Assisi Szent Klárára emlékeztek Csíksomlyón

Szent Klára feltétel nélkül igent tudott mondani Istenre – hangzott el Böjte Mihály OFM előadásában.

Favarone lovag és Hortulana asszony elsőszülött leánya volt Klára. Családi palotájuk Assisi központjában, a San Rufinóról elnevezett székesegyház terének egyik oldalán állt. Klára még kisgyermek volt, amikor a városban összetűzések kezdődtek a nemesség és a polgárok között. Családja, amely az ősi és gazdag Offreducci-Favarone nemzetséghez tartozott, az összecsapások középpontjába került. A polgárok egyre türelmetlenebbül követelték jogaikat, s végül 1198-ban megostromolták és lerombolták a város felett épült Rocca Maggiorét, amely az arisztokrácia hatalmának szimbóluma volt.

1202-ben háború tört ki Assisi és Perugia között, s Klára családjának egy időre el kellett menekülnie Perugiába. Az összetűzésekben az ellenség, a polgárok soraiban küzdött egy ifjú, aki később meghatározó szerepet játszott Klára életében: a gazdag posztókereskedő, Pietro Bernardone fia, Ferenc.

Klárának két húga volt: Ágnes és Beatrice. Édesanyjuk, Hortulana asszony mindhármukat őszinte jámborságra nevelte, és megtanította őket mindarra, amit akkoriban egy előkelő leánynak későbbi házassága érdekében tudnia kellett. Klára választékos latinsággal tudott fogalmazni, a háztartással kapcsolatos munkák és a hímzés is ismerős volt számára. Így nőtt fel, mit sem sejtve abból, hogy Isten milyen életet szánt neki. Ifjak tűntek fel az életében, köztük Bernardo di Ranieri, aki komolyan pályázott Klára kezére. A rokonság biztosra vette, hogy a szokásos pályát befutva, fényes házassággal gyarapítja a család vagyonát és öregbíti hírnevüket. Klára azonban nem hajlott arra, hogy mások kedvéért fogadjon el megszokott formákat, s attól még inkább idegenkedett, hogy megfontolás nélkül alávesse magát a nemzetségfő, Monaldo nagybácsi terveinek – emelte ki előadásában a csíksomlyói ferences kolostor házfőnöke. – Hallott mindenről, ami Ferenc körül történt. Tudta, hogy a városból többen is csatlakoztak Ferenchez, sőt két unokaöccse, Silvestro és Rufino is követője lett a szegénység útján. Az is tudomására jutott, hogy III. Ince pápa szóban jóváhagyta Ferencék életmódját.

1210-ben Klára meghallotta Ferencet, amint a dóm mellett prédikált. Szavai, melyekkel a megfeszített Krisztus radikális követéséről beszélt, megindították Klárát. Ferenchez fordult tanácsért, aki által Isten hívő szava eljutott hozzá. Egy legenda szerint

Szent Ferenc atyánk a világ elhagyására buzdította. Élénk érveléssel mutatta meg neki, hogy milyen ostoba a világ reménysége, milyen álnok a világi dicsőség,

és arra tanította, hogy a szüzesség drágagyöngyét őrizze meg annak a csodálatos Vőlegénynek, aki az emberek iránti szeretetéből lett emberré.”

Ferenc azt tanácsolta Klárának, hogy virágvasárnap, 1211. március 18-án ünnepi öltözékben menjen a székesegyházba szentmisére. A püspököt értesítették Klára tervéről, ezért, miután megszentelte a pálmaágakat a körmenet előtt, lejött a szentély lépcsőjén, és egy ágat a lépcső aljában álló Klára kezébe adott, jelezvén, hogy hozzájárul kolostorba vonulásához.

Klára tudta, hogy családja ellenezni fogja kolostorba lépését, ezért a következő éjszaka egy barátnője kíséretében megszökött a szülői házból. A Porciunkula nevű Szűzanya-kápolnában letette minden ékességét, és Szent Ferenc kezéből magára öltötte a bűnbánók szürke ruháját, fátylát, és derekára kötötte a bűnbánat kötelét.

Rokonai teljesen elképedtek, amikor másnap kiderült, mit tett Klára, aki akkor már a Bastia melletti Szent Pál bencés apácakolostorban volt, ahova éjszaka Ferenc elvitte őket. Később a Panso melletti San Angelo-kolostorba mentek, ahová később bezörgetett húga, Ágnes, hogy ő is apáca akar lenni.

Ferenc végül az Assisi melletti San Damiano-kápolna mellett telepítette le őket. Itt alakult meg a ferences apácák első kolostora, Klára haláláig a kolostor lelki anyja volt.

III. Ince pápa megadta a klarissza apácáknak a szegénység privilégiumát – maga a Szentatya fogalmazta meg e különös jogszabályt. A regulát IV. Ince hagyta jóvá 1253. augusztus 9-én; a jóváhagyást Klára a halála napján vehette kézbe. Ez volt élete legnagyobb öröme. 1253. augusztus 12-én temették el, a bulla egy példányával a kezében. 1255. augusztus 15-én avatták szentté. Assisi Szent Klára liturgikus emléknapját 1969-től augusztus 11-én ünnepeljük.

Böjte Mihály OFM előadásában kitért Assisi Szent Ferenc és Szent Klára kapcsolatára is, kiemelve: „ikertestvérek voltak a szentségben”. Különleges szent kötelék, lelki barátság volt közöttük, emberi ésszel szinte felfoghatatlan. Istenhez vezették egymást.

Az előadást imatalálkozó követte.

*

Klára így ujjongott Prágai Szent Ágneshez írt levelében: „Ó, boldog Szegénység! Örök gazdagságot rejt magában azok számára, akik szeretettel ölelik magukhoz! Ó, szent Szegénység! Isten a mennyek országát ígéri és a boldog élet hervadhatatlan koszorúját adja annak, aki birtokolja a szegénységet és törekszik utána. Ó, Szegénység, mennyire tetszel Istennek! Az Úr Jézus Krisztus, ki a mennyet és a földet kormányozza és vezérli, aki szólt, és mindenek lettek, páratlanul magához ölelt!”

Forrás és fotó: Romkat.ro

Magyar Kurír