Az Ars Sacra Fesztiválon is bemutatták a Mária örök útjai című dokumentumfilmet

„Mária örök. Én se lennék itt, ha Istennek nincs rólam örök álma. De a legeslegszebb álma Istennek Mária volt: hogy egyszer majd a második isteni személy ráoltatik az emberiség fájára, mely korhadt, beteg, halálra szánt… ezt nevezik megváltásnak.” Farkas István piarista szerzetes, azaz Lupusz atya szavaival kezdődik a Mária örök útjai című dokumentumfilm. E felütés jelzi, hogy miről is lesz szó a következőkben. Az egész Európában megtalálható Mária-tiszteletet járták körbe az alkotók: Tari János rendező-operatőr és N. Tóth Ágnes művészettörténész, forgatókönyvíró. A film narrátora Rátóti Zoltán, akinek spirituális ihletettségű dalai is erősítik a mondanivalót.

Kajtor Domonkos piarista és Farkas István piarista szerzetesek Rómában

„Mária kezdettől fogva elválaszthatatlanul hozzátartozik Krisztus misztériumához, és ugyanígy kezdettől fogva, az Egyház születésének napjától hozzátartozik az Egyház misztériumához is” – írta Szent II. János Pál pápa a Redemptoris Mater kezdetű enciklikájában. A szent pápa máshol úgy fogalmazott, hogy „a Mária-tisztelet alapja az a csodálatos isteni döntés, amellyel Isten örökre összekapcsolta Fiának emberi identitását egy asszonnyal, a názáreti Máriával”. Ferenc pápa az Evangelii gaudium kezdetű apostoli buzdításának Máriához szóló záró imájában így fogalmazott: „…járj közben az Egyházért, amelynek te a legtisztább ikonja vagy!” Ez a film ugyanakkor nem teológiai értekezés. A szakemberek mellett – mint Kovács Zoltán mariológus, Csorba László történész vagy Kajtor Domonkos jezsuita szerzetes – hétköznapi hívők, zarándokok is megszólalnak. Személyes gondolataikat, tapasztalataikat megosztva tesznek tanúságot hitükről, arról, hogy milyen fontos számukra a Boldogasszony személye. A külföldi helyszínek bemutatásánál helyi egyháziak, történészek hozzák közelebb a nézőhöz az adott kegyhely történetét, vallási jelentőségét és a helyi hagyományokat.

A római Spanyol lépcsőnél lévő Mária-szobor megkoszorúzása

Ebben a dokumentumfilmben a nagyobb és közismert kegyhelyek közül csak a római Santa Maria Maggiore-bazilikát és Loretót mutatják be. Az alkotók elsősorban a kisebb kultuszhelyekre fókuszáltak. Így szerették volna ráirányítani a figyelmet az európai Mária-tisztelet elterjedtségére és gazdagságára. A magyarországiak közül Makkosmárián, Fallóskúton és Hercegszántón jártak a stáb tagjai.

Számtalan római templomban és bazilikában találunk Mária-képeket vagy láthatunk olyan mozaikot, melyen Mária is szerepel. A filmből megtudjuk, hogy a Szent Franciska-templom főoltárának 12. századi képe egy 6. századi ikont rejtett. A Santa Maria in Trastevere-bazilika egyik mozaikján éppen azt látjuk, amint Krisztus az elszenderedett Mária bepólyált lelkét veszi magához, azért, hogy felvigye a mennyországba. Emellett a – Pápai Magyar Intézetnek, a Szentszéki Magyar Nagykövetségnek és a Római Magyar Akadémiának egyaránt helyet adó – Falconieri-palota Mária-képének magyar vonatkozásairól is hallunk. A Santa Maria in Portico in Campitelli templom is egy Mária-jelenésre emlékeztet, melynek 2024-ben volt az 1500 éves jubileuma. Ebből az alkalomból Ferenc pápa levelet küldött a hívő közösségnek: „Arra buzdítalak benneteket, hogy Máriára úgy tekintsetek, mint a vigasztalás és a biztos remény jelére, Isten anyai arcára és egy otthonra, ahol menedéket találhatunk; sőt, ő szüntelenül nekünk adja Fiát, mint a harmónia egyetlen forrását, az üdvösség reményét, a béke útját, az emberi törekvés abszolút kötelességét.”

A torinói Santuario della Consolata (magyarul Mária, Szomorúak Vigasztalója a kegyhely titulusa – a szerk.) azért érdekes, mert itt nemcsak a máshonnan ismert hálatáblákkal találkozunk, hanem kis festményekkel is, melyeken a hálás hívő azt az eseményt – megmenekülést, gyógyulást – örökítette meg, amikor különleges módon érzékelte Szűz Mária közbenjárását. A szintén Torinóban álló Madonna del Pilone (Oszlopos Szűzanya)- templom kapcsán arról a csodáról tudunk meg érdekes részleteket, amikor egy Pó folyóba esett kislány Máriának köszönhetően menekült meg. Ezt a templomot leginkább várandós anyák keresik fel. Emellett az alkotók horvátországi és portugáliai kegyhelyeket is bemutatnak.

A mexikói Totonac indiánok különleges Mária-tisztelete

A filmből az is kiderül, hogy a kegyképek túlnyomó része ikonszerű. A szoptató Madonna-ábrázolások különös erővel irányítják a figyelmünket az anyaságra, annak szakrális vonatkozásaira egy olyan korban, ahol anyának lenni már korántsem magától értetődően jelent értéket. A Szűz Mária-ünnepek és évfordulók napjainkban is megérintik az ott élőket és a távolabbról odalátogatókat. A filmben megjelenik például a mexikói Totonac indiánok különleges Mária-tisztelete és a portugáliai Loulé Festa Grande ünnepe.

A vetítés után az alkotóktól megtudhattuk azt is, hogy a film 19 nemzetközi díjat kapott. Szerte az országban bemutatták már – több ezren látták –, ezeken az alkalmakon a nézőközönséggel beszélgettek is a témáról. Ez a film különösen alkalmas arra, hogy az oktatásban használják. Mint ahogyan azt Farkas István megfogalmazta: „Ennek a filmnek Mária a rendezője.” Lupusz atya azt is hozzátette, hogy „annak nem lehet Krisztus a testvére, akinek Mária nem az édesanyja”.

A film ezen a linken megtekinthető.

Fotó: SZFE Média

Baranyai Béla/Magyar Kurír