Az amerikai katolikus bioetikai központ állásfoglalása a Covid-19 elleni oltóanyagok használatáról

Az USA Országos Katolikus Bioetikai Központja (NCBC) elismeri, hogy a Covid-19 elleni oltóanyagok között etikai szempontból létezik egyfajta hierarchia. A legjobb döntést azok a védőoltások jelentik – amennyiben elérhetőek, biztonságosak és hatékonyak –, amelyek esetében a tervezés, előállítás és tesztelés egyik fázisában sem használtak abortuszból származó sejtvonalakat. Azok a vakcinák, amelyek esetében az előállítás során nem, a fejlesztés egy adott fázisában viszont használtak ilyen sejtvonalakat (pl. megerősítő vizsgálatokra), mindenképpen előnyben részesítendőek azokkal az oltóanyagokkal szemben, amelyeknél a fejlesztés több fázisában vagy az előállítási folyamat során került sor minderre. Mindazonáltal – meglehetősen nyomós okoknál fogva – az egyének maguk dönthetnek arról, elfogadnak-e olyan oltóanyagot, amelynek esetében a fejlesztés vagy előállítás valamely szakaszában abortuszból származó sejtvonalakat használtak. Ha nincs más alternatíva, mint ilyen oltóanyagok igénybevétele, a cél csakis az emberi élet védelme lehet. Mindeközben azonban elengedhetetlen az egyén lelkiismereti tisztaságának megőrzése. Ha valaki olyan vakcina használata mellett dönt, amely etikai szempontból problematikus, szükséges, hogy tiltakozásának hangot adjon. Ebben az esetben az egyén erkölcsi kötelessége, hogy kifejezze ellenérzését az abortusszal és az abortuszból származó sejtvonalak használatával kapcsolatban. Néhányan – lelkiismeretükre támaszkodva – joggal dönthetnek úgy, hogy nem vesznek igénybe semmiféle olyan vakcinát, amelynek bárminemű kapcsolódása is lenne az abortuszhoz. Egy ilyen visszautasítás bátor tanúságtétel lehet az élet kultúrájának terjesztése mellett. A Katolikus Egyház nem írja elő és nem is tiltja azoknak a védőoltásoknak a használatát, amelyek etikai szempontból problematikusak. Ehelyett arra ösztönzi az egyént, hogy alaposan és jól gondolja át, milyen döntést hoz az elérhető vakcinákkal kapcsolatban, minden lelkiismereti és morális tényező körültekintő figyelembevétele mellett.

A Covid-19 által támasztott kihívások számos, oltóanyagok fejlesztésére irányuló törekvést bátorítottak. Példa nélküli előrelépés történt e cél érdekében, aminek eredményeként világszerte vakcinák százai vannak fejlesztési stádiumban. Az USA Országos Katolikus Bioetikai Központja a következő megfontolandó szempontokat teszi közzé annak érdekében, hogy segítse a katolikus hívőket és másokat is abban, hogy a jelenleg fejlesztés alatt álló Covid-19 elleni oltóanyagokkal kapcsolatos etikai kihívásokra választ adjanak.

Abortusz, etika és Covid-19 elleni oltóanyagok – a vitás kérdések rendezése

(Háttér: kapcsolat egyes oltóanyagok és az abortusz között)

Több mint kétszáz éve, különösen az 1950-es évektől az oltóanyagok emberek millióinak életét segítették. A cél mindig is a betegségek (pl. gyermekbénulás, kanyaró, bárányhimlő, ebola) elkerülése és a halálozási arányok csökkentése volt. Az 1990-es években azonban ezek a tudományos eredmények komoly vizsgálódás tárgyaivá váltak, mivel bizonyíték került napvilágra abortuszból származó sejtvonalak [1] gyermek oltóanyagokban történő használatával kapcsolatban. Ezekben az esetekben saját elhatározásból származó abortuszokról volt szó, amelyeket követően diploid sejtvonalakat használtak fel. Ahogyan egyre többen szereztek tudomást erről a kapcsolatról, felmerült a kérdés, hogy etikátlan-e ezen vakcinák igénybevétele. Úgy tűnt, ha valaki egy ilyen oltóanyag mellett döntött, bizonyos szempontból ő is részese lett annak a folyamatnak, hogy mások abortuszokat hajtsanak végre, illetve abból hasznot húzzanak.

Morálteológusok már régóta felvetettek etikai kérdéseket azzal kapcsolatban, hogy az mennyiben etikátlan, ha valaki együttműködőként részt vesz mások elítélendő cselekedeteiben. Széles körben etikátlannak tartják, ha valaki (együttműködő) egy másik embert (elsődleges végrehajtó) segít és megerősít egy morálisan helytelen cselekedet végrehajtásában, vagy szorosan együttműködik vele. Morális szempontból viszonylag elfogadhatónak minősül – legalábbis rövid távon –, ha mindeközben vannak jó célok, amelyek legitimek. Lényeges azt leszögezni, hogy ebben az esetben az egyénnek nem szabad azonosulnia egy egyébként morálisan helytelen céllal vagy szándékkal. Ebben az értelemben a vita már évek óta tart: helyes-e olyan vakcinák elfogadása, amelyek előállítása során abortuszból származó sejtvonalakat használnak.

Az Egyház – tanításának tekintélyével – csak ritkán avatkozik be olyan esetek megítélésébe, ahol az egyén pusztán együttműködőként vesz részt. Ezek az ügyek ugyanis meglehetősen összetettek és megterhelőek tudnak lenni. Mindennek ellenére – a kérdés fontosságára való tekintettel – 2005 óta az Egyház három alkalommal is adott ki iránymutatást, amelyre nyugodt szívvel támaszkodhatunk. Ezek – a többi fontos tanítás kontextusában – segítségünkre lehetnek abban, hogy el tudjuk kerülni a morálisan helytelen cselekedeteket és tanúságot tegyünk az élet evangéliumáról.

Az Egyház útmutatása

Ebben a kérdésben a leginkább mérvadó elöljárói tanítást a Hittani Kongregáció (CDF) Dignitas personae kezdetű instrukciója tartalmazza (2008). A kongregáció elsőként leszögez egy kulcsfontosságú szempontot (azon túlmenően, hogy maga az abortusz erkölcsileg helytelen): az emberi embriók és magzatok testéhez haláluk után is megfelelő tisztelettel kell viszonyulni, nem lehet azokat pusztán biológiai anyagként hasznosítani. A következőkben a Dignitas personae a tudósok felelősségére mutat rá azt illetően, hogy tartsák távol magukat az abortuszból származó sejtvonalakat felhasználó kutatási és fejlesztési területektől – még akkor is, ha ők maguk egyébként nem vettek részt abortusz végrehajtásában vagy emberi szövetek megszerzésében. A kongregáció végül azokat szólítja meg, akiknek tiltott eredetű sejtvonalakat felhasználó gyógyszerekre van szükségük. Hangsúlyozza, hogy ilyen oltóanyagok igénybevételét legitimálhatja, ha erre komoly szükség van, például egy gyermek egészsége veszélyben forog. Ebben az esetben a szülők dönthetnek a vakcina használata mellett. Mindeközben azonban nem szabad elfelejtenünk azt a kötelességünket, hogy hangot adjunk ellenérzésünknek, és kifejezzük, fontosnak tartanánk, hogy az egészségügyi rendszer más típusú vakcinákat is tegyen elérhetővé. [2]

2017-ben a Vatikán egyik tanácsadó testülete, a Pápai Akadémia az Életért testület (Pontifical Academy for Life, PAV) kiadott egy állásfoglalást két másik olasz szervezettel együttműködésben. Ez annak szükségességét hangsúlyozta, hogy mások egészségének védelme érdekében fogadjuk el az oltóanyagokat, a kialakult nyájimmunitás ugyanis pozitívan hat a társadalomra. A testület a továbbiakban a klinikailag ajánlott oltóanyagok használata mellett érvelt, hangsúlyozva, hogy azokat nyugodt lelkiismerettel használhatjuk, mivel igénybevételük nem von maga után közvetlen együttműködést az abortusszal.

2005-ben a Pápai Akadémia az Életért testület – a Hittani Kongregáció kérésére – kiadott egy iránymutatást, Erkölcsi megfontolások címmel. [3] Ennek az iránymutatásnak a lényegét egy 2007-es levél is megerősíti, amelyet a Hittani Kongregáció elöljárója írt az Egyesült Államok Katolikus Püspöki Konferenciájának elnökéhez. A Pápai Akadémia az Életért testület kifejtette, hogy az oltóanyagok végfelhasználói – mint például az orvosok vagy a szülők – csak távolról és passzív módon érintettek az önkéntes abortuszban. A hatóságok és egészségügyi ellátórendszerek azonban, valamint azok, akik az abortált magzati sejtvonalakból származó oltóanyagok marketingjében és terjesztésében érdekeltek, sokkal inkább érintettek, ezáltal a felelősségük is jóval nagyobb. A testület emellett kiemelte más típusú vakcinák támogatásának fontosságát, hogy minél hamarabb véget lehessen vetni ennek az etikátlan helyzetnek. Elismerte továbbá, hogy bizonyos körülmények között helyes lehet az ilyen típusú oltóanyagok igénybevételének visszautasítása.

Összességében ez az iránymutatás nyilvánvalóvá teszi, hogy az abortuszból származó sejtvonalak létrehozása helytelen döntés volt azok részéről, akik ezért felelősek voltak. Mindennek ellenére elegendően súlyos okok megengedhetővé teszik az ilyen sejtvonalak felhasználásával készült vakcinák igénybevételét azért, hogy ezáltal saját és környezetünk egészségét védjük. Különösen igaz ez akkor, ha nincs más elérhető hatásos alternatíva. A morálisan helyes hozzáállás ismertetésén túlmenően az iránymutatás körvonalazza a további feladatokat is annak érdekében, hogy – amikor csak lehetséges – más vakcinákat használjunk. Emellett elismeri, hogy bizonyos esetekben az egyén nyugodt lelkiismerettel dönthet úgy, hogy elutasítja azokat az oltóanyagokat, amelyeknek bármiféle köze van abortuszból származó sejtvonalak felhasználásához. 

A Covid-19 elleni vakcinák és az abortált magzati sejtvonalak

Jelenleg Covid-19 elleni oltóanyagok százai vannak fejlesztés alatt; ezek közül 13 van a tesztelés végső fázisában. Közöttük számos szempontból nagy eltérés van, állásfoglalásunk aspektusából azonban – a Charlotte Lozier Intézet forrásai alapján – három fő csoportba sorolhatóak: [4]

1. azok az oltóanyagok, amelyek tervezése, előállítása vagy tesztelése során egyáltalán nem használtak abortuszból származó sejtvonalakat;
2. azok az oltóanyagok, amelyek esetében az előállítási folyamat során nem használtak abortuszból származó sejtvonalakat, viszont a fejlesztési fázisban egy adott ponton – például a megerősítő tesztelés során – igen (pl. a Pfizer – BioNtech vakcinája);
3. azok az oltóanyagok, amelyek esetében a fejlesztési folyamat több fázisában, emellett az előállítás során is használtak abortuszból származó sejtvonalakat. [5]

Az USA Országos Katolikus Bioetikai Központjának értékelése

Az embereknek lelkiismeretük figyelembevételével kell meghozniuk azt a döntést, hogy mikor és hogyan legyenek beoltva Covid-19 ellen (ha egyáltalán igen), és hogy melyik vakcinát fogadják el. A fentebb vázolt erkölcsi irányelveket, útmutatást és tényeket alapul véve az USA Országos Katolikus Bioetikai Központja arra a következtetésre jutott, hogy elvben egyik jelenleg fejlesztés alatt álló vakcina sincs kizárva vagy tiltva – az aktuálisan meghatározó körülményeket figyelembe véve. A központ véleménye szerint azonban egyértelmű etikai hierarchia van az egyes oltóanyagok között. Az első csoportba tartozó vakcinák jelentik a legetikusabb választást, mivel a fejlesztés, előállítás vagy megerősítő tesztelés egyetlen fázisában sem támaszkodnak a gyártók abortuszból származó sejtvonalakra. A második csoportba tartozó oltóanyagok mindenképpen preferáltak a harmadik csoporttal szemben – a kisebbik rossz logikáját követve –, mivel ezek kevésbé használnak abortuszból származó sejtvonalakat néhány kulcsfontosságú szempont alapján. Végül az egyén – lelkiismerete figyelembevételével és saját, valamint mások életének, egészségének védelmét szem előtt tartva – dönthet úgy, hogy a harmadik csoportba tartozó oltóanyagot veszi igénybe, ha erre nyomós okok vannak, és más kielégítő alternatíva nincs. Azoknak, akik abortuszból származó sejtvonalakra támaszkodó vakcina igénybevétele mellett döntenek, mindenképpen ki kell fejezniük ellenérzésüket, és nyilvánvalóvá kell tenniük véleményüket az abortusszal és abortuszból származó sejtvonalak használatával kapcsolatban. A sejtvonalakkal kapcsolatos kérdéseken túlmenően vannak egyéb szempontok is, amelyeket döntéshozatalkor figyelembe kell venni. Ilyenek például az egyén általános egészségi állapota és szükségletei, a mások egészségi állapota iránti felelősségérzet vagy bármely egyéb elvárás az egyén munkakörét illetően. Emellett természetesen olyan tényezőkre is tekintettel kell lenni, mint amilyen a biztonság, hatásosság vagy az egyes oltási alternatívák elérhetősége.

Ezeken az alapvető következtetéseken túl azonban egyéb megvitatandó kérdések és teendők is felmerülnek.

Az erkölcsileg elvárható minimumon túl: tanúságot tenni az élet evangéliumáról

A keresztények erkölcsi kötelessége és feladata nem értelmezhető pusztán az együttműködés fogalmán keresztül az olyan oltóanyagok és egyéb terápiás szerek tekintetében, amelyeket abortuszból származó sejtvonalak segítségével állítottak elő. A keresztények sajátos módon arra kaptak meghívást, hogy tanúságot tegyenek az élet evangéliumáról. Azon kötelességünk mellett, hogy elkerüljük mindazt, ami erkölcsi szempontból helytelen, az a küldetésünk, hogy védelmezzük és támogassuk azt, ami erkölcsileg helyes. Ahogyan Szent II. János Pál papa megjegyezte az Evangelium vitae című enciklikájában: „az élet Evangéliumától megvilágosítva szükségét érezzük annak, hogy hirdessük és tanúskodjunk róla a maga jellegzetes és meglepő újdonságában… [Ez magában foglalja azt az állítást, hogy] a személy s élete és testisége között elszakíthatatlan kötelék van; annak bemutatását, hogy az emberi élet kapcsolat, Isten ajándéka, az Ő szeretetének gyümölcse és jele”. [6] Ami azt az etikai szempontból fontos kérdést illeti, hogy felhasználhatóak-e szándékos abortusz során megölt emberi testek biotechnológiai kutatás-fejlesztés elősegítésére, a keresztényeknek „még mélyebbre hatolva, az élet és a szeretet gyökeréig kell elmenniük” azért, hogy ismét tanúságot tegyenek az emberi élet szentségéről és azon meggyőződésükről, hogy megszűnjön az abortuszból származó sejtvonalak használata. [7]

Bátor és elkötelezett tanúságtételre van szükség ahhoz, hogy biztonságos és hatékony eljárás alakuljon ki az abortuszból származó sejtvonalak helyettesítésére – három fő okból kifolyólag: elsőként fontos megemlíteni, hogy a gyógyszeripari vállalatok és kutatók hozzá vannak szokva, hogy ezek a sejtvonalak rendelkezésükre állnak. A változtatáshoz erőteljes nyomásgyakorlásra lesz szükség. A cél az, hogy bizonyítani lehessen: megéri a befektetett idő és erőforrás a problematikus sejtvonalak etikai szempontból helyes sejtvonalakkal történő helyettesítéséhez. Másodsorban az abortuszból származó haszonszerzés etikátlan gyakorlata régebbi múltra tekint vissza, és sokkal kiterjedtebb, mint azt sokan gondolnák. Néhányan – helytelenül – úgy vélik, hogy pusztán csekély számú abortuszra volt szükség az 1960-as és 1970-es években ahhoz, hogy a manapság elterjedt abortált magzati sejtvonalakat előállítsák (mint pl. a WI-38, az MRC-5 és a HEK-293). Az orvosok azonban már egészen az 1930-as évektől kezdődően használták az abortuszokat a kutatások elősegítése céljából. [8] És nem pusztán néhány terhességmegszakításra volt szükség ahhoz, hogy az abortuszból származó sejtvonalakat sikeresen előállítsák. [9]

Harmadrészt tudósok, orvosok, politikusok és az ügy szószólói az utóbbi időben egyre gyakrabban utalnak arra, hogy az oltóanyagok előállítása szempontjából számos előnye van az abortuszból származó sejtvonalaknak. Ennek célja az, hogy igazolják egyre több és több etikai aspektusból helytelen biotechnológiai kutatás-fejlesztés létjogosultságát. Például 2001-ben Nobel-díjas tudósok egy csoportja azzal fordult a közvéleményhez, hogy fogadják el vakcinák abortált magzati sejtvonalakból történő előállítását. George W. Bush akkori elnöknél azt szorgalmazták, hogy biztosítson támogatást szövetségi forrásból az emberi embrionális őssejtkutatásokhoz. 2009-ben tudósok éppen erre a precedensre hivatkoztak, amikor alátámasztani kívánták Barack Obama elnöknek azt a döntését, hogy biztosította a Bush elnök által korábban elutasított állami támogatást. A közelmúltban pedig – miután 2015-ben nyilvánosságra került a Planned Parenthood Családtervezési Szövetség egy videója, amelyben abortált csecsemők testrészeit adják el – tudósok egy csoportja azt állította, hogy a saját elhatározásból történő abortuszok nélkülözhetetlenek betegségek gyógyításához. Emellett ismételten hivatkoztak arra, hogy az abortuszokból származó sejtvonalak szükségesek vakcinák előállításához.

Az egyének, szervezetek és közösségek részéről bátor és találékony erőfeszítésekre lesz szükség ahhoz, hogy a történelem e szakaszán és ezeken az ideológiai meggyőződéseken túllépjünk. Néhányan dönthetnek úgy, hogy – tanúságtételként – visszautasítanak minden olyan vakcinát, amely a fejlesztés vagy előállítás bármely fázisában abortuszból származó sejtvonalakra támaszkodik. Ez a döntés nyugodt lelkiismerettel meghozható, azonban ebben az esetben gondoskodni kell az egyén saját és környezetének egészségéről is, amennyire ez lehetséges. Az egyének és csoportok egyesíthetik is erőiket, hogy így petíciókat indítsanak vagy adománygyűjtést szervezzenek azért, hogy más típusú oltóanyagok is rendelkezésre álljanak. Végül a katolikus szervezeteknek kulcsfontosságú szerepük van abban, hogy egyéb alternatívák is elérhetőek legyenek. Szükséges, hogy a kutatási programokkal rendelkező katolikus egyetemek bekapcsolódjanak a fejlesztésbe. A katolikus egészségügyi szervezeteknek pedig mindent meg kell tenniük annak érdekében, hogy előnyben részesítsék az etikailag elfogadható, abortusszal semmilyen módon kapcsolatba nem hozható vakcinák beszerzését és terjesztését. Ezekhez a célkitűzésekhez más katolikus szervezetek is csatlakozhatnak egyházmegyéktől kezdve egészen nonprofit szervezetekig.

Egzisztenciális kihívás

Még egy pusztító járvány közepette sem etikus morálisan helytelen dolgokat tenni egy jó cél vagy a remélt eredmények érdekében. A fent ismertetett etikai alapelvek és iránymutatás alapján bizonyos körülmények között igénybe vehetőek az etikai szempontból problematikus, fejlesztés alatt álló Covid-19 elleni oltóanyagok. Mindazonáltal nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt, hogy a jelenleg használatban lévő, abortuszból származó sejtvonalak megszerzése etikai szempontból helytelen. Elleneznünk kell azoknak a cselekedeteit, akik ártatlan emberi életek kioltásával akarnak előnyhöz jutni vagy akik ezeket a gondolatokat terjesztik. Ebben a jelentőségteljes időszakban, amely emberi létezésünk szempontjából mindenképpen kihívás, megkétszerezett erővel kell dolgoznunk azon, hogy alternatívákat tudjunk felmutatni az abortuszból származó sejtvonalakat használó oltóanyagokkal szemben. Együttes erővel, bátor tanúságtétellel és kemény munkával segíthetjük az élet kultúrájának építését.

Az USA Országos Katolikus Bioetikai Központjának tagjai

[1] Fontos megjegyeznünk azt, hogy ezek magzati szövetekből vett sejtek, amelyeket izoláltak és elkülönítve növesztettek. Az abortuszból származó sejtvonalak nem foglalnak magukban emberi embrionális őssejteket. Amikor ezekben a sejtvonalakban fejlesztenek oltóanyagot, a sejteket kiszűrik a vakcina kinyerése közben. Az ily módon előállított oltóanyagokban az abortuszból származó sejtek vagy más felhasznált sejtek DNS-ének kis darabjai vannak jelen. https://www.chop.edu/centers-programs/vaccine-education- center/vaccine-ingredients/fetal-tissues

[2] Hittani Kongregáció, Dignitas personae (2008. szeptember 8.)

[3] Pontifical Academy for Life, Moral Reflections on Vaccines Prepared from Cells Derived from Aborted Human Foetuses, reprinted in Linacre Quarterly 86.2–3 (May 2019): 182–287, doi: 10.1177/0024363919855896.

[4] https://s27589.pcdn.co/wp-content/uploads/2020/12/COVID-19-Vaccine-Candidates-and-Abortion-Derived-Cell- Lines.pdf

[5] Éveken keresztül számos oltóanyag fejlesztése úgy zajlott, hogy egy vírus legyengített vagy megváltoztatott verzióját állították elő egy sejtkultúrában – beleértve abortuszból származó sejtvonalakat is –, mielőtt azt beadható oltási dózisokba adagolták, majd pedig szétosztották volna. Néhány Covid-19 elleni vakcina – beleértve az Astra-Zeneca – Oxfordi Egyetem vakcináját is – úgy készül, hogy a SARS-CoV-2 vírust abortuszból származó sejtvonalban szaporítják.

[6] II. János Pál pápa, Evangelium vitae (1995. március 5.), 80, 81.

[7] II. János Pál pápa, Evangelium vitae, 87.

[8] Albert B Sabin and Peter K. Olitsky, Cultivation of Poliomyelitis Virus in Vitro in Human Embryonic Tissue, Proceedings of the Society for Experimental Biology and Medicine 34.4 (April 1936): 357–359, 10.3181/00379727- 34-8619C.

[9] Pusztán a WI-sejtvonalak előállításához több mint egy tucat abortuszra volt szükség. Lsd. M. Wadman, The Vaccine Race (Viking, 2017), 61–62. o. Az RA273-sejtvonalat a huszonhetedik tanulmányozott abortusz után nevezték el. Plotkin et al, Attenuation of RA 2713 Rubella Virus in WI-38 Human Diploid Cell, 18 Am. J. Diseases of Children (Aug. 1969)

Fordította: Kerekes Teréz

Forrás: Ncbcenter.org

Fotó: Wikimedia Commons; Ncbcenter.org

Magyar Kurír