Az egyik legnagyobb „lopás” időt lopni Istentől – A hetedik parancsról a Rókahegyi görög estéken

Mi volt a célja a Jó Istennek a tízparanccsal? – ezzel a kérdéssel indította Kocsis Dániel atya az előadást. Nem tiltás, hanem az a szándék, hogy boldogok legyünk. Azt kell megértenünk, hogy a világban vannak törvényszerűségek (mint például a gravitáció: ha leejtjük a telefonunk, földre esik, és valószínűleg összetörik), melyeknek következménye van. Nem tehetünk meg bármit. A parancsok segítenek, hogyan éljünk, hogy boldogok legyünk. A lelkipásztor röviden felvázolta az első hat parancsolatot, hogy miként lehet épp ellenkezőleg értelmezni azokat, hogy

ne a tiltást érezzük meg belőle, hanem a megtartásból származó örömet.

Így jutott el a hetedik parancsolatig.

A lopás tulajdonképpen már következmény: valamilyen hiánynak a pótlása. Ha tárgy eltulajdonítására gondolunk, az egyértelmű. Úgyhogy gondolkozzunk egy kicsit másképpen – ajánlotta az előadó.

Lophatok elsősorban magamtól. Mitől foszthatom meg magam, mit lophatok? Esetleg időt?

Kilopom magam mások életéből? Tegyem fel magamnak a kérdést: elégedett vagyok-e az életemmel? Meg tudok-e békélni a sorsommal?

Ez nem a „beletörődést” jelenti, hiszen mindig törekedni kell jobbá tenni a magunk és környezetünk életét, hanem elsősorban azt, hogy felteszem-e naponta a kérdést: bízok-e eléggé Istenben?

Kocsis Dániel igyekezett választ adni azokra a kérdésekre, hogy kitől, mit, mikor, hogyan lophatunk.

Az egyik legnagyobb „lopás”, ha Istentől ellopom az időmet. Nem adom meg a lehetőséget, hogy kegyelmét elnyerjem, nem fordítok elég időt imádságra, templomba járásra, nem töltök Vele elegendő időt.

Ugyanezt tudom tenni embertársammal is, ellopom más idejét, a bizalmát. Nem adom meg neki a lehetőséget például a bocsánatkérésre, vagy nem adom meg neki a szeretet lehetőségét. Munkát is lehet lopni. Hogyan dolgozok? Nemesít-e engem, illetve másokat a munkám? Minden pillanat számunkra és környezetünk számára is? Fontos, értékes? Nem elveszek tőlük, hanem értéket adok nekik? Nemesítem őket a munkámmal, energiámmal, időmmel? Ha igen, akkor nem lopok, hanem adok. És így a parancsból nem a tiltás domborodik ki, hanem inkább az ellenkezője, és az tesz boldoggá engem is, környezetemet is.

Az előadó végül a tízparancsolatot a gerincünkhöz mint testrészünkhöz hasonlította: A gerinc tartást biztosít, ugyanakkor rugalmas, és lehajlik másokhoz.

A parancs szigorú, de értelmezése rugalmasságot is enged. Ezt viszont szakemberekre, papokra kell bízni, és magyarázatát tőlük tanulni; kerülni kell a „saját értelmezést”.

Dániel atya azzal a tanulsággal zárta előadását, hogy nem spórolhatjuk ki az életből a tízparancsolatot. Nehéz megtartani, de ha nem lopom ki belőle az energiát, akkor én is, más is nemesedik tőle. Tegyük fel magunknak a kérdést: kitől, mit, mikor, hogyan lopok el? A lopás azért van, mert hiányzik valami az életemből.

Szöveg és fotó: Obbágy Veronika

Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír