Átadták a pedagógiai munkát elismerő Kunszt-díjat Kalocsán

Idén immár tizennyolcadik alkalommal ítélték oda az oktatás, nevelés és tudomány bőkezű mecénásaként ismert Kunszt József (1790–1866) érsekről elnevezett díjat, melyet minden évben kalocsai érsekké történt kinevezésének évfordulóján adnak át.

A díjátadásra egybegyűlteket – a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye és Kalocsa város iskoláinak képviselőit, a díjazottakat, családtagjaikat, korábbi kitüntetetteket, több főegyházmegyei település polgármesterét – Bábel Balázs érsek köszöntötte az Astriceum Érseki Múzeumban.

Bábel Balázs röviden képet adott Kunszt József oktatás, kultúra és tudománypártoló tevékenységéről. Megemlékezett a kalocsai iskolaalapítások mellett az egyházmegye területén történt alapításokról, és kiemelte a tudományos akadémia lapjának megindítására adott támogatást, mely mai értéken közel 200 millió forint lenne.

„Mit szeretnénk iskoláinkkal, pedagógusaink munkájával elérni?” – fordult a jelenlevőkhöz a főpásztor. A Szentírásból idézett: A jó családapa kincseiből régit és újat egyaránt elővesz. „Nekünk is őriznünk kell a régit, miközben az újat is átadjuk” – mutatott rá, áttekintve a nehézségeket. Mit adjunk át a régi kincsből? Kit olvastassunk? Bábel Balázs arra figyelmeztetett, hogy az emberi életet az üdvösség szemszögéből is látni kell, ez alapozza meg azt a bölcsességet, mely fel tudja ismerni, mi fontos, és mi nélkülözhetetlen. A múlt öröksége „teher és érték.” Ugyanakkor itt van az új, az információs robbanás, és szembesít a kérdéssel, hogy mihez kezdünk vele. Lépést tudunk-e tartani pörgő világunkkal, fel tudunk-e nőni a gyors változás hozta újhoz, és felismerjük-e, mi a fontos, és mi az értékes? A megőrzés és újítás dinamikus feszültségében kell végezni az oktató-nevelői munkát – hívta fel a figyelmet az érsek. A 12 éves Jézust állította például, aki „növekedett bölcsességben és szeretetben, Isten és az emberek előtt”. Ma is ez a cél – fogalmazott Bábel Balázs, buzdítva a tanárokat, hogy végezzék ezt a munkát a „lélekben ifjan”.

Soltész Miklós egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár személyes élménnyel átszőtt beszédében arra hívta fel a figyelmet, mennyire fontos és mennyire meghatározó, hogy milyen mintát ad a pedagógus oktató, de a nevelést is felvállaló munkában. „Ez a minta az, ami megmarad, ami meghatározó a jövő nemzedék életében.” A piarista öregdiák egyik matematikaórai élményét osztotta meg a hallgatósággal. Tanáruk a magyarázattól berekedve gyakran szólította fel az osztályt: „Dobjatok meg egy negróval!” A negyven fiú egyik alkalommal összefogott: szétosztották egy zacskó „torok kéményseprőjét”, és a felszólításra megsorozták a tanárt. „Csak úgy pattogott a sok cukor.” Soltész Miklós megállapította, a sinus-cosinus-kiszámítást talán elfelejtette, de azt, ahogyan ez a tanár fogadta a kamaszos csibészségnek e megnyilvánulását, soha nem feledi. „Hányan viselnék el ezt ma?” – tette fel a kérdést. Az államtitkár szerint a tanár számára fontos, hogy legyen antennája erre is. Értékelje a humort, a kamaszos csibészséget, hiszen a diák nem felnőtt, szükséges, hogy csibész is tudjon lenni. „Tanárunk nem bosszankodott, nem állt bosszút, és nem küldött senkit az igazgatóhoz. Ugyanolyan szeretettel tanított minket, mint addig.” Ez az a minta, ami megmarad, és ez az, amit a gyerek később, családapaként saját nevelésébe magával visz – vallja Soltész Miklós. Az államtitkár ennek képviseletére buzdított.

A Kunszt József-díjat a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye fenntartásában lévő oktatási és nevelési intézmények, a főegyházmegye területén működő szerzetesi fenntartású iskolák, valamint a Kalocsa Város Önkormányzata által fenntartott iskolák egy-egy pedagógusa kapja. A tapasztalt, kiváló szakmai felkészültségű, eredményes, a gyermekekkel és a kollégákkal jó kapcsolatot ápoló, példás életű díjazottak a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye részéről bronz emlékplakettet, intézményük fenntartója részéről egyhavi bérnek megfelelő pénzjutalmat jelent az elismerés.

A díjazottak méltatói komolyan vették feladatukat. Teljes pályaképet adtak, bemutatták a díjazott pedagógusi elkötelezettségét, pedagógiai hitvallását, az Egyházban vállalt tevékenységét és az általuk képviselt, vezetett intézmény életét, a településen betöltött szerepét. Példaértékű pedagógusi életutak tárultak fel.

Kalocsa város részéről Benke Mónika Veronika, Kalocsa Város Óvodája és Bölcsődéje Kunszt Utcai Tagóvodája vezetője kapta meg a Kunszt József-díjat; munkáját Tóth Kovács Ádám aljegyző méltatta.

A szerzetesi fenntartású intézmények részéről Nagy Attila piarista házfőnök, a kecskeméti Piarista Gimnázium, Kollégium, Általános Iskola és Óvoda volt igazgatója részesült az elismerésben. Tevékenységét Mikulás Domonkos, a gimnázium igazgatója méltatta.

A főegyházmegye fenntartásában működő katolikus oktatási–nevelési intézmények részéről Papp Zsolt, a kecskeméti Szent Imre Katolikus Óvoda és Általános Iskola igazgatóját díjazták, akinek munkáját Tóthné Vámos Edit igazgató-helyettes méltatta.

A díjátadás után a kecskeméti Szent Imre Katolikus Óvoda és Általános Iskola növendékei rövid műsorral köszöntötték a résztvevőket.

Fotó: Lambert Attila

Trauttwein Éva/Magyar Kurír