Ének az Úrról idegen földön – ez volt az imahét ötödik napjának alapgondolata, amiről a 137. zsoltár tesz említést: „Hogyan énekeljünk éneket az Úrról az idegenek földjén? Jeruzsálem, ha elfeledkezem rólad, száradjon le a jobbom! Nyelvem tapadjon ínyemhez, ha nem emlékezem meg rólad: ha Jeruzsálemet nem helyezem minden örömem fölé!”
Kocsis Fülöp metropolita felidézte, hogy a minnesotai állam keresztényei állították össze az ökumenikus imahét tematikáját. Ebben az államban sok nehézség van, sok hontalan, bevándorló, be nem fogadott ember szenved, és bizony ezekből súlyos feszültségek adódnak. Ezt a nehéz helyzetet használták fel az amerikai testvérek, hogy az egységért való imádság kapcsán felhívják a figyelmet a súlyos, fájó jelenségre, amely azonban talán éppen az egység keresése során teremthet érdekes helyzetet.
A főpásztor azt is felidézte, hogy Isten kegyelméből látogatást tehetett a Közel-Keleten, ahol saját hazájukban hontalanok a keresztények, mert szétrombolták az országukat. „Ez a fájó helyzet, a szenvedés összehozta őket. Szíriában és Libanonban közvetlen közelről tapasztalhattam meg a vértanúság ökumenizmusát, mert a sátán, a gonoszság nem válogat, hogy milyen embereket pusztít el” – világított rá az érsek-metropolita.
A 137. zsoltárból, a zsidó nép imájából megtanulhatjuk, hogy amikor a legfájóbb üldözés következett be az életükben, és el kellett hagyniuk szeretett földjüket, Kánaánt, akkor mégis belekapaszkodtak az Istenbe. „Azzal, hogy amerikai testvéreink felhívták a figyelmet a szenvedés összefogó erejére, mindez bennünket is el kell gondolkoztasson, mert az egység, úgy látszik, hogy nem magától értetődő. Az egységért tenni, sőt küzdeni kell!” – hangsúlyozta a főpásztor.
„Egyre többen s többfélék vagyunk a Földön, és ahhoz, hogy ez a sok ember családban, békében éljen, tenni kell...” – figyelmeztetett Kocsis Fülöp. A prédikáció kitért arra is, hogy Krisztus egyetlen Egyházat alapított: a keresztények egyházát, bár érdekes módon elég hamar elkezdődött a szétdarabolódás, úgy is mondhatjuk egy nagy családdá vált, egyre több gyermekkel.
„Hiszem azt, hogy Isten akarata szerint való, hogy az Egyház egyre színesebb és gazdagabb lett. Ahhoz, hogy ez a gazdagodás ne széttöredezettség legyen, azért dolgozni kell” – emelte ki a főpásztor, s hozzátette, az egyházatyák idővel felismerték, hogy baj van, ami szétszakadozáshoz vezet, s ekkor hívták össze a zsinatokat. A fájdalmas az, hogy a zsinatok ellenére is folytatódott a széttöredezés, ami gyakorlatilag a mai napig tart: minden közösség úgy van vele, hogy nála van a krisztusi igazság, ők tudják, hogyan kell értelmezni az evangéliumot. Annak ellenére, hogy Krisztus kezdettől azon imádkozott, hogy mindenki egy legyen: amint te énbennem és én tebenned, úgy legyenek ők is egyek (vö. Jn 17,21).
Úgy tűnik, Jézus előre látta ezt a széttagozódást, ennek a fájdalmát már a kereszten megszenvedte előre, és imádkozott az egységért. A megváltás éppen abban rejlik, hogy egyesítette magában az Istent és az embert. Jézus Krisztus, aki egy személyben Isten és ember, fölkínálta nekünk ezt az egyesülést az Istennel, az egységre hívott, a Lélek pedig arra hív, hogy ezért imádkozzunk mi, emberek is.
A teljes beszámoló ITT olvasható.
Forrás és fotó: Hajdúdorogi Főegyházmegye
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria