Az Apostoli Palota termei – Mit látnak konklávéra érkező bíborosok?

Aki érdeklődik a konklávé iránt, azt kérdezi: hogyan zajlik, kik a részesei, mi várható? Az alábbiakban bemutatjuk a pápaválasztáshoz kapcsolódó, kevésbé ismert helyszíneket. Nem térünk ki azonban a Szent Péter-bazilikára vagy a Sixtus-kápolnára, sem Michelangelo (s más reneszánsz mesterek) freskóira, de a gyönyörű Szent Péter térre sem. Írásunk során azt az útvonalat igyekszünk követni, amelyen a konklávéra érkezők is végighaladnak.

Május 7-én, szerdán délelőtt, 10 órakor kezdődik meg a Szent Péter-bazilikában a missa pro eligendo Romano Pontifice, a római pápa megválasztásáért felajánlott szentmise. A bíborosi kollégium jelen lévő tagjai a Szent Sebestyén-kápolnában öltik magukra a liturgikus ruhákat. A templomba belépve jobboldalt, Michelangelo Pietàját őrző kápolnáját és XII. Ince pápa Filippo della Valle által faragott monumentális síremlékét elhagyva jutunk ide.

Igazi ékszerdoboz ez az oldalkápolna. A mennyezetről Pietro da Cortona mozaikjai néznek ránk, gazdag díszítéssel keretezve. A patrónus vértanúhalálát megörökítő oltárkép eredetileg Domenichino festménye volt, ám idővel (a bazilika más oltárképeihez hasonlóan) mozaikra cserélték. Ezt Pier Paolo Christofari készítette, aki a késő barokk római művészet kimagasló mestere volt. Az oldalfalakon két 20. századi síremlék néz egymással farkasszemet. Jobbra XI. Piusz trónon ülő, áldó alakja tűnik fel, amely a klasszikus formákat idézi (Francesco Nagni alkotása), balról pedig Francesco Messina műve, XII. Piusz redőzött palástba burkolózó, hosszúkás, keze mozdulatával dinamizmust sugárzó szobra tekint le ránk.

Sokáig az oltár alatt nyugodott Boldog XI. Ince pápa, akinek mi, magyarok, különösen is hálásak vagyunk Buda várának, s vele hazánknak a török uralom alóli felszabadításáért. Péter utódaként diplomáciai eszközökkel, anyagi és katonai segítséggel támogatta a harcokat. Emlékezetét ezért őrzi a budai várban egy szép szobor, Damkó József alkotása. 1936-ban állították fel a Hess András téren, talapzatára pedig ez a felirat került: „Magyarország megmentője emlékének a hálás nemzet 1686–1936”. Boldog XI. Ince testét azonban nem is olyan régen átvitték a Színeváltozás oltárára, mivel a boldoggá-, majd szentté avatása után II. János Pál pápa testét – kiemelkedő máriás tisztelete és személyes kötődése okán – a lehető legközelebb szerették volna elhelyezni a Fájdalmas Anya világszerte ismert alkotásához.

A konklávéra már az Apostoli Palota tereiben kerül sor. A bazilikától jobbra (az északi oldalon) található az épületkomplexum díszbejárata. A lenyűgöző fedett oszlopsor, a kolonnád végén húsz lépcsőfokon fellépdelve jutunk el a svájci gárdisták által őrzött Sala Regiába. A díszes teremből több irányba ajtók nyílnak. A 16. század nagy mestere, Antonio da Sangallo (az ifjabb) tervezte ezt a pazar teret, amely eredetileg pápai trónteremként szolgált (az uralkodói trón a nyugati hosszanti falnál, a Scala Regia és a Sixtus-kápolna ajtaja között állt). Napjainkban reprezentatív eseményekre használják a termet: az újévi diplomáciai fogadásoktól a pápa jelenlétében tartott koncertekig, díjátadókig kivételes pillanatokat lehet itt megélni.

A Sixtus-kápolna bejáratával szemközti oldalon nyílik a Sala Ducale kapuja. Az eredetileg két önálló helyiségből Bernini alkotott egyetlen teret. A falak freskói, stukkói, domborművei valódi kavalkádot képeznek: a reneszánsztól szinte napjainkig ível a tér díszítményeinek végül mégis egységes hatást keltő spektruma. Amikor uralkodók, államfők, díszvendégek érkeznek a pápához, a Sala Regia érintésével itt érkeznek meg az Apostoli Palotának azon részébe, ahol végül a lodzsán végighaladva belépnek a pápai lakosztályba. Ameddig Péter utódai használták a hordszéket, itt, a Sala Ducaléban ültek fel arra, s az előbbi útvonalon visszafelé haladva vitték le őket a Szent Péter térre, onnan pedig a bazilikába.

A Szent Péter-bazilika irányában, a Scala Regia, a királyi lépcső déli, keskenyebb oldalán találjuk a Cappella Paolina ajtaját. A névadó III. Pál pápa azért létesítette ezt, hogy a másik, IV. Szixtuszról nevezett kápolnához kapcsolódva méltó módon biztosítsa az Oltáriszentség őrzését. Kialakítását a Sala Regián is dolgozó ifjabb Antonio Sangallóra bízta. 1540. január 25-én, pálforduló napján került sor a felszentelésre.

III. Pál a már idős Michelangelót bízta meg a freskók elkészítésével. A géniusz 1541-ben fejezte be az utolsó ítéletet a szomszédos Sixtus-kápolnában, ám 1545-ig dolgozott még II. Gyula síremlékén. Közben komoly feladat hárult rá a Szent Péter-bazilika építészeként is. Mivel hatvanas évei derekán járt (ami abban az időben matuzsálemi kornak számított), s betegségek is gyötörték, csak lassan haladt előre a feladattal. Végül két freskót készített el a Capella Paolinában: Szent Pál megtérését és Szent Péter vértanúságát.

1550 után szüneteltek a munkálatok, majd a naptárreformról és egyetemalapításról ismert XIII. Gergely idején új lendületet vettek. Federico Zuccari és Lorenzo Sabbatini keze nyomán született meg a két főapostol életének eseményeit feldolgozó ciklus.

Fontos események játszódnak le itt a konklávé idején. A pápaválasztás előtt, május 5-én 15 órakor a Cappella Paolinában gyűlnek egybe azok a szolgálattevők, akik sajátos feladatokat látnak el, legyen szó a svájci gárda tisztjeiről, orvosokról vagy egyéb személyzetről. A camerlengo bíboros előtt – írásos formában – mindannyian leteszik a szigorú titoktartási esküt. Tanúként két tényleges apostoli protonotárius jár el. Május 7-én 16.15-kor pedig itt találkoznak a bíborosok, hogy innen induljanak a Sala Regián át a Cappella Sistinába, azaz a Sixtus-kápolnába. Eközben az egykori trónteremben várakoznak a konklávén szolgálatot teljesítő egyéb klerikusok.

A Mindenszentek litániájának sorait énekelve érkezik a menet a Sixtus-kápolnába, ahol a Veni Creator kezdetű Szentlélek-hívó himnuszt követően a bíborosok leteszik az esküt, majd elhangzik az „Extra omnes” felhívás: mindenki, aki nem vesz részt a konklávén, kivonul a Sala Regiába. A kardinálisok még egy elmélkedést hallgatnak meg, végül annak tartója szintén elhagyja a kápolnát. Ezt követi a helyiség fizikai lezárása.

Amikor megtörtént a sikeres szavazás, s az új pápa elfogadta a választók döntését, a kápolna oltárától balra található ajtón keresztül belép a Könnyek Szobájába (Stanza delle Lacrime). Az elnevezés arra utal, hogy az első pillanatok sodrása után elcsöndesedve itt méri fel Péter következő utóda a vállára helyezett kereszt súlyát, s ez bizony megrendíti, érzelmileg megindítja őt. Minden elő van készítve, amire egy új pápának szüksége lehet: fehér reverenda három méretben, pileolus, stóla. A terem persze sok emléket is őriz az elmúlt kétszáz évből, olyan ruhadarabokat, öltözékelemeket, amelyeket nem fog viselni Róma új püspöke, ám mégis felidézik az elődök alakját, a történelmi korok örökségét.

Eközben már látható a téren a fehér füst, amely a Sixtus-kápolnában elhelyezett kályhából száll fel. Régen sikertelen választás esetén nedves kócot tettek a szavazólapokhoz, s a kormozó égés eredményeként lett fekete a füst. Sikeres választás esetén pedig száraz kóccal segítették elő a korommentes égést. Az elmúlt évtizedekben a televíziós közvetítésekben nem egyszer láthattuk, hogy az ősi módszer nem mindig megbízható. Olykor a kéményben lerakódott korom is megszínezi a füstöt, ezáltal olyan szürkét teremtve, amelyről nem eldönthető: vajon fehér vagy fekete a füst? Már 2005-ben beállítottak egy elektronikus rásegítő berendezést, hogy egyértelműsítsék a felszálló gomoly színét. A legbiztosabb jelzés azonban mégiscsak az, hogy megszólalnak a Szent Péter-bazilika harangjai – a zúgás teljes bizonyossággal megerősíti a választás tényét. A bíborosok diakónusi rendjéből a legfiatalabbnak a feladata, hogy a sikeres szavazást követően értesítse mindazokat, akik előkészítik az új pápa érkezését, meghúzzák a harangokat.

Az immár fehérbe öltözött új pápa visszatér a Sixtus-kápolnába, ahol szép szertartás veszi kezdetét. A bíborosi kollégium dékánja (vagy ha őt választották meg, egy másik kijelölt bíboros) rövid köszöntőbeszédet intéz Róma új püspökéhez, ezt követően felolvassák az evangélium részletet, amelyben arról hallunk, hogy Jézus átadja a kulcsok hatalmát Péternek. Könyörgés, imádság után pedig a bíborosok egyenként az új pápa elé járulnak. Miután mindannyian tiszteletüket nyilvánították és megerősítették hűségüket, eléneklik a Te Deumot.

Az imádság végeztével mindenki elindul a Loggia delle Benedizioni felé. A Szent Péter-bazilika homlokzatán a bejárati boltívek fölötti ablakok jelzik a homlokzaton ennek a díszteremnek a helyét. Carlo Maderno tervezte a csarnokot, ahogy a homlokzati erkélyt (áldások erkélye) is. Legelőször 1611-ben, mennybemenetel ünnepén osztott innen áldást a pápa. A teremben található egy pápai trónszék is, mely fölött Raffaello színeváltozást ábrázoló oltárképének mozaikba foglalt részlete tűnik fel. Ettől jobbra és balra egy-egy ajtó nyílik, amely átvezet a homlokzat emeletének déli (szemből nézve bal oldali) terébe. Itt találjuk a Vatikáni Rádió közvetítőállásait, amelyeket a Szent Péter téren tartott nagy szertartások közvetítésekor használnak.

A konklávé végén „kivirágzik” a bazilika homlokzata: a loggia ablakai kinyílnak, s feltűnnek a ragyogó pirosba öltözött bíborosok, mintha csak egy ünnepi virágfüzért képeznének. Végül a protodiakónus bíboros érkezik, aki az erkélyről – az ősi formulával – bejelenti az új pápa megválasztását.

Az új pápa ezt követően jelenik meg az egybegyűlt tömeg (s a kamerák, mikrofonok) előtt, hogy pár közvetlen szó után első ízben részesítse Urbi et Orbi áldásban a várost, amelynek újra van püspöke, s a világot, amely ekkor látja-hallja első ízben pásztorát. Róma elfoglalása és a Pápai Államnak az Olasz Királyságba történt betagozása után (1870) sokáig nélkülözni kellett a nyilvános áldást: a pápák – kifejezve tiltakozásukat a fennálló helyzet ellen – vagy a bazilika belső erkélyéről, vagy az Apostoli Palota valamelyik belső udvarán áldották meg a híveket. XI. Piusz azonban megtörte ezt a rendet: 1922-ben megválasztása után újból a szokásos erkélyről osztott áldást. Ezzel jelezte, hogy elérkezett a tarthatatlan állapot rendezésének ideje. Ez meg is történt 1929-ben, amikor a Szentszék és az Olasz Királyság aláírta a lateráni szerződést, s létrejött a Vatikánvárosi Állam.

1939-ben már élő adásban tudott bejelentkezni az ekkor nyolc esztendős Vatikáni Rádió, hírül adva XII. Piusz megválasztását, a föld legtávolabbi vidékeire is eljuttatva pápaként mondott első szavait. 1958-tól, XXIII. János első erkélyre lépésétől kezdve pedig már televíziós közvetítés révén, közvetlenül is nyomon követhetjük az új pápa első perceit.

Fotó: Wikipedia; Vatican.va

Magyar Kurír