Arlói jezsuita jelenlét: „Van anyuka, akit itt láttunk először mosolyogni”

Borsodi dombokon kanyargunk, erdőségek és füves hegyhátak váltakoznak. A táj Gyergyót idézi. Közeledünk a faluhoz, tábla mutatja: „Balaton 8 km.” Eltévedtünk volna? A GPS szerint ez egy közeli település. Hamarosan megpillantjuk az Arlói-tó fölé magasodó löszfalat. A suvadással keletkezett víztömeg tengerszemként csillog, partján strand és napozóterasz várja a pihenőket.

– Valaha nagy élet folyt itt – mondja Velkey Róbert andragógus-kulturális antropológus, a Jezsuita Jelenlét Program munkatársa. Az 1950-es években nyílt üzemeknek köszönhetően ez a térség lett kvázi a magyar „Szilícium-völgy”. Az ország minden tájáról érkező betelepülőket biztos megélhetés várta. A helyiek közül néhányan továbbra is erdőgazdálkodással, állattartással foglalkoztak, az ózdi fiatalok pedig a tóparton mulattak. A cigány és nem cigány népesség együtt élt, gyarapodott. Az 1990-es években azonban bezártak az üzemek, s a munkanélküliségből fakadó megélhetési nehézség leszakadást okozott.

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat által koordinált, 2019-ben indult Felzárkózó Települések (FeTe) belügyminisztériumi program célja, hogy az ország 300 leghátrányosabb helyzetű településén elérhetővé tegye a nélkülözött szolgáltatásokat. Arlón, ahol a Szent Ferenc Kisnővérei 1994 óta szolgálják az itt élőket, a jezsuiták 2020-ban kapcsolódtak be a FeTe program megvalósítóiként a misszióba.

– Felújításban jók vagyunk – jegyzi meg Velkey-Kozár Bea, az arlói Jelenlét Program vezetője, miközben körbevezet a Vasút utcában található közösségi tereken. A megjegyzés arra vonatkozik, hogy előbb a harmadik éve főhadiszállásként szolgáló Jezsuita Jelenlét Házat és annak udvarát hozták rendbe, majd nemrég a szomszédos kisebbik házat.

– Két évig romos volt, raktárnak használtuk – meséli –, majd a Peka Bau Építőipari Kft.-től támogatást kaptunk a sószobára. A gyerekjátékok magánadományok, a só Parajdról származik. Orvos adott ajánlást, bárki használhatja. Minden mást az önkéntesekkel együtt csináltunk.

Mire ez a cikk megjelenik, a Mustó Péter SJ Közösségi Házat át is adják. Péter atyát az arlói közösség jól ismerte, hiszen a halálát megelőző években többször is ellátogatott hozzájuk.

– Épp egy német nyelvű atomfizika könyvet olvasott a piros kanapén, amikor leült mellé Váradi Kevin, és elkezdtek beszélgetni – eleveníti fel az emléket Bea. A programvezető megosztja: az idős jezsuita tavalyi halála után a helyiek jelezték, hogy az épp felújítás alatt álló, a Jelenlét Ház szomszédságában lévő épületet Mustó Péterről kellene elnevezni.

Velkey Robi és Velkey-Kozár Bea ösztöndíjprogramban vett részt Floridában, amikor megtudták, hogy a miskolci jezsuita gimnáziumban végzett, zenében és táncban jártas munkatársakat keresnek Arlóba. Előbb a ferences kisnővérek focitáborában önkénteskedtek, 2020 nyara óta pedig a jezsuita jelenlétet erősítik, immár házaspárként. Robi szerint az első évek a bizalmi kapcsolat kiépítéséről szóltak: – Itt sokáig „gyüttmenteknek” számítottunk. Korábbi munkatársunk, Bari József barátom mondta három év után, hogy „na, most már megérkeztetek”.

Munkájukban a Kodály-módszerből, a cserkészetből, a táncház és a drámapedagógia elemeiből építkeznek. A Szimfolk Zenei Műhelyt három éve indították el, most 20–30 gyerek jár zenélni hetente kétszer. Három éve, az első órákon még ki-be rohangáltak. Nemrég a haladó zenetanulóik Roma Big Band néven a Manyi Kulturális Műhelyben léptek fel, a műsorhoz első saját számukat 24 óra alatt állították össze.

A teljes írás, amely a M.I.N.D. 2024. nyári számában jelent meg, ITT olvasható.

Forrás: Jezsuita.hu

Fotó: Pásztor Péter

Magyar Kurír