„Az Anya órája” nagyszombat délelőtt a Santa Maria Maggiore-bazilikában

Nagyszombat „a nagy csend, a nagy várakozás napja” – Stanislaw Rylko bíboros, a Santa Maria Maggiore pápai bazilika főpapja így kezdte homíliáját Az Anya órájának szertartásán, amelyet április 19-én délelőtt tartottak, amint ez már több mint 36 éve szokás. Ez egy különleges rítus, amely Mária fájdalmát és legfőbb hitét kívánja felidézni és feléleszteni az Úr feltámadására való várakozásban.

„Rómában és egész Nyugaton a legősibb Mária-templomban – amely „híd kelet és nyugat között”, mert itt került sor „az első bizánci rítusú eucharisztikus szertartásra Szent Cirill és Metód vezetésével” –, az Anya órája „rendkívül széleskörű és mély távlatokat nyit meg a megváltás misztériuma megértésére” – emlékeztetett a bíboros.

Rylko bíboros különösen két szempontra összpontosított szentbeszédében: az első Mária sírása, aki átélte Fia szenvedésének „kimondhatatlan fájdalmát” a Golgotán. De ettől a sírástól – amelyre a bíboros a Stabat Mater imájával emlékeztetett – nem kell félni: „Ferenc pápa egyszer arra bátorított minket, hogy ne féljünk a sírástól. A könnyek néha jót tesznek, megtisztítják tekintetünket Isten és felebarátaink felé”.

Második szempontként a bíboros az ajándékot emelte ki: a keresztre feszített Jézus a következő szavakkal bízta Jánosra Máriát: „Asszony, íme, a te fiad!”; a tanítványt pedig a Szűzanyára: „Íme, a te anyád!” (Jn 19,26–27) Ezzel kiterjesztette „Mária lelki anyaságát az egész Egyházra”. „Abban a pillanatban mindannyian az ő gyermekei lettünk, ő pedig az édesanyánk. Ez az a hatalmas ajándék, amelyet Krisztus adott nekünk élete utolsó pillanataiban a kereszten!” Ezért a bíboros főpap emlékeztetett arra, hogy „van egy Édesanyánk a mennyben, aki szeret minket, aki együttérzéssel teli Anya mindannyiunk iránt, aki mellettünk áll az élet megpróbáltatásaiban, az utunk során átélt szenvedésekben”.

A Santa Maria Maggiore-bazilikában őrzött Salus populi romani ikonra nézve – amely különösen kedves Ferenc pápának, aki pápasága kezdete óta több mint száz alkalommal imádkozott előtte –, Rylko bíboros rávilágított egy olyan részletre, amelyet „nem mindenki vesz észre”: a festményen a Szűzanya „zsebkendővel a bal kezében” látható, jelezve, hogy „az Isten anyja mindig készen áll gyermekei könnyének letörlésére”.

Ezért a pápai bazilika főpapja arra buzdította a híveket, kérjék Máriát, hogy „kísérjen el bennünket személyes, családi és társadalmi életünk gyakran kacskaringós útjain”. Ő, akinek hite akkor sem ingott meg, amikor látta „a kereszt botrányát és a Fia testét őrző lepecsételt sírboltot”, ő, aki a „rendíthetetlen remény” mintaképe, legyen „biztos iránymutatónk a húsvét megélésben” – zárta nagyszombati beszédét Stanislaw Rylko bíboros.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News; Marek Weresa

Magyar Kurír