Az egymásba fonódó generációk formálják az életet – Búcsú a debreceni Szent Anna-székesegyházban

Krakomperger Zoltán plébános köszöntötte az ünneplő egyházközséget, Korzenszky Richárd meghívott szónokot, Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspököt, Szegedi Kálmán debreceni plébánost, Varga Lóránt demecseri plébániai kormányzót és a jelen lévő paptestvéreket.

Mária édesanyjáról a Szentírás nem ad számunkra közvetlen képet, mégis különös ereje van annak az ősi hagyománynak, hogy Annáról és Joachimról, Szűz Mária szüleiről évről évre megemlékezik az Egyház – mutatott rá Korzenszky Richárd.

Jézus édesanyja, Mária, az erős asszony nem csupán a születés próbatételeit állja ki József támogatásával, és nemcsak az Egyiptomba való menekülés gyötrelmeit éli át, hanem ott áll a kereszt alatt, amikor a Fiát kivégzik. Az ember csak úgy, magától nem képes arra, hogy szeretetet sugározzon, hogy megpróbáltatásokat tudjon elviselni. Mindenkinek szüksége van a szülői szeretetre, amelyben megtapasztalja a bizalom légkörét, ami nélkül lehetetlen az élet, lehetetlen igazán emberré nőni.

Szent Anna ünnepén a nemzedékekre kell gondolnunk, amelyek egymásból nőnek ki, erősítenek, mintát adnak, hogy emberibb lehessen az élet.

Újra és újra átéljük a történelem folyamán, hogy az embert a gonoszság erői meg akarják fosztani az identitásától, el akarják szakítani a vallási közösségtől. Ez a világ, amelyben ma élünk, Ferenc pápa megfogalmazása szerint súlyos antropológiai deficitben szenved, vagyis nincs világos emberképünk.

Nekünk, akik magunkat kereszténynek valljuk, keményen meg kell harcolnunk azért, hogy hűségesen követni tudjuk a számunkra egyértelműen kirajzolt, a Szentírás által közvetített rendet, az isteni törvényeket – mondta a bencés szerzetes.

Az ember – keményen fogalmazva – nem haszonállat. Születésünk óta mindannyian vágyódunk a teljesség után. Hitünk szerint az Isten képére és hasonlatosságára lettünk teremtve. Annak az Istennek vagyunk mindannyian a képmásai, aki Teremtője ennek a világnak, és – miként a Szentírás világosan elénk tárja – aki a káoszból rendet teremtett, és ebbe a jól elrendezett világba belehelyezte az embert egy feladattal: hogy legyen gazdája, gondozója, művelője ennek a földnek, és tartsa meg a teremtés jó rendjét.

Ehhez pedig hozzátartozik, hogy tudom, hogy hol van a helyem ebben a világban, tudom, hogy felelős vagyok, hogy számot kell adnom mindarról, amit tettem. Az ember hatalmat kapott a teremtés felett, hogy őrizze, művelje, gazdagítsa azt. Szabadságot kapott, és ezzel képes volt visszaélni. Úgy gondolta, hogy független a Teremtőtől, nincs szükség Istenre, mindenhatónak mondta magát.

A szónok rámutatott: Szent Anna ünnepén el kell gondolkodnunk azon, hogy milyen az emberképünk. Vajon van-e joga a társadalomnak ahhoz, hogy elvegye a szülő jogát és kötelességét a gyermekek nevelésében. Kemény kihívásokkal kell szembenéznünk, amikor furcsa érdekek éppen demokratikus jogokra hivatkozva próbálják megfosztani az embert attól, ami biztonságot tudna adni az életének.

Szent a család, amely szeretetkapcsolat, egy férfi és egy nő holtomiglan, holtáiglan tartó életközössége. Arról se feledkezzünk meg, hogy minden gyermeknek joga van családban felnőnie. Vannak megfontolandó kivételek, de semmiképpen sem tekinthetjük normakövetőnek azt, ami rendkívüli.

A család több mint apa, anya és a gyermek kapcsolata. Egymásba fonódó generációk, nemzedékek tudnak csak olyan társadalmat felépíteni, amelyben valóban lehetséges az emberhez méltó élet.

A nagyszülők ugyanúgy hozzátartoznak a családhoz, mint a többi tagja, és nem mindegy, milyen mintát lát a felnövekvő gyermek, hogyan gondozzák a szülei a nagyszülőket. Az egymásért való felelősség, a szolidaritás, a bizalom legelső megtapasztalása a családban történik. Ha nem tekintjük szentnek a családot, akkor ellehetetlenül a társadalom élete, és reménytelenné válik a jövő.

Az időskor Isten ajándéka, figyelmeztet bennünket a Pápai Életvédő Akadémia legújabb dokumentuma: „Nem fogjuk fel, hogyha elszigeteljük az idős embereket, és másokra bízzuk őket anélkül, hogy a család megfelelő és szerető gondoskodását megkapnák, azzal maga a család lesz szegényebb. Ezen túlmenően a fiatalokat is megfosztjuk attól a szükséges kapcsolattól, ami gyökereikhez fűzi őket, és megadná azt a bölcsességet, amit az ifjúság magától nem érhet el.”

Nekünk, időseknek nagy a felelősségünk, hogy életünk hiteles igazodási pont lehessen a fiatal nemzedék számára – tette hozzá Korzenszky Richárd.

Ha nem képmutatóan élünk, akkor tiszteletre méltókká válunk. A fiatalokban pedig bíznunk kell, nem felejtve el a saját fiatalkori gyengeségeinket és botlásainkat.

Jézus emberi életének megvolt az emberi háttere. Az őt világra szülő Mária, a róla és Máriáról gondoskodó József mögött is ott voltak az idősebbek, akik előttük jártak. Ott volt Mária mögött Anna és Joachim.

Nagy felelőssége van a családnak, az iskolának, a mindenkori közhatalomnak, a politikának. Felelősek vagyunk Isten országáért. Az igazságosság, a béke, az öröm országáról van szó, amelynek eljöveteléért most is mindennap imádkozunk – hangzott el Korzenszky Richárd OSB nyugalmazott tihanyi perjel szentbeszédében.

A szentmisét követően a nagyszülők külön áldásban részesülhettek.

A búcsúról szóló bővebb beszámoló ITT olvasható.

Szöveg és fotó: Kovács Ágnes

Forrás: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír