Tihanyban. Az ünnepelt a Jézust megszólító emmauszi tanítványokkal együtt kérte Jézust: „Maradj velünk, mert már esteledik”. A Magyar Kurír tudósítása.


Korzenszky Richárd bencés szerzetest, a tihanyi apátság perjelét 1964. május 23-án szentelte pappá Kisberk Imre püspök a pannonhalmi bazilikában. Aranymiséjét szentelése 50. évfordulóján, 2014. május 23-án pénteken mutatta be a tihanyi apátsági templomban.

A szentmise kezdetén Nyiredy Maurus köszöntötte az aranymisés tihanyi elöljárót. Felidézte a gazdag ötven szerzetesi-papi év számos fontos területen végzett szolgálatát a bencés rendért, a magyar kereszténységért, az ökumenizmusért, a kultúráért. Azért imádkozott a Regula szavaival, hogy soha ne vonjuk ki magunkat Isten vezetése alól, és részt vehessünk Krisztus szenvedésében, és majd országának is részesei lehessünk.


Márfi Gyula érsek tolmácsolta Ferenc pápa apostoli áldását. Átadta Pietro Parolin bíboros üzenetét, melyben Ferenc pápa köszöntötte az ünnepelt édesanyját, Korzenszky Lászlóné Vass Erzsébetet, aki 100. születésnapja küszöbén mond hálát fia aranymiséjéért.

A veszprémi érsek az egyházmegye hívei és a paptestvérek nevében is köszöntötte az aranymisést. Örömét fejezte ki, hogy a bencések közösségének jelenléte által olyan szerzetesrend van jelen az egyházmegyében, akik aktív részt vállalnak a lelkipásztori szolgálatban.


Hilarion metropolita, a Moszkvai Patriarchátus külügyi vezetője is üdvözletét küldte az ötvenéves jubileumot ünneplő Korzenszky Richárdnak. Ebben méltatta a papi szolgálatért hálát adó elöljárót, kiemelte hozzájárulását az orosz lelkiség, kultúra közvetítésében. Lelki és testi erőt, Isten megerősítő kegyelmét kívánta további lelkipásztori szolgálatához.


Ez a nap a hálaadásé – emlékezett vissza 50 évvel ezelőtti szentelésére Korzenszky Richárd, majd köszöntötte hozzátartozóit, rendtársait, barátokat, pannonhalmi diáktársakat, évfolyamtársakat, minisztériumi munkatársakat, zarándoktársakat, tanítványokat, a tihanyi testvéreket, és az apátsági dolgozókat. Örömének adott hangot, hogy együtt ünnepel a közösséggel Márfi Gyula érsek, Keresztes Szilárd görögkatolikus püspök, Fazekas Márton, a csornai premontrei közösség kormányzó perjele, Székelyudvarhelyről pedig Mátyás Károly főesperes.

Minden papi jubileum Isten közelségének, szeretete megnyilvánulásának megtapasztalása – fogalmazott homíliájában a jubiláló elöljáró egykori tanítványa, Németh Zoltán körmendi plébános. Szentbeszéde központjába a pap személyét állította, és felvetette a kérdést, amelyet minden jubileum során megfogalmazunk: miben áll a papi hivatás? A kérdésre kielégítő választ nem kapunk, mert annak lényege mindig titok marad. Ez a kiválasztás titka, mindig puszta kegyelemből történik. Az Úr meghív és ad, a kegyelmét adja, amiből erőt meríthetünk nap mint nap – mondta Németh Zoltán.

Ezután arról elmélkedett, mit jelent a kiválasztottság. Isten nem játszik egyenlősdit – fogalmazott. Van, akinek többet ad: a pap egész életen át nem feledkezhet meg a felelősségvállalás kötelezettségéről. A pap, mint Isten ügyének magvetője, a kinyilatkoztatás hiteles közvetítésére kap megbízatást, ez a ma világa számára kiemelkedő fontosságú.

Örömkönnyekkel áztasd a földet és szeresd e könnyeidet. Ezt a megszállottságot pedig ne szégyelld, inkább becsüld, mert az nagy ajándéka az Istennek, és nem sokaknak adatik meg, csak a választottaknak – idézte Dosztojevszkijt szentbeszédében Németh Zoltán, és figyelmeztetett, ebben az örömtelen világban nem könnyű ennek teljesítése, mégis életünknek sugároznia kell a Krisztusban gyökerező örömet.

A pap másik felelőssége az áldozat: áldozatot bemutatni és áldozattá válni, hogy új élet sarjadjon – ezért imádkozunk a szentmisében. Végül az egykor ezüstmiséjén is igehirdetésre felkért Németh Zoltán most az aranymisés elöljáró felé fogalmazta meg a kérést: legyen majdani 50 éves jubileumának szónoka.

A szentmise végén Korzenszky Richárd baráti együttlétre hívta meg az egybegyűlteket. „Legyenek fiatalok, akik bátran rálépnek Krisztus követésének útjára, érezzük, nem vagyunk magukra hagyva, hogy velünk az Úr, aki tanít minket, megtöri számunkra a kenyeret. Megtapasztalva támogató jelenlétét örömmel hirdessük feltámadása örömhírét” – kérte Isten áldását a jubiláló elöljáró.

A köszöntés és a szertartás után az ünnepség agapéval folytatódott az apátság udvarán.

A papi jubileum alkalmából a Magyar Kurír hivatásáról kérdezte a tihanyi elöljárót. Interjúnkat hamarosan olvashatják.


Korzenszky Richárd 1941-ben született Csornán, Korzenszky László állatorvos és Vass Erzsébet gyermekeként. Gyermekkorát – három testvérével együtt – Kapuváron töltötte, általános iskolába is itt járt. Középiskolai tanulmányait a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban végezte, 1959-ben, érettségije évében lépett be bencés rendbe. A szerzetesi egyszerű fogadalmat 1960-ban, az ünnepélyes fogadalmat 1963-ban tette le. A pannonhalmi teológiai tanulmányokat követően 1964-ben szentelték pappá.

1964-től egyetemi tanulmányokat folytatott az ELTE bölcsészettudományi karán, 1969-ben magyar és orosz szakos diplomát szerzett. 1968-tól a győri bencés gimnáziumban tanított és a diákotthonban volt nevelőtanár. 1973-ban Pannonhalmára helyezték, itt működött gimnáziumi és teológiai tanárként, és egyidejűleg 1979-ig Szennay András főapát tikáraként. 1979-től 1989-ig a pannonhalmi gimnázium igazgatója volt. 1989-ben pannonhalmi főmonostori perjellé választották. 1991-ig töltötte be ezt a tisztséget.

A rendszerváltozás idején az Egyházat képviselte a Művelődési és Közoktatási Minisztériumban, 1991-től miniszteri biztosként. 1991-től a Katolikus Iskolák Főhatóságának ügyvezető elnöke volt, 1996-tól a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Iskolabizottságának elnökhelyettese. Oktatás- és iskolapolitikusként meghatározó szerepe volt a katolikus iskolarendszer újraindulásában. 1994-ben került Tihanyba, ahol előbb házfőnökként, majd perjelként felújította, valamint vallási, kulturális és közéleti központtá tette a tihanyi bencés apátságot. Több száz előadást tartott szerte az országban, több könyv és  számos publikáció szerzője.

Trauttwein Éva/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria