Az élet, az emberség öröme – A vásárosdombói gondozóotthonba látogatott Felföldi László püspök

A liturgián, melyen az otthonban lelkipásztori szolgálatot ellátó papok koncelebráltak, a lakók, dolgozók és meghívott vendégek vettek részt.

Az intézmény 1998 óta működik a Pécsi Egyházmegye szociális intézményeként Skóciai Szent Margit Gondozóotthon néven, ahol mintegy száz időskorú, ellátásra szoruló személy éli mindennapjait. Számukra az ilyen ünnepi alkalmak nyújtanak lehetőséget a mindennapok szürkeségéből való kilépésre és az egymás iránti szeretet kifejezésére.

Felföldi László elmélkedésében rámutatott, lelkipásztori szolgálata során nem hallott fájdalmasabb panaszt annál, mint amikor valaki azt mondta, hogy elhagyta őt az Isten. A megyéspüspök ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy nincs szebb tanúságtétel annál, mint amikor valaki személyes életútjának küzdelmeiben azt vallja, hogy Isten megáldotta, vele van, az ő áldása van rajta nehézségei közepette.

Ez az otthon a jótékony szeretetről, a gondoskodó szolgálatról szól – fordult az intézmény dolgozóihoz a főpásztor. – Szociális területen dolgozni nemcsak a munkát jelenti, amit el kell végezni, hanem egyfajta többlet is szükséges. Ki kell nyitnunk a szívünket, mert ez ad lehetőséget megtapasztalni az élet, az isteni szeretet túlcsorduló jóságát. Amikor jót teszünk másokkal, lehetőséget adunk Istennek, hogy mi is megtapasztaljuk az ő szeretetét.

Amikor keserűek, szomorúak vagyunk, akkor mi magunk zárjuk be a szívünket és Isten a bezárt szívbe nem tud belépni. Láttam nagy nyomorúságot, nehéz kereszteket a vállukon cipelő embereket, akiknek a szívéből öröm, béke, szeretet sugárzott, mert benne volt Isten szeretete. Van valami különös az emberi szívben, amit adni, ajándékozni tud, és ez a szeretet. Én magam nem tudtam úgy segíteni másokon, hogy ne kaptam volna valami sokkal többet érte az Istentől, mert az Istent nem tudjuk nagylelkűségben felülmúlni.

A lakók közé lépve mondott lelkesítő beszédében a főpásztor rámutatott, mindenkinek volt a múltjában szép és jó, amit megköszönhet, de mindnyájunknak ugyanúgy meg kell találnunk a szívünkben is mindennap, amiért a jelenben hálát adunk és köszönetet mondunk. Legalább azért, mert volt, aki mellettünk állt és törődött velünk. Lehet, hogy súlyos, nagy keresztet cipelünk személyes sorsunkban, de ebben a helyzetben, itt és most kell megtalálnunk a hálánkat.

Ha az ember nem tud köszönetet mondani, hálát adni, elveszített mindent – magyarázta a püspök. – Akik ebben az otthonban dolgoznak, önökért dolgoznak. Sokszor a hétköznapok szürke ruhája, küzdelme van a szívükben, óriási kereszteket visznek a vállukon ők is, még ha nem is mutatják. A szociális munka, amit végeznek, különleges, csodálatos, de nagyon nehéz. Tudnunk kell megköszönni a szívünkből, a lelkünkből, amit tesznek értünk.

Kívánom, hogy legyen a szívükben hála és köszönet, mert csak így gazdagodhat az életünk. Életünk minőségét pedig az dönti el, hogy megéljük-e az emberi jóságon keresztül Isten gondoskodó jóságát, szeretetét, vagy pedig kicsúszik minden a kezünk közül. Skóciai Szent Margit ezt élte meg. Szolgált másokat, de szolgálata valójában nyitogatta az emberek szívét arra, hogy rácsodálkozzanak Isten jóságára, szeretetére. Mert Isten idősnek és fiatalnak, most életre indulónak és a földi életből kifelé tekintőnek ugyanazt akarja ajándékozni: az életnek, az emberségnek örömét.

Ezért mondta Jézus: „Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg szeretetemben. Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek is, és teljes legyen az örömötök.” (Jn15,9b.11) – zárta szentbeszédét Felföldi László.

A Skóciai Szent Margit Gondozóotthonban hagyomány, hogy az intézet védőszentjének ünnepén a lakók és a dolgozók titkos szavazatai alapján megválasztott személynek átadják „Az év dolgozója” díjat. Idén Fölker Judit gyógymasszőr, Lelkesné Linczmayer Tímea ápoló, Tóbiás Renáta terápiás munkatárs és Müller János gondnok, sofőr megosztva részesültek az elismerésben, melyet a liturgia után a főpásztor és Schäffer Zsuzsanna igazgató adott át az intézmény munkatársainak.

Forrás: Pécsi Egyházmegye

Fotó: Hegyi László

Magyar Kurír