Az egységet nem építjük, hanem felismerjük – Megtartották a Nagymarosi Ifjúsági Találkozót

A nap zenei szolgálatát az imperfectum együttes végezte. Velük a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola hallgatói vezették a Szentlélek-hívó imádságot, majd Földváry Katalin szociális testvér és Balázs András váci egyházmegyés pap ismertették a nap programjait.

A standokon jelen volt a Fiatalok az Élet Szolgálatában, a Kazetta, a Hit és Fény, a HEGY Keresztény Gólyatábor, a Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesület, a pálos nővérek, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola, a Mente Misszió és a kozossegek.hu. Az ország szinte minden egyházmegyéjéből jöttek fiatalok Nagymarosra, de még határon túlról, a Felvidékről, Délvidékről, Vajdaságból és Erdélyből is érkeztek.

Dobszay Benedek OFM a szervező stáb vezetőjeként felidézte, 2019 tavaszán volt utoljára olyan találkozó, amit nem mosott el az eső, nem vitt el a covid-járvány. Felvázolta az eddigi találkozók témáinak ívét, valamint megemlékezett Ferenc pápa magyarországi látogatásáról, mielőtt a mai alkalom témáját, az egységet ismertette. Mint mondta, a bábeli torony építésekor összezavarodik az emberek nyelve, nem értik egymást. Pünkösdkor azonban mindenki a saját nyelvén érti és hallja, amit az apostolok mondanak. Hangsúlyozta,

a Szentlélek nem úgy gyógyítja a megosztottságot, összezavarodottságot, hogy „összemos” minket, hanem minden különbözőség ellenére és azzal együtt hozza létre az egységet.

Ennek megfelelően a nagymarosi találkozó ötven éves történetében először hívtak református lelkészt előadónak, és délután olyan házaspárt kértek meg tanúságtételre, akik különbözőségük ellenére mégis megélik az egységet.

Kerényi Lajos atya hozzátette, ötven éve jár ide; Horváth Istvánnal, Betonnal, azaz Balázs Béla püspök atyával és a fiatalabbakkal alapították meg a találkozókat elsőként Kismaroson. A nehéz időkben hősiességre volt szükség, még a szülők és a nagyszülők részéről is, akik elengedték a gyermekeiket.

Dobszay Benedek és Brückner Ákos Előd OCist köszöntötték az ünnepelteket. Megköszönték Marton Zsolt püspök –  aki tizenöt éve aktív résztvevője a szervező stábnak – huszonöt éves papi szolgálatát. A váci megyéspüspök elmondta, 2007-ben Ákos atya által került az előadók közé, majd a stábba. „Lelki házigazdaként a szívemben hordozlak titeket, fontosak vagytok” – hangsúlyozta. A nap folyamán Dobszay Benedek köszöntötte azt az atyát is, akinél elsőáldozó volt, és aki később a technikusi háttérben zajló szolgálatokba beavatta: az aranymisés Kemenes Gábort.

Az alkalom főelőadója Járay Márton református lelkész, mentálhigiénés szakember, a SOTE oktatója és háromgyerekes édesapa. Tíz évig dolgozott egyetemi misszióban. Egy jeruzsálemi nemzetközi diákszövetségben szerzett tapasztalatokat arról, milyen az, amikor különböző néphez tartozó, vallású és felekezetű emberek vannak békében együtt.

Az orosz-ukrán háború kitörésekor a két felet képviselő titkárok együtt imádkoztak a háború végéért, a békéért.

A főelőadó elmondta, „kétféle ökumenizmust ismerek: az egyik, amikor állunk egymás mellett evangélikus, református és katolikus kolléga, és igazából úgy kellene köszönnünk egymásnak: Erőltessék a békesség. Ellenben

amikor nem egységet akarunk teremteni, hanem érzékeljük egymásban a bennünk munkálkodó Krisztust, az nagyon mély egységbe hoz minket

– tette hozzá.

„Isten országa egy olyan különleges szervezettest, ahol helyed van, bárhogy vagy itt, megfáradva, méltatlanságérzéssel vagy lendülettel. Ez a nap főleg arról szól, hogy találkozzatok egymással, minél többet beszélgess olyan emberrel, akivel nem ülnél le beszélgetni másként – biztatott. – Lehet, hogy Istennek van egy mondata a számodra általa.”

Az egységet nem nekünk kell építeni, hanem elsősorban Krisztus építi. Az előadó Jézus főpapi imájából olvasott fel, majd így fogalmazta meg, hogyan tudunk tökéletesen egyek lenni: „Ha mindenki eggyel közelebb lép Krisztushoz, akkor leszünk közelebb egymáshoz” –, majd hozzátette: Egyházunkat nagy kihívások elé állítják a különböző törések, töréspontok. Ezeket a történeteken keresztül magyarázta el a hallgatóságnak, de mindegyiknél rámutatott arra: ezeket mind lehet ajándéknak, áldásnak tekinteni.

Egy ismerősével egy nemzetközi találkozó dicsőítésén európai, kimért módon imádkoztak, mellettük egy afrikai pünkösdi asszony leomlott, zokogott, és dicsőítette Istent – mondta ma is elérzékenyülve a lelkész. „Az ő dicsőítése engem vitt közelebb Krisztushoz” – vonta le a következtetést.

Ugyanígy egy másik korosztály is kihívást jelenthet, ami a liturgikus zene területén is mutatkozhat. Mi köze Jézusnak az elektromos gitárhoz? – rökönyödhetnek meg sokan, ugyanakkor a lelkész sem kedvelt egy vontatottabb református éneket. Azonban amikor megtudta, mit jelent az egy idősebb ismerősének, feloldódott benne ez az érzés. Az idősebb ember elmondta neki: ez az ének arra emlékezteti őt, amikor a kommunizmus idején ott voltak a templomban, és tudták, ki figyeli meg őket. „Amikor ezt éneklem, Isten megtartó kegyelme jut az eszembe” – emlékezett vissza Járay Márton a benne irányt változtató beszélgetésükre.

Más jellegű ajándékok is törésvonalat jelenthetnek. A fiatal lelkész átélte, hogy ő finoman, főnöke keményebben közelít az emberekhez, ami először problémát jelentett neki. Később belátta, hogy mindkettőre szükség van. Egy fiatal, aki hajléktalanszállóról érkezett és black metált hallgatott, a finomabb hang által tudott kapcsolódni a keresztény közösséghez, de akkor tudott igazán megváltozni, amikor a keményebb hang kimondta számára: „Az a bajod, hogy bűnös vagy, és meg kéne térned.”

Járay Márton megkérte a közönséget, gondoljanak valakire magukban, akivel nehéz együtt lenni Krisztus testében, és vigyék Krisztus elé!

Beszéde végén arra hívott, mint ahogy a tanítványok felfelé tekintettek a mennybemenetel után, figyeljünk mi is felfelé. Kapcsolódásra lettünk hívva, de ma mégis sokszor azt tapasztaljuk, ha beállunk egy csapatba, az elválaszt másoktól. „Meg lesztek hívva ezer zászló alá, ügyeket kell képviselnetek, keresztényként is megmondják, hova állj. De figyelj Krisztusra, mindig halld meg, ő mire hív: ha két út van, ő lehet, hogy egy harmadikra hív” – figyelmeztetett.

Az előadást követő szentségimádást az imperfectum együttes vezette evangéliumi részekkel és énekekkel.

A fakultációk során a plébánia kertjében lehetett beszélgetni Járay Mártonnal, a Kálváriadombon Fülöp Ákos és Brückner Ákos atyákkal. A templomban Kerényi Lajos atya tartott előadást.

Első alkalommal szerveztek közbenjáró imát dicsőítő szentségimádással a Szent Márton-házban. Útjelző címen a Sapientia főiskolások tartottak hivatástisztázó programokat, a „Kérdezd a kispapot” keretében pedig az esztergomi szeminárium papnövendékeivel lehetett beszélgetni.

Idén a református templom is új helyszínt adott a fakultációnak: a benne elhelyezett imádságok segítették az elmélyülést. Az Oázis meghallgató szolgálat azokat várta, akik kiöntenék a szívüket valakinek.

Eberlein Éva és férje, Csaba a különbségeik megéléséről tettek tanúságot. „Nagyon jó, hogy vannak különbségeink, mert kiegészítjük egymást. Gazdagító, hogy különbözőek vagyunk, és nem kell »megjavítani« a másikat.” Éva hozzátette, fontos, hogy a különbözőségeinket tiszteljük és becsüljük. Az egyformaság sokszor lehet unalmas, a változatosság felfrissítő, örömöt tud okozni.

A különbségekkel ugyanakkor az a nagy nehézség, hogy ki kell lépni a kényelmi zónámból, el kell engednem a saját gondolkodásmódomat, igazamat, elképzelésemet.

De ez nem veszteség, ettől nem vagyok kevesebb. Istennek az a vágya, hogy szabadok legyünk, és bőséges életünk legyen – tette hozzá.

Eberlein Éva azt is elmondta, hogy igazán nő tud lenni Csaba mellett, pedig nagyon sokáig haragudott Istenre, miért adott neki nő testet, ha minden sejtjében fiúnak éli meg magát. Ebből a Jóisten kigyógyította, a nőiessége ma már belülről fakad.

A szentmise kezdetén, miután a számos koncelebráló pap – köztük Fábry Kornél, Tokodi László és Dull Géza – bevonult, Dobszay Benedek köszöntötte elsőként Fekete Szabolcs Benedeket. A püspöki jelenlét fontosságáról elmondta: „Ők a tanítás átadói, és várjuk tőlük az igaz tanítást.” Dobszay Benedek a Váci Egyházmegye korábbi megyéspüspökét is köszöntötte, hiszen Beer Miklós nyolcvanadik születésnapját ünnepli a napokban. Fülöp Ákos telefonon hívta Daxot, azaz Ferenczy Rudolfot, aki hetvenöt éves, megköszönve neki a gitáros énekeket és mindazt, amit Nagymarosért tett. A szervezőcsapat egyik kiemelkedő tagját, Brückner Ákost kilencvenedik születésnapja és hatvanadik papi évfordulója alkalmából köszöntötték.

Fekete Szabolcs Benedek homíliája elején egészen közel ment a tömeghez. Felvázolt számukra egy elképzelt párbeszédet, mely Jézus feltámadása után hangozhatott volna el az apostolok és marketinges szakemberek között, hiszen ha lettek volna akkor ilyenek, vélhetően felajánlották volna a szolgálatukat.

A legbátrabb közülük biztosan feltette volna a kérdést: „Az a mester, aki életében nem tudott magán segíteni, nem tudott leszállni a keresztről, ő fog rajtatok segíteni a halála után?” Az apostolok erre azt mondták: „igen!” „Ti 12-en voltatok, hányan vagytok most? 11-en? Valaki volt közületek, aki azt mondta, a pénz fontosabb.” „Nem, nem ez a legfontosabb, ez a legalsó szint” – felelték az apostolok az elképzelt párbeszéd szerint. „Azt mondjátok, hogy Jézus nevében akartok elmenni különböző városokba előadásokat tartani? Egyszerűek vagytok. Melyik faluból jöttetek? Ti akartok a nagyvárosokban erről a mesterről prédikálni?” „Igen!” „Jézus a Szentföld határait nem lépte túl, nem ment külföldre – győzködné őket a marketinges. – Ő, a mesteretek titeket az egész világra el akarna küldeni, hogy hirdessétek az evangéliumot?” „Igen!” „Az egész világra el akartok menni, és nem tudtok nyelveket?” – tenné fel az utolsó kérdést a szakember. „Igen!” Ekkor a marketinges szakember azt mondaná: „Köszönöm, veletek nem dolgozom”.

Pünkösdkor azonban minden probléma megoldódott. Az apostolok beszélték a nyelveket, és elmentek az egész világra.

Az Egyház történetében mély időszak volt a felvilágosodás időszaka, amikor támadásoknak voltunk kitéve – folytatta beszédét a püspök. – Megkérdőjelezték az Egyház tanításának igazságát, és Voltaire kijelentette: „Tiporjátok el a gyalázatost!” Az egész Egyházat. Írt egy levelet az egyik barátjának arról, nem ad húsz évet, és a felvilágosodás során, melyet véghezvisznek az egész világon, nem lesz senki, aki higgyen a Feltámadottban. „Húsz év múlva az Isten halott” – jelentette ki a levélben. Amikor azonban eltelt a húsz év, napra pontosan meghalt, nem az Isten, hanem Voltaire. Krisztus győzött a világon. Ennek a győzelemnek a jelei ti vagytok – hangsúlyozta a püspök.

Hogy van az, hogy Jézus megváltotta a világot, és a világ mégsem változik, stagnál vagy sokszor lefele megy? – tette fel a kérdést Fekete Szabolcs Benedek. Legyünk reálisak, a világunk lefele megy – figyelmeztetett. – Hogy lehetséges, hogy Jézus megváltása nem működik?

Jézus nem megváltoztatta, hanem megváltotta a világot, és ez óriási különbség. A világ attól változik meg, hogy a megváltott ember együttműködik a Megváltóval.

Mi, akik együttműködünk, egyre kevesebben vagyunk, és egyre többen összpontosulnak a másik póluson. Óriási a kihívás, hogy melyik oldalon állunk. „Meghívást kaptunk arra, hogy a Megváltóval együttműködve azt az oldalt képviseljük, ahol a jó győz a rossz felett, a fényesség erősebb a sötétségnél. Ezt ne felejtsétek el, akárhova mentek haza:

a jó oldalán, a béke oldalán, Krisztus oldalán álltok, ahol a statisztikák nem számítanak. Az élet győz a halál fölött”

– zárta beszédét a segédpüspök.

A szentmise végén bevonultak a Gyerekmaros résztvevői, hihetetlenül hosszú sorban, 310 gyerekkel, akiket állva, énekelve, tapsolva fogadott a tömeg. Elöl a kisebbek, hátul a kamaszodóbbak jöttek. Közel hatvan önkéntes foglalkozott velük.

A záró áldás és Mária-ének után christian partyt tartottak a templomkertben.

Szerző: Vámossy Erzsébet 

Fotó: Pesti Dóra, Tibély Gergely

Magyar Kurír