Az egykori káptalan ásatási területére látogattak a Vasvár-Szombathelyi Székeskáptalan tagjai

A török időkben elpusztult, majd a 18–19. században az alapfalakig elbontott középkori káptalani templom feltárására a Vasvári Múzeum, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Régészettudományi Intézete és a Vasvár Népfőiskola együttműködése teremtette meg a lehetőséget: a város és az egyházmegye múltja szempontjából is kiemelkedő jelentőségű épület maradványait a következő évek során az egyetem tanárai és diákjai ún. tanásatás keretében fogják feltárni.

A középkori Vasvárnak öt temploma volt, közülük a legnagyobb és leglátványosabb a vasvári káptalan székhelye, a Szent Mihály-templom lehetett, amely a város déli részén, a mai szőlőhegyben, a Kisköveshegyen vagy más néven a Szent Mihály-dombon állt. Sajnos ma az épületből semmi sem látható, a török időkben romba dőlt, maradványait pedig később, a város újjáépítése során építőanyagnak elhordták. A templom feltételezett alaprajzát az első, 1948-ban végzett ásatás nyomán készítették el, amely egy a jáki prépostsági templomhoz hasonló, háromhajós, nyugati toronypárral ellátott, gazdagon díszített román kori épületet sejtet.

Vas megye legrégebbi, ma is működő egyházi intézményének adott helyet egykor ez a földterület. A vasvári káptalan kezdetei a 11–12. század fordulójáig nyúlnak vissza. A templomra vonatkozó első hiteles adat 1217-ből származik. A középkorban többször átépítették, de román jellegét mindvégig megőrizte, ezt bizonyítja az egyetlen hiteles ábrázolása, egy 18. század közepén készült rajz, amelyen még jól látható az északi és a nyugati homlokzat.

Miután megalakult a püspökség 1777-ben, a káptalan is áttelepült és mint székeskáptalan működött tovább Szombathelyen. A korábbi templom újjáépítését többször is tervbe vették, de ez végül elmaradt. A 19. század végén a terület is magánkézbe került, s ezzel végleg megpecsételődött a sorsa: az épület maradék romjait is kibányászták.

A török pusztítás elől megmentett és ma részben a szombathelyi Egyházmegyei Levéltárban, részben pedig a Vas Megyei Levéltárban őrzött káptalani levéltár az egyházmegye és a megye régebbi történetének kiemelkedő értékű forrásanyaga. A kutatások eddigi eredményeit Kiss Gábor régész és Zágorhidi Czigány Balázs történész ismertette, Rétfalvi Balázs, az Egyházmegyei Levéltár vezetője pedig a sekrestye, a középkori káptalani levéltár maradványait mutatta be. (Erről IDE kattintva olvashatnak bővebben.)

Az épület helyén a Magyar Millennium keretében 2000-ben emlékhelyet alakítottak ki: az egykori templom kapujába nagyméretű, tölgyfából ácsolt kettős keresztet (ún. millenniumi emlékkeresztesztet) állíttatott a város. Az emlékhelyről szép kilátás nyílik Szombathelyre és a környező szőlőhegyekre. Nyugatra helyezkedik el az Árok-hegy, amelyen az egykori vasvári sánc védvonala indul, a domb keleti oldalán pedig az a középkori eredetű út halad, amely a Vaskapuhoz vezet. Ezek az elemek egy tervezett helyi turisztikai útvonal részét képezik.

A kereszt tövében a látogatás végén Brenner József, Orbán István és Pem László közös imával emlékezett meg a káptalan egykori tagjairól, majd a székeskáptalan tagjait és kísérőiket Lukács Károly vasvári szőlősgazda, a káptalani templom emlékhelyének gondos őre vendégelte meg.

A tavaly már elkezdett munkálatok 2. üteme október 3-án indult és várhatóan november elejéig fog tartani. A nagy érdeklődésre való tekintettel ezúttal is lesz lehetőség szervezetten is kilátogatni a munkaterületre.

A munkálatokról az alábbi videóra kattintva tudhatnak meg még többet:

Forrás és fotó: Vasvári Múzeum; Szombathelyi Egyházmegye

Magyar Kurír