Asszony, nagy a te hited!

Itt áll előttünk egy pogány asszony, és úgy tűnik, a választott népből származó Jézus nem akar segíteni rajta. Nehéz elfogadni ezt, főleg, ha kritikusan szemléljük a történetet. Ha egyszer Isten mindenkié, akkor itt most miért nem az?

Attól tartok, hogy a manapság általánosan elfogadott egyetemes gondolkodásmód nagyon sokszor puszta teória marad, annak ellenére, hogy akár még rokonszenves is lehet. Nem könnyű elfogadni a különbözőségeket, és több-kevesebb sikerrel tárgyalni róluk.

Jézus teljes egészében magára vette emberi természetünket annak korlátaival együtt, és kereste az Atya akaratát, amelynek teljesítése nemegyszer igen nehéznek bizonyult. Hogyan is tudnánk ítélkezni Isten felett, azt kérdezve: Miért van választott nép? Miért akarta Jézus segítség nélkül hagyni ezt a kánaáni asszonyt?

Jézus Izrael népének fia volt, aki nagyon jól ismerte a megváltásra vonatkozó írásokat, az isteni tervet. Ennek alapján két világos tényre kell odafigyelnünk: Isten minden embert üdvözíteni akar, és mindezt a választott népen keresztül kívánja végbe vinni. Ebből fakad, amit Jézus mond, hogy azokhoz a bárányokhoz lett küldve, „akik elvesztek Izrael házából” (Mt 15,24). A zsidók tehát ebből a szempontból elsőbbséget élveztek.

A kánaáni asszony ugyanakkor érzelmekkel teli édesanya is volt, és ez nagyon fontos, döntő tényező: „»Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod!« És meggyógyult a leánya még abban az órában.” (Mt 15,28)

Hitünk által kapcsolódunk be tehát Isten megváltói művébe és merülünk el végtelen titkaiban. A hit által válunk az új választott nép tagjaivá Jézus Krisztusban. S ennek fényében leszünk képesek arra, hogy az Isten akarata szerinti, egyetemes gondolkodásmód részesei, képviselői és közvetítői legyünk.

Jézus Krisztus mindenki számára elhozta az üdvösséget: „Isten ugyanis nem bánja meg kegyelmi adományait és meghívását.” (Róm 11,29) Sokszor nehezen tudunk elfogadni másképpen gondolkodó, tőlünk idegen környezetben elő, más történelmi múltú embereket, a miénktől különböző magatartásformákat. De Isten szeretete minden emberre kiárad, benne, általa válok képessé arra, hogy tisztelni tudjam az embert még akkor is, amikor ez nagyon nehéz.

Szeretném, ha olyan hitem lenne, mint a kánaáni asszonynak. Neki a gonosztól gyötrődő gyermeke szabadult meg, nekem pedig jó lenne, ha az akadályokkal, korlátokkal küszködő szeretetem gyógyulna meg.

Bátor Botond OSPPE