Az élet kapcsolatokra épülő titok – Elkezdődött a Pécsi Egyházmegye férfitalálkozóinak új évada

Az idei évadban újdonság, hogy a Felföldi László püspök kezdeményezésére életre hívott, az édesapákat és nagyapákat, gyakorlatilag pedig minden nagykorú férfit megszólító programsorozat két további helyszínnel egészül ki; így már Pécsen, Mohácson, Szekszárdon, Pakson, Tamásiban, Dombóváron és Szigetváron kívül Siklóson és Bonyhádon is összegyűlnek a férfiak.

Rászorulunk-e egymás támogatására? Összetartozunk vagy teljességgel önállóak vagyunk?

Ez volt az alapkérdése az évad első találkozójának, melyhez kapcsolódva elsőként Görföl Tibor osztotta meg gondolatait a nagyszámú hallgatósággal.

Világunkban a valóság élő és élettelen elemei összekapcsolódnak egymással, és minden hat mindenre. Az emberi kapcsolatok azonban csak akkor bizonyulnak tartósnak, ha valami jó köré szerveződnek. Bizonyíték erre az Egyház léte, melyet oly sokan próbáltak már ellehetetleníteni, de mivel az Isten köré, az isteni jóság köré szerveződik, emberileg nem tehető tönkre.

Az, hogy az egyes történelmi korszakokban mi történik a világban, mikor válik élhetőbbé az élet, attól függ, hogy az adott korban élő emberek milyen mértékű feszültséget adnak ki magukból az őket körülvevő világba. Ez egy kollektív felelősség, melyben mindenkire felelősség hárul, hogy hogyan kezeli szellemi, lelki világát, mert amit kibocsájt magából, hatással lesz másokra, mint ahogy egy pofon, egy simogatás vagy éppen a közbenjáró imádság is.

Korunk jellemzője az egyén és az egó térhódítása, melyben sokan úgy vélik, ha másoktól függenek, az megalázó számukra, mert az önállóságuk csorbul.

Az emberi szabadság és a kapcsolatok témakörét a keresztény gondolkodók azonban úgy értelmezik, hogy az emberek önállóak és képesek az önrendelkezésre, az életük kézben tartására, de szabadságunkat másoknak köszönhetik: volt, aki nemzett és világra szült minket, felnevelt, tanított, megtanított imádkozni, útmutatást adott az élethez, elindított és segített szabadnak lenni.

Ha születésünk után magunkra hagytak volna, meghaltunk volna. Szabadságunkat emberek karolták fel, gondozták és fontosnak tartották.

Mindannyiunk szabadsága mások által akart és ápolt szabadság.

Azaz, rászorulunk másokra ahhoz, hogy teljesen önállóak tudjunk lenni – zárta bevezető előadását Görföl Tibor.

Az elhangzottakra reflektálva Felföldi László püspök rámutatott, egymás támogatása az utóbbi évtizedekben merült fel kérdésként. Előtte ez nem volt kérdés, mert egy család, egy közösség tagjai ezer szállal kötődtek egymáshoz, ami nagy biztonságot adott mindenki számára, születéstől a halálig. A családtagok tudták a dolgukat, nem volt kérdés, hogy részt vesznek-e egymás életében, egymás támogatásában, nem volt kérdés, hogy egységes közösséget alkotnak.

Minden ember vágyik a szabadságra – szögezte le a püspök –, de senki sem önálló sziget. Egészséges emberi életünk létfeltétele a kapcsolataink rendszere. Akik egyedül vannak vagy nem tudnak jó társas kapcsolati rendszert kialakítani, nem boldogulhatnak.

Napjainkban a gyermekek félelmetes zavart élnek a valóságos és személyes kapcsolatokat nélkülöző világban. Mindenük megvan, de normális emberi kapcsolataik sokszor nincsenek, ezért elviselhetetlenné válik számukra az életük.

Isten Fiának megtestesülése egy család és egy közösség története: a Szent Család és Názáret története.

Jézus ott ismerkedett az élettel, önmagával és környezetével. Az ember a családban találja meg önmagát, ott növekszik és tökéletesedik.

Felföldi László püspök azokról is szólt, akiknek köszönettel tartozunk, akik támogatnak utunkon, akik nélkül sehol sem tartanánk. A család nevel azzal, hogy hordoz minket – mondta. A családtagok, a tanárok, a barátok, ismerősök, rokonok jelenléte, szeretete benne van a létünkben, abban, amivé és akivé váltunk.

Az emberi élet kapcsolatokra épülő titok

– fogalmazott –, melyben valóságosan is jelen kell lennünk és lelki síkon is.

Egy közösség, az Egyház élete olyan, mint a társas tánc, de mára elengedtük egymást. A társas tánc helyett megszületett a diszkó, ahol mindenki a magáét járja, független a másiktól. Így éljük a mindennapjainkat is. A párkapcsolatban már nem igazodnak egymáshoz az emberek, helyette mindenki a másiktól várja az igazodást. Azt kellene megtanulni, hogy mit tudunk egymásnak segíteni.

Nem nagyot kér tőlünk az Úr, hanem csak kicsit, ahogy a csodálatos kenyérszaporításkor (vö. Lk 9,10–17). Annyit kér, amennyit mindenki a maga életében és maga helyén meg tud tenni.

Meg kell tanulnunk az elfogadást is. Minden oldalról. A legnehezebb elfogadni azt, hogy van egy pont, ahol nem tudunk adni és segíteni, mert nem engedi a másik. Csak annak lehet segíteni, aki akarja. Sokan ezért roppannak össze a teher alatt, mert egyedül nem bírják annak súlyát.

Fontos, hogy kapcsolatainkban a helyünkön maradjunk, és ne uralkodjunk másokon. Alázattal, a szeretet egyszerű, csöndes szolgálatával kell jelen lennünk. Szelídséggel, szeretettel szolgáljuk egymást a mindennapokban, ebben találjuk meg önmagunkat és tudjuk egymást segíteni – zárta előadását Felföldi László pécsi megyéspüspök.

A találkozó a résztvevők kérdéseivel és személyes megosztásokkal folytatódott, majd közös imádsággal ért véget.

A férfitalálkozók helyszínei és időpontjai, továbbá a regisztrációs linkek ITT találhatók.

Szöveg és fotó: Pécsi Egyházmegye

Magyar Kurír