Az Egyház adventje reményre kelt – Szentmise Boldog Apor Vilmos püspök tiszteletére Győrben

A szentmisén iskolájuk névadójának közbenjárását kérve részt vettek az Apor-iskolaközpont 9. A, 10. A, 10. C, 11. C és 12. B osztályai. A liturgián szolgálatot végeztek a Brenner János Papnevelő Intézet növendékei.

Kálmán Imre szentbeszédének elején a diákokhoz szólva emlékeztette őket arra a belső tűzre, amely hitünk nagy ünnepének közeledtével át kell hogy hasson mindenkit, akiben benne él a találkozás vágya Krisztussal. Felhívta a figyelmet, hogy lelküket arra a gazdagságra kell készíteniük, amit Istentől remélnek, ez pedig nem más, mint a kegyelem gazdagsága.

Az iskolalelkész ezután tanítását a vértanú püspök 1943. adventi vasárnapjain elhangzott homíliáinak három fontos üzenetére építette:

Az első a „penitencia vételére” való felszólítás, azaz bűneink megbánása. A főpásztor ezzel a felszólítással kitágította a székesegyház falait lélekben, és arra is felhívta a figyelmet, hogy a lelki felszabadulás egyben már magában hordozza a reményt – azt a reményt, amelyről az adventi időben külön megemlékezünk.

Ez a gondolat kapcsolódik a második üzenethez. Apor püspök így fogalmazott:

Az Egyház adventje nem hagy fetrengeni a porban, a megalázottság mélységében, hanem felemel. Reményre kelt, bizalommal tölt el. Ez az igazi célja.”

Ezt a reményteli örömet és bizalmat, amit legfőképpen Istentől kapunk meg, egész életünk céljaként is éreznünk kell – mondta Kálmán Imre. „A hitnek közvetlen eredménye és következménye a remény. Ez az advent igazi erénye és kedves kivirágzása” – így fogalmazott Apor Vilmos. A kegyelmet és erényt belső kivirágzáshoz hasonlította – ezek lesznek azok az adventi virágok, melyek ebben az időszakban a szívünkben nyílnak. Ha szívünk pedig reménnyel és bizalommal teli, akkor biztosak lehetünk afelől, hogy a karácsony boldog lesz.

Isten országa köztetek van – ez a harmadik pont. Boldog Apor Vilmos püspök így tanított:

Itt van Krisztus tanítása, melyet ha megtartanak, átalakul ez a földi élet az igazságosság, szeretet és béke királyságává.

Általa bocsánat jut mindnek, aki töredelmes bűnös. Általa élet újul meg a beteg és halott lélekben. Általa megáldatik a család, s a boldogság hajlékává lesz. Általa eggyé forr a társadalom, megnyílnak a szívek szeretetre és elmúlik minden nyomor és nélkülözés.” A harmadik üzenet kapcsán Kálmán Imre arra a törekvésre buzdított, hogy merjünk hasonlítani Jézusra. Az adventi kegyelmi időben segíthet Jézus gyermeksége, aki kicsinységében nem féltette magát, hanem teljes bizalommal a többiek iránt odaajándékozta önmagát.

Végül Kálmán Imre rámutatott arra, hogy vészterhes idők közepette sem élhetjük meg az adventet félelmekkel telve. A Jóisten ugyanis megadja azt a kegyelmet, hogy közösségben lehessünk, és ez a mi értékünk.

Ezen az adventen mérjük minden gazdagságunkat a lélek rezdülésében: mennyire vagyunk gazdagok belül, mennyire jár át minket az Isten szeretete? Jelen helyzetünk kiszolgáltatottsága ugyanis a kegyelem alkalma is lehet – az lesz boldog, aki megérzi, hogy mennyire esetleges a léte, és ezzel együtt megtapasztalja Isten szeretetének nagyságát, hogy életben tartja őt.

Elmélkedésének zárásaként az Apor-iskolaközpont püspöki biztosa arra kérte a jelen lévő gimnazistákat, hogy vigyék haza és közösségeikbe Apor püspök adventi örömét, amit a háború közepén is megvallott.

Forrás: Győri Egyházmegye

Fotó: Hencz Márton

Magyar Kurír