Artemide Zatti testvér október 9-i szentté avatására készül a Szalézi Család

A szaléziak az elmúlt hónapokban időről időre érdekes történeteket osztottak meg Artemide Zattiról, akit II. János Pál pápa avatott boldoggá 2002-ben (liturgikus emléknapja november 13.), hogy alakját közelebb hozzák az emberekhez. Figyelemre méltó az a tény is, hogy Jorge Mario Bergoglio 1976-ban Artemide Zatti közbenjárását kérte, hogy az argentin jezsuita tartományban újjáéledjenek a testvéri hivatások.

Artemide Zatti 1880. október 12-én született Olaszországban, Borettóban, Luigi Zatti és Albina Vecchi gyermekeként földműves családban. Hét testvére volt. A család a Pó folyóhoz közel élt, nem volt saját földjük; nélkülöztek; testvéreihez hasonlóan Artemide is kiskorától kezdve hozzá volt szokva a munkához és az áldozathozatalhoz: már kilencévesen napszámosként dolgozott. Zattiék ugyanakkor mélyen hívő emberek voltak és nagyon intenzív keresztény életet éltek.

1897-ben a szegénység elől menekülve, egy jobb élet reményében a család Argentínába, Bahía Blancába emigrált. Akkoriban – a múlt század végén – sokan vándoroltak ki Olaszországból Amerikába. A Zatti család február 9-én érte el Buenos Airest és négy nappal később vonaton érkezett meg Bahía Blancába, ahol bekapcsolódtak a helyi, számos tagot számláló olasz emigráns közösség életébe.

Bahía Blancában egy szaléziak által vezetett plébánia közelében találtak otthonra. A rendnek itt két iskolája is volt, a család pedig szoros barátságot alakított ki a plébánossal, Carlo Cavallival is, akinek személyében Artemide őszinte barátra, bölcs gyóntatóra és nyitott szívű lelkivezetőre talált. A pap a mindennapi imákba és a heti szentségi életbe való bevonással formálta őt. Mély lelki kapcsolat és gyümölcsöző együttműködés alakult ki közöttük. A fiatalember minden szabadidejét a plébánián töltötte, ahol úgy érezte magát, mintha otthon lenne. Elkísérte az atyát a betegekhez, a temetésekre, szolgált a miséken és segített a sekrestyési feladatok ellátásában is.

A misszionáriusok számára tág teret jelentett a katolikus munkások csoportja. Artemide Zatti buzgó részese volt a munkások között tett körutaknak. 1900-ra megérlelődött benne hivatása. Belépett a bernali szalézi jelöltházba Buenos Airesben, ahol 1908-ban tette le örökfogadalmát. 1914-ben argentin állampolgár lett.

A papi pályát nem javasolták neki, mivel jelöltideje alatt tüdőbeteg lett. A gyógyulás kegyelmét kérte és megígérte, hogy egész életét a betegeknek szenteli. Így is lett: tökéletes összhangba hozta a betegápolást a szerzetesi élettel.

Río Negro megyeszékhelyén, Viedmában a helyi gyógyszertár vezetője lett, majd 1915-ben a kórház igazgatását is rábízták. Mindenhol ott volt a keze nyoma: fogadott, formált, irányított; felügyelte a munkálatokat; segített az orvosoknak a vizitek, sebészeti beavatkozások alkalmával; családokról gondoskodott; pénzt varázsolt elő a költségek fedezésére. Volt egy híres mondása: „Nem azt kérem Istentől, hogy adjon nekem pénzt, hanem hogy mutassa meg, hol találom.” Az imádság embere volt és hivatását öntudatosan élte meg. A rengeteg munka ellenére közismert volt „szalézi vidámságáról”, Nem csupán felírta a gyógyszert, ő maga volt a gyógyszer embertársai számára jelenlétével, dalaival, hangjával.

1951. március 15-én halt meg. Valóban Isten szeretetének jele és hordozója volt a visszaemlékezések szerint: mindenkit képes volt szeretni, és ő az első nem mártír szalézi szerzetes testvér, akit boldoggá avattak.

*

Alakját számos anekdota őrzi. Például egy szegény gazdálkodó már több hónapja kórházban volt. Hálás volt azért, amit Artemide Zatti az egészségéért tett. A beteg bár nem tudott fizetni az ellátásért, mégis ki akarta fejezni valahogyan a háláját. – Köszönök mindent, Zatti úr! Adja át üdvözletemet a feleségének is, noha nem volt szerencsém találkozni vele – mondta.  – Nekem sem… – válaszolta Zatti nevetve.

Zatti testvér, hogy van az, hogy mindig jó hangulatban van? – kérdezte tőle egyszer a kórház egyik orvosa. – Ez könnyű, doktor úr, nyeld le, ami keserű és köpd ki édesen – felelte.

Azt is feljegyezték róla, hogy mindig kerékpáron járt. Többször is felmerült, hogy a kórház vásárol neki egy autót, hogy gyorsabban közlekedhessen, több embert érjen el és hatékonyabb legyen.  Ő azonban ezt mindig visszautasította. A kerékpár lehetővé tette számára, hogy bárhol megálljon és időt töltsön az emberekkel.

Az ápolónők sokszor látták, amint hajnali fél 6-kor, a szalézi közösség által mondott ima előtt, leborulva a kápolnában, arcát a padlóra szorítva, mély áhítatba merült.

Ha vannak szentek a földön, akkor ő (Zatti) is közéjük tartozik. Amikor kézbe akarom venni a szikét a műtőben, és látom, ahogy segít a műtéteknél, ápolói bölcsességével és a rózsafüzérrel a kezében, valami természetfelettivel telik meg a levegő... – fogalmazott egyszer az egyik orvos, akinek komoly kétségei voltak a hitével kapcsolatban.

A szaléziak, hogy megismertessék a világgal e szent életű testvérük életútját, egy mindezt koordináló szalézi bizottságot is létrehoztak, amely kötelezettséget vállalt arra, hogy egy kifejezetten erre a célra létrehozott honlapon hasznos anyagokat tesz közzé a leendő szent alakjának megismertetése céljából.

Diego Trobajo illusztrátor közreműködésével nemrégiben egy kisfilm is készült, amely bemutatja Artemide Zatti életének történetét. Hozzá a feliratok spanyol, angol, francia és portugál nyelven érhetők el.

Forrás és fotó: ANS/Szaléziak.hu

Magyar Kurír