Árpád-házi Szent Erzsébet kanonizációjának évfordulóját ünnepelték Sárospatakon

A program kora reggel katekézissel és gyónási lehetőséggel kezdődött, majd szentmisével folytatódott a sárospataki bazilikában. Az ünnepi szentmise középpontjában Árpád-házi Szent Erzsébet alakja állt, akit az egyház a szeretet és a jótékonyság szentjeként tisztel.

A szentmise elején Bereczkei Miklós címzetes apát, esperes köszöntötte a zarándokokat és a híveket, valamint az ünnepi szentmise főcelebránsát, Csizmadia István kanonokot, pápai prelátust, az egri főplébánia plébánosát.

Csizmadia István prédikációjában kiemelte: pünkösd után különös örömmel fordulunk a Boldogságos Szűz Máriához mint az Egyház Anyjához, és hálát adunk azért, hogy az egyház közösségéhez tartozhatunk. 

Árpád-házi Szent Erzsébet nem pusztán emberi együttérzésből segítette a szegényeket és rászorulókat, hanem mély istenkapcsolatból fakadó szeretettel fordult feléjük. A nélkülözők számunkra is lehetőséget jelentenek arra, hogy Krisztus szeretetét tettekben mutassuk meg – hangsúlyozta szentbeszédében a szónok.

Kitért a ferences lelkiségre is, amely meghatározta Szent Erzsébet életét. Mint fogalmazott: most, amikor Assisi Szent Ferenc transitusának 800. évfordulóját ünnepeljük és a ferences jubileumi év napjait éljük, „szinte kínálkozik a lehetőség, hogy ilyen szempontból nézzük őt, Árpád-házi Szent Erzsébetet, mint a ferences lelkületet megélő nőt”. Szent Ferenchez hasonlóan Erzsébet sem másokat akart megváltoztatni, hanem saját életében törekedett a megtérésre és az evangéliumi értékek hiteles megélésére.

A ferences lelkület egyik alapja a megújulás vágya – emelte ki a szentmise szónoka. –

Szent Ferenc látta az egyház hibáit, mégsem másokat akart először megváltoztatni, hanem önmagát. Tudta: ha ő közelebb kerül Istenhez, azzal az egyház is gazdagabb lesz.

Ez a gondolkodás élt Szent Erzsébetben is. A szebbet, a jobbat, az igazabbat kereste, és saját életében akarta megélni az evangéliumot.

A másik fontos vonás a teremtett világ csodálata. A ferences ember felismeri a természet szépségében Isten ajándékát. Szent Erzsébet is meglátta mindazt a jót és szépet, amit Isten alkotott, és ezen keresztül egyre közelebb került Teremtőjéhez; a világ szépsége számára nem önmagáért volt fontos, hanem azért, mert Istenre mutatott – hangzott el a szentbeszédben.

A ferences lelkület harmadik fontos eleme a szenvedés elfogadása Krisztussal együtt.

Szent Erzsébet életében sok nehézség volt, mégsem büntetésként tekintett ezekre, hanem lehetőségként, hogy közelebb kerüljön a szenvedő Krisztushoz.

Fontos volt számára az egyház szeretete is; tudta, hogy az egyházon keresztül kapjuk a kegyelmeket, különösen a szentségekben.

A prédikációban szó esett a szenvedések elfogadásáról is, valamint az Oltáriszentség tiszteletéről. Csizmadia István felidézte: Szent Erzsébet korában különösen megerősödött az Eucharisztia iránti áhítat; a hívek mély hittel vallották Krisztus jelenlétét az Oltáriszentségben, és ennek külső jelei is megjelentek a liturgiában. Az egyház ma is ugyanebben a hitben él: Krisztus jelen van az Eucharisztiában, ezért egyszerre táplálkozunk vele és imádjuk őt – hangsúlyozta az egri plébános.

Arra buzdította a híveket, hogy hitüket ne tartsák meg önmaguk számára, hanem adják tovább a következő nemzedéknek is.

Az ünnepek kegyelmeit a hétköznapokban kell megélni, hogy életünkkel mi magunk is szebbé tegyük a világot és közelebb vigyünk másokat Krisztushoz

– fogalmazott. Pünkösd után a Boldogságos Szűz Mária, az Egyház Anyja örömteli pártfogásával és a szentjeink, „különösen is Árpád-házi Szent Erzsébet példáján lelkesedve örömmel folytatjuk utunkat” – zárta beszédét Csizmadia István.

A szentmise után körmenetet tartottak Szent Erzsébet ereklyéjével; majd dicsőítő zenés szentségimádás és loretói litánia zárta az ünnepi programot.

Forrás és fotó: Egri Főegyházmegye

Magyar Kurír