Árpád-házi Szent Margit üzenete háborús időkben

Árpád-házi Szent Margit égi születésnapját január 18-án ünnepeljük.

Évtizedek óta hagyomány, hogy a Margit-szigeten, ahol ő szerzetesként élt, és ahol sírjának helye ma is látható, szentmisét mutatnak be emléknapja alkalmából: idén Martos Levente Balázs esztergom-budapesti segédpüspök, január 18-án, vasárnap 11 órakor.

A szentmisében azért imádkozunk, hogy a szent domonkos rendi nővér törekvései korunkban is valóra váljanak.

A szertartást a Mária Rádió és az EWTN (Bonum) Televízió is élőben közvetíti.

Az Isten kegyelme által megérintett emberek egyik jellegzetes tulajdonsága az, hogy személyiségükben olyan értékeket hordoznak, amelyek minden korban időszerűek lehetnek. Ezek a tulajdonságok elsősorban nem egyéni szellemi erőfeszítés eredményei, hanem kegyelmi ajándékok. Az egyik ilyen jellegzetes közös tulajdonságuk a béke. Mivel ők Isten közelében élnek, ezért szívükben az Ő békéje él, akkor is, ha körülöttük az élet viharai tombolnak. Ők ezzel a belső békével tudnak mások elé lépni, és jelenlétükkel nyugalmat sugározni a viszálykodók felé.

Hazánk történelméből tudjuk, hogy Szent Margit egy domonkos kolostor csendjében élt, miközben körülötte háborús vihar tombolt. Ennek hullámait elsősorban az elveszített muhi csata (1241) gerjesztette, ami nem sokkal a szent születése előtt történt, de hosszan tartó megosztottságot hozott létre hazánkban. Ennek egyik legfájdalmasabb következménye az édesapja, IV. Béla király és Margit testvére, Béla fia (királyként V.) István közötti viszály és háborúskodás volt. Margit úgy segítette elő a megbékélést, hogy az Oltáriszentség jelenlétében sokat imádkozott és helyettük is vezekelt. Feljegyezték róla, hogy

éjszakánként is ott térdelt a Szent Kereszt elé helyezett Oltáriszentség előtt. Az Úrtól kapott belső béke bátoríthatta fel őt arra, hogy közvetítsen édesapja és testvére között.

Ennek a fáradozásnak az egyik legszebb eredménye 1266-ban az (akkori nevén) Nyulak szigetén megkötött béke volt.

Szent Margit békét közvetítő, elősegítő küldetése ma is időszerű. Azt tapasztaljuk, hogy világunkban hatalmi harc dúl, és a háború pusztításai mellett az ebből származó lelki sebek is egyre jobban láthatóvá válnak az emberek lelkében. Az Úr által lefoglalt és a kegyelme által vezetett embereknek ma is az a feladatuk, hogy a béke ajándékának közvetítői legyenek. Ezért szükséges, hogy a körülöttük levő eseményeket mi se saját, egyéni érdekeink szempontjából, vagy ne mások indulataitól befolyásolva, hanem természetfeletti távlatból, mintegy „Isten szemével” szemléljük. Ha ezt tesszük, akkor az Úr közelségéből fakadó béke lecsillapítja indulatainkat, és meg tudjuk látni az értékeket, és azokat a bűnöket vagy tévedéseket is, amelyek az emberek egy részére hatnak. Nem a kölcsönös engedmények által megkötött egyezség, hanem

csak az ajándékként kapott és elfogadott béke tesz minket képessé arra, hogy a béke hordozóivá és hirdetőivé váljunk.

XII. Piusz pápa fohásza, amelyet Árpád-házi Margit domonkos nővér szentté avatásakor írt levelében (1943) olvashatunk, ma is időszerű:

Bízunk benne, hogy a kiengesztelő áldozati hivatását ő, az első apostoli király sarja tovább is folytatja, nem csak szeretett hazájáért, hanem minden nemzetért, melyek olyan hevesen küzdenek egymással. Kieszközli a Krisztus szeretetén alapuló nyugalmat és békét az emberiségnek az irgalmasság Atyjától.”

Fotó: Merényi Zita; Lambert Attila

Magyar Kurír