Az albertirsai Urunk színeváltozása templom felszentelésének 280. évfordulóját ünnepelték

A településen a jelenlegi épület helyén már a 15. században is templom állt, a román korban Szent Margit tiszteletére felszentelve, amely a török hódoltság alatt elpusztult. A 18. század közepén barokk stílusban építették újjá, és Jézus Krisztus pártfogásába ajánlották.

E templom kerek évfordulója mellett azért is volt különleges az idei búcsú, mert szentmise keretében esküt tett a tizenkét fős egyháztanács is.

Szentbeszéde elején a püspök emlékeztetett: az evangéliumokból tudjuk, hogy Jézus gyakran vonult el egyedül imádkozni, mindössze két esetben vitte magával a három kiválasztott tanítványt. Először a Tábor hegyére, ahol megmutatva dicsőséges isteni arcát, Mózessel és Illéssel beszélgetett, majd a Getszemáni-kertbe, hogy lássák gyötrődő, emberi arcát.

Urunk színeváltozása ünnepén a tanítványok a Tábor hegyén – még a feltámadás előtt – megtapasztalhatták Jézus isteni dicsőségének felragyogását emberi testében, megvilágosodott számukra Jézus rejtett isteni méltósága. Krisztus arcának ragyogása és ruhájának fehérsége emlékeztet arra, hogy földi alakja ellenére is égi lény.

A dicsőséges Krisztussal való találkozás élménye szükséges ahhoz, hogy a gyötrődő emberi arc látványa ne ejtse a tanítványokat végső kétségbeesésbe

– mondta a homíliában Marton Zsolt püspök. A színeváltozás Krisztusa megelőlegezi Jézus feltámadás utáni megdicsőülését. Az apostolok istenélménye az ószövetségi teofániákat is felülmúlja: Jézus a legmagasabb misztikus élményben részesíti tanítványait.

Tanítása összhangban van Mózes és Illés tanításával – az ószövetségi törvénnyel és a prófétákkal, hiszen maga az Ószövetség is szól Isten Szenvedő Szolgájáról, aki magára veszi népe bűneit, így hozva el számára a megváltást. A szenvedés akarása ellenkezik emberi természetünkkel, ha választani lehet, elkerüljük.

A mai világ gyakorlati materializmusa, fogyasztói társadalma elutasítja a szenvedést, a csöndes visszavonulást, a természetfölötti valóságokat. A Tábor hegyére felmenni ma azt jelenti, hogy kilépünk a hétköznapi teendőkből, hogy alkalmassá váljunk Isten jelenlétének megtapasztalására.

„Ez az én szeretett fiam” – hangzott az Atya szózata a keresztelkedéskor, Jézus nyilvános fellépése kezdetén. Most újabb szakasza következik Jézus földi létének: elindul Jeruzsálembe, a szenvedés és kereszthalál helyére. Az Atya szózata itt – „Őt hallgassátok”, vagyis őt kövessétek – a tanítványoknak szól. Tanuljunk meg mi is az imádsággal, szentmisével, szentségimádással magasba emelkedni! – zárta szentbeszédét Marton Zsolt püspök.

A szentmise után agapéra hívta a híveket Varga Sándor plébános, aki nyolc éve szolgál az albertirsai plébánián.

A búcsúi agapé évek óta ismétlődő esemény a hívek életében. „A covid után a templom búcsúünnepéhez hozzákapcsoltunk egy egyházközségi napot. A szentmisére vendéget hívunk, utána közös ebéden veszünk részt, majd egy tanúságtétel is elhangzik minden évben. Idén dicsőítő szentségimádás is volt, az Eucharist együttes koncertet adott a templom előtt. Ezzel is tanúságot tettünk hitünkről, hogy hiszünk a feltámadt Krisztusban, aki új életet ad nekünk, megújítja személyes életünket, közösségeinket” – mondta a plébános.

„Nyolc éve szolgálok az albertirsai plébánián, egy-két évvel a covidjárvány előtt kerültem ide. Váratlan ajándék az életünkben belecsöppenni egy közösség életébe. Időre van szükség, míg megismerjük a híveket, körvonalazódik, mire van szükség a plébánián. A covid után újraterveztem a plébániai életet – folytatta Varga Sándor plébános. – Meghívtam hat embert, hogy csináljunk valamit közösen. Nem tudtam, mire hívom őket, és ők sem tudták, mi lesz belőle. Egy év alatt kialakult a Keresők csoportja, a közös imádság igénye, és hívtunk még olyanokat, akikről azt gondoltuk, szívesen csatlakoznának. Így jött létre az a tizenkét fős egyháztanács, akik a mai ünnepi szentmisén esküt tettek.

Alapvető célom, hogy tőlem független, önálló, tevékeny keresztényekből álló közösséget építsek. Elmondtam a szentmisén is, bár van papja és egyháztanácsa a plébániának, ez nem azt jelenti, hogy ők végezzék el a felmerülő feladatokat, ezekbe mindenkinek be kellene kapcsolódni.”

Forrás: Váci Egyházmegye

Fotó: Albertirsai Római Katolikus Plébánia Facebook-oldala

Magyar Kurír