Az életszentség az örök boldogság előíze – Mohos Gábor megáldotta a felújított Szent Imre-templomot

A háromnapos búcsú egyaránt nagy ünnep a ciszterci templomba járóknak és a környéken lakóknak.

November 5-én, pénteken az Ezüst-kar koncertje után, a közös zsolozsmát követően ünnepi szentmisét mutattak be az espereskerület papságával. November 6-án pedig a szerzetesi és papi hivatásokért mondott rózsafüzér után Mohos Gábor mutatott be ünnepi szentmisét, melynek keretében megáldotta a felújított templomot. Szombaton és vasárnap a felújított templom mellett kézműves vásár várta az ide látogatókat, vasárnap a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnáziumban ingyenes egészségügyi szűrésre adtak lehetőséget. 

A templom megáldását már 2020-ban tervezték a templombúcsú alkalmából, de akkor a járványhelyzet alakulása és a korlátozások miatt nem kerülhetett rá sor. 

A szombat esti ünnepi szentmisén a püspök mellett koncelebrált Bérczi Bernát OCist zirci apát, Szkaliczki Örs OCist plébános, Huszár Lőrinc OCist, a templom káplánja, és szolgálatot teljesített Kató Csaba állandó diakónus. A szentmisén a templom ének- és zenekara előadásában klasszikus egyházzenei műveket hallhattunk.

Az ünnepélyes bevonulás alatt a zenekar és a kórus hangzott fel, majd a kezdőének Szent Imrét dicsérte, többek között ezekkel a szavakkal:

Gyöngy volt a lelked, (…) oly csillag voltál, mely csak égre illik.”

Szkaliczki Örs elsőként köszöntötte Mohos Gábort, kifejezve, hogy régóta készülnek arra, hogy az örömöt és rácsodálkozást, mely a szívükben van a felújított templomot látva, ünnepélyes formában is kifejezzék, majd felkérte a püspököt a templom megáldására.

Ez az áldás soha nem pusztán a falaknak szól: azoknak is, akik fáradoztak a templom felújításán, valamint az egész hívő gyülekezetnek és a templom közösségének – hangsúlyozta, majd köszöntötte a zirci apátot, aki nemcsak vendég, hanem házigazda is, majd Varga Zs. Andrást, a Kúria elnökét, Simicskó István képviselőt és frakcióvezetőt, valamint az önkormányzat képviseletében jelen lévő Hoffmann Tamást.

A püspök a könyörgő imádságot követően megáldotta a templomot és a közösséget is.

Szent Imre ünnepének megfelelően a Bölcsesség könyvéből vett olvasmány és a Rómaiakhoz írt levélből származó szentlecke után Szent Lukács evangéliumából hallhattuk az éber szolga példázatát.

Amikor a közösség védőszentjét ünnepeljük, érdemes rátekinteni a keresztény népnek arra a hagyományára, hogy a közösségnek és mindannyiunknak védőszentjei vannak – kezdte prédikációját Mohos Gábor. – Ősi tapasztalat, hogy a világban a jó és a rossz között egy nem látható, de valóságos küzdelem zajlik.

Szükségünk van pártfogókra, akik védenek és segítenek minket, hogy az életünk helyesen bontakozzon ki, meg tudjuk valósítani azt az utat, amely által személyiségünk gazdagodik és érlelődik az örök életre.

A templom védőszentje, Szent Imre herceg szembesít bennünket azzal, milyen az az élet, amelyre az Isten hív meg minket, amiért teremtett minket. Istennek mindannyiunkkal csodálatos terve van, ami egy személyesen ránk szabott terv. Ez kibontakozhat, ha együttműködünk vele – látjuk a szentek életében is. Példájuk nyomán megbizonyosodhatunk afelől, hogy mindez lehetséges, de azzal is szembesülünk, mi a helyes.

A világban sokan úgy élnek, mintha az életükkel azt kezdhetnének, amit akarnak. Ez egyfelől igaz, hiszen szabadok vagyunk, de nem minden jó nekünk, a környezetünknek és a világnak. Szembetűnik, hogyan árt az emberiség életformája a teremtett világnak, hogyan borul fel a természet egyensúlya az ember tevékenységétől.

A szentek megmutatják nekünk, hogy létezik helyes út. Vannak szent fiatalok ma is, elég Carlo Acutisra gondolni, aki az internet korában élt, és az Oltáriszentség csodáiról hozott létre honlapot.

A modern világban is lehet az Isten útján járni akkor, ha kinyitom a szívem, és az Isten felé fordulok. Ha nem ezen az úton járok, az ugyan szabadságnak tűnik, de valójában rabság.

A püspök a Bölcsesség könyvéből idézte: „A bűnös élet káprázata ugyanis elvakít, hogy ne lássuk a jót; a szenvedély szédülete elsodorja az ártatlan lelket.” A helyes út a szív tisztaságának az őrzése, illetve a törekvés, hogy megtisztuljunk. Tiszta szívvel vagyunk képesek látni, mi a helyes, és mi nem a saját életünkben is. Így tudjuk kimondani, hogy nem követem a világot, nem a széles úton járok, hiszen a szűk kapu vezet az örök életre.

A szentek nemcsak a példaképeink, de közben is járnak értünk. Mindenszentek ünnepén megtapasztalhattuk, hogy az Egyház egy nagy közösség, melynek tagjai vagyunk mi, akik a földön élnek, és azok is, akik már elhunytak és tisztulnak, valamint a megdicsőültek, akik már a mennyben vannak. Nem vagyunk közömbösek az ő számukra. Krisztus Egyházának a célja, hogy Krisztus titokzatos testében, melyben mindenkinek megvan a maga helye és szerepe, szeretetközösségben eggyé formálódjunk, a szeretet hozzon létre harmonikus közösséget.

Akik már megdicsőültek, nem tudnak nem törődni velünk: fontosak vagyunk nekik. Segítenek abban, hogy a jót meglássuk és megvalósítsuk, Isten szeretete és kegyelme kibontakozzon bennünk, és meg tudjuk élni a keresztségben kapott hivatásunkat: hogy szentek legyünk, az életszentség útján járjunk.

Mi akadályoz minket ebben? Miért nem járunk az életszentség útján lelkesedéssel? – tette fel a kérdéseket a szónok. – Az egyik nagy akadály, hogy nem könnyen hisszük el Istennek, hogy szeret minket, nem akar rosszat nekünk, és az a boldogság útja, amit ő szeretne. De mindig van lehetőségünk ebből megtérni.

A szentek életére tekintve azt is látjuk, hogy nem mindig úgy történnek az események, mint ahogyan terveztük, hanem valamilyen titokzatos út valósul meg. Szent Imre életútja is rejtély: rátermett lett volna az ország irányítására, erre készült, erre képezték, ezt tanulta, mégis az Isten fiatalon magához hívta. Szent István is azt gondolta, hogy neki adja a trónt, de fia halálával nem volt alkalmas trónörökös. Emberi ésszel nem követhető dolgot tett, amikor felajánlotta az országot, a népet Szűz Máriának. Ki tudja, ha István ezt nem teszi meg, megmaradt-e volna ez a nép? István tudta, hogy a szentek velünk vannak, és kiemelkedik közülük a Szűzanya. Ha őrá bízza az országot, akkor olyan oltalom alá kerül a közösség, amely segít az evilági küzdelmekben, a háborúkban, ugyanígy az ideológiai küzdelmekben is.

Azért vagyunk ma itt a templomban, mert előttünk mindig voltak olyan generációk, akik megélték és továbbadták a hitet. Rajtunk múlik, hogy a kereszténységet megéljük-e, és továbbadjuk-e – hangsúlyozta a püspök. – Ez az az út, ami a jövő felé vezet, hiszen nemcsak földi célokat tűz ki elénk, hanem az örök boldogságot, ahová torkollik az életünk. A célunk, hogy beleérlelődjünk az örök boldogságba. Aki nem az életszentség útját járja, kockáztat.

A szentek biztatnak, hogy merjük Isten kegyelmét és szeretetét befogadni, hagyjuk, hogy megtisztítsa a szívünket és kiégesse belőlünk a bűn káprázatát. A társadalom sebzett a bűntől. Kérjük Szent Imre közbenjárását, hogy a hit szépségét, szeretetének vonzását megtapasztalja az új generáció, megérintődjön akár rajtunk keresztül is.

Legyünk mi Isten szívének és jóságának tanúi!

Éljük meg ezt a missziós lelkületet, mely nélkül a kereszténység meddő. Hogy termékeny legyen, osszuk meg a kegyelmet tapintattal, nyitottsággal, szeretettel, hogy mások is részesülhessenek belőle – biztatott az ünnep szónoka, majd Jézus szavait idézte: „Azért jöttem, hogy tüzet dobjak a földre. Mi mást akarnék, mint hogy lángra lobbanjon?”

Prédikációja végén Mohos Gábor kérte a Szentlélek közbenjárását sebeink gyógyulásáért és az akadályok elhárításáért, valamint azért, hogy megtapasztaljuk:

Isten útján járni az örök boldogság előíze nekünk, családunknak és közösségünknek.

A szentáldozás után Szkaliczki Örs köszönetet mondott a felújítás másfél éve alatt a templomért dolgozó felelősöknek. Elsőként Semmelweis Tamásnak, aki ősi zirci családból származik, és a rend épületeinek a sorsát a szívén viseli. Felügyelte, kézben tartotta a felújítást, és elkészítette az ehhez szükséges terveket.

Csernyánszky Elek az Alp-Inter Magasépítő Kft. ügyvezető igazgatója betegsége miatt nem tudott részt venni az ünnepen. A plébános kiemelte, mennyire csodálta nyugodt lelkiállapotát, és hogy a mostani építőipari körülmények között is mindig tudott szakembereket találni.

Csők János építésvezető mindennapos jelenlétét és áldozatos munkáját emelte ki méltatásában a plébános, valamint azt, hogy mindenkivel a saját nyelvén tudott beszélni, legyen az akár az egyházi protokoll nyelvezete.

Drabos Erik az apátság ügyvédjeként kísérte a felújítást. Várhelyi Gábor, a közösség tagja végig jelen volt odaadásával és törődésével, most is a ministránsok közül lépett a plébános és apát mellé.

A Himnusz közös eléneklése után is még gyönyörködhettünk a templom zenekara és énekkara által nyújtott élményben.

Szerző: Vámossy Erzsébet

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír