Az egymásra figyelés gesztusaival életfeladatot adott – A Magyar Kurír fotóriportere Ferenc pápáról

Legelőször Rómában találkoztam a Szentatyával, 2018-ban, amikor meglátogatta az ötvenéves Sant’Egidio közösséget a Santa Maria in Trastevere bazilikában. Ott nem fotósként, hanem egyszerű résztvevőként voltam jelen. A templom előterében, közvetlenül a kordonnál álltam a magyar közösségünk tagjaival. Megérkezésekor Ferenc pápa üdvözölte az embereket, igyekezett minél több emberrel kapcsolatba kerülni. Nagyon megérintett az egyszerűsége. Előttünk egy látássérült nő ült, aki, amikor odaért hozzá a Szentatya, felállt, és kérte, hadd simogathassa végig az arcát, mert nem tudta elképzelni, milyen lehet. Ferenc pápa engedte, percekig tartott ez a jelenet. A testőrök az órájukat nézték, már idegeskedtek, de a pápa

figyelme mindvégig csak ezen az egy asszonyon időzött. Akkor és ott nem létezett számára más. Ezt a pillanatot azóta hordozom magamban, hálát érzek azért, hogy átélhettem. Ezzel az egyszerű gesztussal, az egymásra figyelés gesztusaival életfeladatot adott.

2021-ben a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson és 2023-ban a magyarországi pápalátogatáson már a Magyar Kurír fotósaként lehettem jelen. Mind a két esemény emberpróbáló volt fényképezés szempontjából, éreztem a testi adottságaim korlátait, amikor a többi fotóssal és a biztonságiakkal kellett megküzdenem minden egyes képért. Sokszor a nagy dulakodásban szinte esélyem sem volt a megszokott módon fotózni. Viszont néhány alkalommal így is sikerült közelebb kerülnöm a Szentatyához.

Egy másik megrendítő mozzanat, amit átélhettem a pápalátogatás alkalmával, a XII. kerületi Vakok Boldog Batthyány-Strattmann László Gyermekotthonában történt.

Egy bentlakó kisfiút kértek meg, hogy csengessen, amikor érkezik a Szentatya. Ott állt közvetlenül a sajtósok előtt. Míg várakoztunk, kérdeztem őt, hogy ő fog-e kezet fogni a pápával, ha megérkezik. Majd az egyik ott dolgozó, aki a kérdésemet meghallotta, hozzám fordult, hogy ezt nem szeretnék a munkatársak, mert neki csúnya a keze. Így a fiú közvetlenül a csengetés után a helyére ment. A gyermekotthon lakói dalokkal készültek a pápának. Látszott a Szentatyán, hogy mélyen megérintette a gyerekek előadása. Beszédében elhangzott, hogy Jézus azért jött, hogy a valóságot elfogadja olyannak, amilyen. Majd az esemény végén Ferenc pápa odament a csengető kisfiúhoz is, és üdvözölte őt, megfogta a kezét.

A Szentatya elénk élte az evangéliumot a nagyon egyszerű, emberi gesztusaival. Arra mutatott rá, hogy fogadjuk el a saját valóságunkat és egymásét, úgy, ahogy vagyunk, megtörtségünkben. 

Nagyon fog hiányozni!

Szöveg és fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír