Augusztusi ünnepek Rómában: Havas Boldogasszony – A Santa Maria Maggiore története

Kultúra – 2021. augusztus 9., hétfő | 17:22

Róma első és legjelentősebb Mária-temploma csendes tanúja annak a különleges tiszteletnek, mellyel Péter és Pál apostolok vértanúságának színhelyén is övezték a Megváltó Édesanyját, aki egészen a keresztig követte egyszülött Fiát. A Santa Maria Maggiore-bazilika történetéről olvashatunk Vértesaljai László SJ írásában, melynek részleteit közöljük.

1250 tájt írta a trentói Bertalan ferences testvér azt a legendát, mely közel ezer év távlatából emlékezik egy kedves történetre. Az Úr 365. esztendejének augusztus hava 5. napján egy János nevű római patrícius álmot látott, melyben azt hallotta, hogy a legforróbb hőség, a római ferragosto idején hó esik majd az Urbs egyik halmán, az Esquilinus dombon. A derék patrícius megosztotta az álmát Liberius pápával, és

amikor Róma népe egy csodás havazás miatt fellármázta őket, a helyszínre siettek. A hófoltok egy épület alapfalait rajzolták meg – kijelölték a leendő templom alakját.

Innen ered az elnevezés, mellyel csak a második évezredben nevezték el a templomot: Sancta Maria ad Nives, magyarul Havas Boldogasszony. Ezzel a névvel aztán az egész keresztény világon templomokat építettek a Szűzanya tiszteletére. Magyar földön méltán a leghíresebb a Szeged-Alsóvárosi Havas Boldogasszony ősi gótikus temploma.

A római Santa Maria Maggiore-bazilika alatt végzett régészeti ásatások a közelmúltban érdekes részletekre világítottak rá. Mindenekelőtt meglepetést keltett, hogy a templom mostani, vagyis az eredeti alapfalain túl nem találtak más olyan nyomokat, mely megerősítette volna a legenda szerinti, Liberius pápa által emelt első Mária-templom létezését. Viszont fény derült arra, hogy máig állnak az eredeti bazilika alapfalai, melyeket az 5. század elején építettek. Róma első Mária-templomának a neve a források szerint Ecclesia Sanctae Dei Genetricis, a Szent Istenszülő temploma volt, rövidebben Ecclesia Sanctae Mariae, Szűz Mária temploma.

A templom felszentelésének napját biztosan rögzíti a Szent Jeromosnak tulajdonított martirológium, mely azt írja, hogy III. Sixtus pápa szentelte fel az Ecclesia Sanctae Mariae-t. Évszámot a forrás nem jelöl meg, csak azt írja, hogy augusztus 5-én, vasárnap történt a felszentelés. Könnyen ki lehet nyomozni azonban, hogy mikor esett augusztus 5. a késő antik korban éppen vasárnapra: 434-ben! Vagyis pontosan a 432 és 440 közt uralkodó III. Sixtus pápa idejében.

431-ben tartották a híres efezusi zsinatot, mely Krisztus valóságos istenségének a kihangsúlyozására Szűz Máriát a Theotokosz, Istenszülő névvel illette. Ennek latin átírása a korábban említett Genetrix a templom titulusában (Ecclesia Sanctae Dei Genetricis). Róma tehát 434-ben új Szűz Mária-templomot kapott, melynek elsősorban krisztológiai jelentősége van.

„Örömmel tölt el a szentek gyülekezete, mert látom ezt a boldog és lelkes közösséget, amely a Szent és Istenszülő mindenkor Szűz Mária hívására készséges szívvel gyűlt itt egybe. Bár sok szomorúságom volt, de a szent atyák látása megvigasztal. Most Dávidnak, a zsoltárosnak édesen csengő szava teljesedett rajtunk: Íme, már mi olyan jó, és mi oly édes, mint az, ha a testvérek együtt laknak? (Zsolt 132, 1). Fogadd tehát hódolatunkat, titokzatos Szentháromság, aki az Istenszülő Szent Szűz Mária templomába hívtál össze bennünket.

Köszöntünk, Istenszülő Szűz Mária, az egész földek drága kincse, ki nem alvó lámpás, a szüzesség koszorúja, az igaz tanítás királyi pálcája, örökre ép templom; köszöntünk téged, mert befogadtad azt, akit az egész világ nem fogadhat be; anya vagy és szűz, s általad jön az Úr nevében (Mt 21, 9) az, akit áldottnak mond a szent evangélium.

Köszöntünk téged, aki a Mérhetetlent és Felfoghatatlant szűzi méhedbe zártad; általad dicsőítjük és imádjuk a Szentháromságot; általad ünneplik és tisztelik a drága szent keresztfát az egész világon; általad ujjong az ég, örvendeznek az angyalok és főangyalok; miattad futamodnak meg a gonosz lelkek, és bukott le az égből a kísértő sátán; általad vétetik fel a bűnbe esett ember a mennybe; az oktalan bálványimádásba süllyedt emberiség általad jut el az igazság megismerésére; általad lesz osztályrésze a keresztség a hitre térőknek; általad van okunk az örömre; általad alakultak meg az egyházak a földkerekségen, és általad térnek meg a nemzetek. (...)”

(Alexandriai Szent Cirill püspök az efezusi zsinaton mondott beszéde)

410. augusztus 24-én foglalták el Alarik vizigót király harcosai Rómát; egy világ omlott össze a rómaiakban, mégpedig a város bevehetetlenségébe vetett hitük. Róma a gótok után gazdátlanul maradt. Egyetlen erő maradt a városban, az Ecclesia: Róma püspöke a diakónusokkal, a papok és a hívek. Ez az erő azonban spirituális hatalom volt, legföljebb karitász segítséggel tudott a városlakók segítségére sietni. Ekkor, ebben a seblázban, tehát 410 után kezdik el építeni Róma első Mária-templomát.

Paradigmaváltás történik. Eddig a kereszténnyé lett császárok voltak az új kultusz támogatói, de a Nyugat-Római Császárság gyakorlatilag megszűnt, jóllehet formailag fennmaradt 476-ig. Viszont 410 után Róma püspöke, az Episcopus Urbis lép a hiányzó erő helyébe, és kezd templomépítkezésekbe.

Elolvadt a hó, de Krisztus keresztje ma is áll. Új erők döngetik Róma földjét napjainkban is, de Krisztus keresztje áll, tövében a hűséges és fájdalmas Anyával, a mi drága Havas Boldogasszonyunkkal. Urunk, Istenünk, bocsásd meg irgalmasan vétkeinket, hogy akik saját érdemeinkkel nem dicsekedhetünk, Fiad Szülőanyjának, a Boldogságos Szűz Máriának, Havas Boldogasszonyunknak a közbenjárására üdvözüljünk! A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Vértesaljai László SJ írása teljes egészében ITT olvasható.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír

#egyháztörténet #épített örökség #Szűz Mária #Vatikán

Kapcsolódó fotógaléria