Az „egykézés” a magyarság átka

Szabó Endre 40 éves budapesti orvos, négygyermekes családapa. Legidősebb gyermeke 15, a legfiatalabb 12 esztendős. Tíz éve dolgozik a Nagycsaládosok Országos Egyesületénél, fél éve pedig a szervezet elnökévé választották.

– Miért van szüksége egy nagycsaládos embernek arra, hogy belépjen egy szervezetbe, majd a közösség aktív tagjává váljon? Főként olyan körülmények között, hogy alig jut ideje gyermekeivel foglalkozni.
– Annak, aki egy célért küzd, szüksége van arra, hogy érezze: nincs egyedül, valakik támogatják. Egy közösségben hasonló gondolkodású, hasonló értékrendet képviselő emberek vesznek körül. A Nagycsaládosok Országos Egyesülete, vagy közismertebben a NOE is ebből az okból jött létre tizenkilenc évvel ezelőtt.

– A két világháború között sokkal több nagycsalád élt, de nem léteztek ilyen jellegű szervezetek…
– Akkortájt a társadalom még nem bomlott atomjaira, az értékrend sokkal inkább a helyén volt, és létezett egy egészséges nemzeti öntudat. Az elmagányosodó, úgymond posztmodern embernek sokkal inkább szüksége lehet a közösségre, a szeretetre. Ezek a fogalmak manapság kivesző értékeknek számítanak. Régebben természetes volt a sokgyermekes család, a köztudatban úgy élt, hogy a gyermekélet becsülendő, érték, akkor is, ha még csak az anyaméhben létezik.

– Ha a sokkal nehezebb körülmények között élő nagyszüleink féltucatnyi gyereket vállaltak, a mai családokban miért számít az is nagy szónak, ha egynél több gyerek van egy családban?
– Az „egykézés” a magyarság átka. Nemcsak ma gyakori, Kalotaszegen például már korábban is létezett. Valószínű, hogy ennek a rossz szokásnak egyszerűen az önzés az oka. Milyen család az, ahol csak egy gyermekkel – vagy esetenként még azzal sem – kívánják megosztani a földi javakat, és csupán az anyagiak befolyásolják a gyermekvállalást? Az ilyen nép halálra van ítélve. Ellenpéldaként említeném, hogy az írek néhány generáció alatt „teleszülték” Észak-Írországot – így már nem lehet kérdés a terület hovatartozása. De Koszovót és albán lakosságát is a pozitív példák közé sorolhatjuk.

– „Családellenes szemléletű lobbik uralják a hatalmat jelentő médiát” – jelentette ki elnökké választása után. Valóban úgy érzi, hogy Magyarországon a sajtó is a család ellen fordult?
– Ez a kijelentés csöppet sem túlzás. Vessünk pillantást a legnézettebb tévéadók műsorrendjére: semmilyen családbarát, ilyen értelemben pozitív példát sugárzó műsort nem találunk. A közszolgálati médiában néha előfordulnak családi értékeket sugalló műsorok, de ezek is kezdenek kiszorulni. Például karácsonykor a nagycsalád eszményének a felmutatásával a NOE nem tudott bekerülni az egyik legnépszerűbb televízió adásába. A nézettség bűvölete, illetve a pénz uralja a magyarországi médiát. Az értékek azonban más kategóriába sorolhatók.

– Mi az oka annak, hogy a nagycsaládosokat a szegényekkel azonosítják?
– Igaz, hogy aki több gyermeket vállal – ha nem is a szegénységet tűzte ki életcéljául –, mindenképpen szerényebb anyagi körülmények között él. Egyébként Magyarországon a társadalom legkülönbözőbb rétegeiben léteznek nagycsaládosok. De a legtöbbjük sajnos a szegények közé sorolható.

– Miért hódít egyre nagyobb teret a szingli életmód?
– Sajnos lassan az kerül kisebbségbe, aki normális családi életet él. A demográfiai hanyatlás előtérbe kerülésével valószínűleg visszanyerik megbecsülésüket a családok. Viszont felmerül a kérdés: nem lesz ez már túl késő? Az Európai Unióban sem a családdal foglalkoznak, sokkal inkább az apák, az anyák, a gyermekek, az állatok meg a homoszexuálisok jogait firtatják. Elfelejtették, hogy a társadalom alapja a család. A kommunizmusnál sokkal többet rombol a fogyasztói társadalom Istentől és a családi értékektől elforduló úgynevezett liberalizmusa. Ez azonban álliberalizmus, hiszen támadja, nem pedig megtűri a családi értékeket.

– Napjainkban egyre több család bomlik fel. Az időhiány, a vallástól való elfordulás vagy egyszerűen a „divat” ennek a jelenségnek a magyarázata?
– A felnövekvő nemzedékeket senki sem tanította meg arra, hogyan kell családban élni. A falusi közösségekben, ahol több nemzedék együttélése a természetes, nehezebben bomlanak szét a családok. Nagyobb az összetartás, a kohézió. A házastársak válsághelyzet esetén ma már nem képesek a konfliktusmegoldásra, hiszen sok esetben a szüleiknél sem látták ennek a példáját. Nemcsak az a jellemző, hogy az emberek elfordultak a vallástól, de az értékrend is megváltozott. A közösségi érdekek elé kerül az egyéni érdek túlhangsúlyozása. A „valósítsd meg önmagad” az én értelmezésemben azt jelenti: „helyezd magadat Isten, a család és esetleg mások elé”. Vagyis: ne vállalj áldozatot másokért! Én szeretetből, jóságból és erős magyarságtudatból álló nagycsaládos „burokban” élek Budapesten. Arra törekedtem, de a sors is úgy hozta, hogy hasonszőrű emberek vegyenek körül. Lényeges, hogy Erdélyben is vannak nagycsaládok. Õk a túlélésnek, a magyar nemzet jövőjének csírái, fáklyái. Becsülni, támogatni kell a nagycsaládosokat, a médiának pedig fel kell karolnia őket.

Szucher Ervin/Krónika/Magyar Kurír