„Hálával és szeretettel őrizzük (…) áldott emlékét” – az Antal atya halálának első évfordulóján felavatott emléktáblán olvasható sorokhoz híven, a hőség és a nyári szabadságok ellenére idén is sokan gyűltek össze Albertfalván a szerda esti szentmisére, amelyet Szent Márta, Mária és Lázár emléknapján Gável Henrik plébános mutatott be.
A liturgián koncelebrált Kocsis Imre biblikus professzor, tanszékvezető egyetemi tanár; a családtagok és az albertfalviak mellett pedig idén is jelen voltak Antal atya korábbi szolgálati helyeiről, így Kelenvölgyből, Budafok-Felsővárosból, a Felső-Krisztinavárosból és Farkasrétről is.
Jelen voltak továbbá a Katolikus Karitász, a szervita nővérek és az Albertfalvi Don Bosco Katolikus Általános Iskola közösségéből is. Többen jelezték, hogy munka, fizikai távolság, betegápolás vagy éppen baleset miatt csak lélekben tudnak bekapcsolódni a közös hálaadásba.
Az egykori tanítványai által megfogalmazott egyetemes könyörgés a hálaadás mellett Hollai Antal személyiségének legfontosabb vonásait is felidézte: „Urunk, hálát adunk Antal atyáért, akinek élete az alázatosak erejének hitvallásaként az evangélium lenyűgöző magyarázatát adta sokunk számára.”
Akik ismerhették őt, személyesen is megtapasztalhatták, hogy Antal atya számára az alázat nem valamiféle negédes jámborkodás volt, hanem józan realizmus, amely életének és minden gesztusának meghatározó vonásaként hirdette az evangéliumot. Mindez testet öltött az általa gyakran emlegetett és mindenekelőtt megélt egyszerűségben, az apró, észrevétlen jótettekben, valamint a sokszor csendben, háttérben végzett szolgálatban.
Az életéért és szolgálatáért tartott hálaadó szentmise évről évre nem csupán egy évforduló felidézése, hanem annak tanúsága is, hogy Hollai Antal atya lelki öröksége ma is elevenen él egykori közösségei, tanítványai és barátai életében.
A liturgiát követően a templomkertben az egybegyűltek ének, majd az egykori káplánja, Erdős Attila pestszentlőrinc-erzsébettelepi plébános által vezetett imádság kíséretében megkoszorúzták az Antal atyának állított emléktáblát.
Ezt követően kötetlen beszélgetések során idézték fel a közös emlékeket, anekdotákat és azt, hogy az egykori esztergomi spirituális, teológiatanár, plébános, gyóntató, lelkivezető és barát 12 év elteltével is meghatározó módon gazdagítja sokak hitét és lelki életét. Ezek a személyes visszaemlékezések megerősítették, amit egykor Antal atya szinte hitvallásként fogalmazott meg, és ami halála után több mint egy évtizeddel is élő valóságként mutatkozik: „Az ilyen pap mindig spirituális marad. Mert amikor konkrét szolgálata befejeződik, lelkében tovább hordozza a rábízottakat a háttérben, csöndben, minden feltűnés nélkül.”
Hollai Antal Budapesten született 1958. április 7-én. Zuglóban nőtt fel; a Bosnyák téri templom ministránsa volt, majd az esztergomi ferences gimnázium diákja lett.
Teológiai tanulmányait Esztergomban végezte, ahol 1983. június 11-én szentelték pappá.
1983–86-ig a farkasréti plébánia káplánja, 1986–88-ig a főegyházmegyei hivatal munkatársa volt, majd érseki szertartó Esztergomban. 1988–90-ig Rómában, a Teresianumon, a karmeliták egyetemén spirituális teológiát tanult. Hazatérve 1990–93-ig a felsőkrisztinavárosi plébánia plébánoshelyettese, közben a rendszerváltás után újrainduló Apostoli Nunciatúra titkára volt. 1993–2001-ig az esztergomi szeminárium spirituálisa (lelkiigazgatója) és az Esztergomi Hittudományi Főiskola teológiatanára volt, valamint óraadó a Vitéz János Római Katolikus Tanítóképző Főiskolán.
2001-től haláláig Albertfalva plébánosa volt Budapest XI. kerületében. Saját plébániája mellett 2003–2008-ig a kelenvölgyi plébánia, 2011-ben pedig a budafok-felsővárosi plébánia szolgálatát is ellátta. 2002–2005-ig helyettes esperes, 2005-től haláláig esperes volt.
Papi szolgálatát 1997-ben pápai káplán, 2008-ban esztergom-mezei címzetes apáti kinevezéssel ismerték el.
Néhány héttel halála előtt derült ki betegsége, amely súlyos műtétet tett szükségessé. 2014. július 29-én, az operáció végén halt meg. Sírja a budapesti Új köztemető 96-os parcellájában van.
2015-ben jelent meg az elmélkedéseiből szerkesztett, A csend hangjai, 2017-ben a Szemlélni és befogadni, 2019-ben a Lelkigyakorlatok, 2024-pedig a Minden napra egy gondolat című kötet a Szent István Társulat kiadásában.
Szöveg: Wappler Ádám
Fotó: Kocsis Csobánka
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria





