Átlényegülések – Maria de Faykod kiállítása Tihanyban

A Feltámadás keresztútja rendre témája a Maria de Faykoddal folytatott beszélgetéseinknek; a művész egy alkalommal így foglalta szavakba az általa „közvetített” alkotás esszenciáját: „Nem elsősorban Jézus szenvedését szerettem volna megmutatni, hanem azt, hogy a krisztusi szeretet hogyan tudja átlényegíteni és felemelni a szenvedést. Azt akartam, hogy a Lourdes-ba zarándokló betegek, mozgássérültek a Feltámadás keresztútja végén ne a sírba helyezett Jézust lássák, hanem a feltámadott Krisztust, aki a remény útja. Jézus él, és mindjobban kibontakozik! A mostani élő arcát kell megmutatni. Erre törekszem. Az utolsó három stáció: a hit, a remény és a szeretet megjelenítése. Ahogy Szent Pál szeretethimnuszában olvassuk: »Most megmarad a hit, a remény, a szeretet, – ez a három, de köztük a legnagyobb a szeretet.« Hiszen, ahogy említettem, az egész keresztút Krisztus felénk irányuló szeretetét fejezi ki. A XV. stáció – Mária várja a feltámadást: a remény. Mária mély, rendíthetetlen hite a reménybe hív, Isten iránti szeretetében átalakul a szenvedés és a halál. A XVI. stáció – Feltámadás: a hit. Jézus a szabad és a hitben megtisztult szívek számára láthatóvá teszi magát: »Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a mi igehirdetésünk, és hiábavaló a ti hitetek is« (1Kor 15,14). A XVII. stáció – Jézus találkozik az emmauszi tanítványokkal – Az átlényegülés: a szeretet. Krisztus szeretetét mutatja be, aki az Eucharisztiában ajánlja fel magát; átadja magát az őt befogadó emberiségnek, mindenhol, mindenkor.”

Amikor a világot járt és már itthon is több egyházi központban bemutatott vándor-fotókiállításának céljáról és spirituális hatásmechanizmusáról kérdeztem az alkotót, többek között a következőket mondta: „A fotózás valódi művészet, az érzékelés és a meglátás valósága. Fontos volt, hogy a részletek megragadásával is mindjobban érzékeltetni tudjam a Feltámadás keresztútja állomásainak üzenetét. Ahogy Dosztojevszkij vallja, »a szépség menti meg a világot«, amelynek mai jelentése a spirituális szépség megmutatása különböző művészeteken keresztül.  A fényképek megszólítják a nézőt, interakcióra késztetik, és a meglátás folyamatába invitálják. Egyik képtől a másikig haladva a szobrok lényege úgy bontakozik ki a szemlélő előtt, mintha a mű lelkében járna.”

A tihanyi kiállítás különlegessége lesz, hogy a művész először az apátsági galériában állítja ki a Szűz Máriától a feltámadott Krisztusig című új szobrát. E nagyjából kilencven centiméter magas, carrarai fehérmárványból faragott alkotása egy elgondolás. Azért készítette el, hogy elképzelhetővé tegye azt a leendő, háromméteres szobrot, amelyet a tervek szerint a tihanyi apátság mellett állítanának fel, és amelynek megvalósítására gyűjtést szeretnének indítani.

Maria de Faykod e művének szemléléséhez is „feloldó” gondolatokat fűzött: „A Mária lábától, lentről induló lepel meghosszabbodik a Szeplőtelen kezei felé. Mária befogadó kezeiben a lepel fátyollá alakulva olyanná lesz, mint egy isteni fuvallat, majd ez az áramlás az Ég felé lendül, ahol egyfajta sugárkörbe vonja Krisztus arcát. Jézus arcán még ott voltak a halotti lepel nyomai, de a már feltámadott Krisztus szeretetteljes vonásait engedik látni. Ugyanakkor a Krisztus arcától induló átlényegült halotti lepel átlátszó fátyla alatt a szétterjedő hullámzó erezetek kifejezik a krisztusi szeretet erejét, és végtelen áradatban kiterjednek az egész világra. Ez a látvány beleolvad egy nagy kézbe; az isteni szubsztanciát kifejező kéz összeköti az eget a földdel. A kézen futó erek a látható világban, a földben gyökereznek, míg a kéz ujjai éltető gyökérszálanként indulnak, és az Égbe nyíló sugarakká lesznek. Ez a szobor rejtetten kifejezi a Szentháromságot is: a kéz, mint isteni szubsztancia, az Atyát jelképezi, a Jézus-arc a Fiút, a Mária kezében átlényegült fátyol alatt az ég felé áramló fuvallat pedig a Szentlelket idézi…”

A tihanyi tervről, a leendő nagy alkotásról is megvannak Maria de Faykod elképzelései, hiszen minden fentről kapott témáját azonnal összefüggéseivel, „egészben látja”: „Ezt a monumentális szobrot természetesen a legszebb, legjobb minőségű márványból faragnám, amely kizárólag Carrarában, a Michelangelóról elnevezett márványbányában található. Elképzelésem szerint Mária ember méretűnél kicsit nagyobb alakja a Balaton felé néz majd, tekintete így »meghosszabbodik« a víz felé. Körbejárható lesz az alkotás, amely állandó kölcsönhatásba kerül a természet alkotóelemeivel. Úgy tűnik majd, mintha a szél fuvallata hatna Mária ruhájának redőire; a nap sugarai, amint végighaladnak a szobron, minden pillanatban újabb és újabb részleteket fedeztetnek fel. Ahogy az alkotás hat a környezetére, úgy hat a természet is rá. Vagyis a mű a természet által »folytatódik«, mert a szobor és a természet ozmózisa a szép dicséretének szenteltetett. Valójában ez is az átlényegülés.”   

A kiállítás június 4-ig tekinthető meg. Április 30-ig hétfőtől szombatig 10-től 17 óráig, vasárnap és ünnepnapokon 11.15-től 17 óráig; május 1. és június 4. között hétfőtől szombatig 9-től 18 óráig, vasárnap és ünnepnapokon 11.15-től 18 óráig.

Szerző: Pallós Tamás

Fotó: Faykod

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2023. április 9–16-i ünnepi számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.