Az elkötelezett szolgálat ünnepe – 35 önkéntes vehetett át Caritas Hungarica-díjat Budapesten

A Budai Ciszterci Szent Imre-templomban rendezett ünnepségen a segélyszervezet közössége az önkéntesek sokszor évtizedeken át végzett, csendes és kitartó munkájukért adott hálát.

A Caritas Hungarica-díjjal a Katolikus Egyház hivatalos segélyszervezete évről évre azoknak az önkénteseknek mond köszönetet, akik hosszú idő óta példamutató elkötelezettséggel fordulnak a rászorulók felé. Nehéz helyzetben élő családokat, időseket, betegeket, fogyatékossággal, függőséggel vagy hajléktalansággal küzdő embereket támogatnak, közösségi programokat szerveznek, adományokat gyűjtenek és juttatnak el oda, ahol a legnagyobb szükség van rájuk.

Az ünnepi szentmisén Fekete Szabolcs Benedek püspök, a Katolikus Karitász elnöke Jób történetéből és Jézus öröméből kiindulva szólt a Karitász küldetéséről. Mint fogalmazott, a segítők többnyire oda kapnak meghívást, ahol fájdalommal, betegséggel vagy nélkülözéssel találkoznak. A Karitász önkénteseit cirenei Simonhoz hasonlította, aki odalép a keresztet hordozó mellé, és részt vállal annak terhéből. Jób példáján keresztül arra mutatott rá, hogy

a szenvedésre nemcsak teherként, hanem meghívásként is tekinthetünk: lehetőségként arra, hogy egymás mellé álljunk.

Éppen ezért tartotta különösen fontosnak, hogy a megpróbáltatások közepette is képesek legyünk felfedezni mindazt, ami erőt és reményt ad. „Az örömöt nekünk keresni kell” – hangsúlyozta.

Ennek példájaként egy közelmúltbeli idősotthoni látogatást idézett fel, amikor almát vittek az ott élőknek. Egy idős asszony, aki már nem tudta megenni a gyümölcsöt, annak illatában lelte örömét; az ápoló pedig megígérte, hogy meghámozza és lereszeli számára.

Egyetlen alma  képes volt megváltoztatni az otthon aznapi légkörét

– mutatott rá a szombathelyi segédpüspök.

Fekete Szabolcs Benedek arra biztatta a jelenlévőket, hogy a legnehezebb napokban is vegyék észre az apró örömöket, végül pedig köszönetet mondott a kitüntetettek példamutató helytállásáért.

A szentmisét követő díjátadón Zagyva Richárd, a Katolikus Karitász országos igazgatója köszöntötte az elismerésben részesülőket és az ünneplő közösséget. Mint mondta, ezen a napon arra is lehetőség nyílik, amire a hétköznapokban ritkán jut idő: megállni és kimondani, hogy köszönjük.

Beszédében az irgalmas szamaritánus történetét felidézve a közösség erejére irányította a figyelmet. Ahogyan a szamaritánus gondoskodott arról, hogy távozása után se maradjon magára a megsebesült ember, úgy a Karitász munkája is sokak egymásra épülő összefogásából születik. Van, aki gyűjt, szortíroz vagy csomagol, más elviszi az adományt, meghallgatja a hozzá fordulót, imádkozik érte, vagy éppen akkor is mellette marad, amikor mások már hazamentek.

Zagyva Richárd hangsúlyozta, hogy idén 35 éve alakult újjá Magyarországon a Katolikus Karitász. Az elmúlt évtizedekben önkéntesei gazdasági válságok, árvizek, a világjárvány és a háború idején éppúgy helytálltak, mint a mindennapok kevésbé látható krízishelyzeteiben. Az országos igazgató szerint, ha összeadnánk mindazt az időt, amelyet a most kitüntetett önkéntesek másokra fordítottak, azt már nem órákban vagy napokban, hanem munkaévekben lehetne mérni.

Nem a maradék idejüket adják, hanem az idejüknek a legjavát. Aki pedig az idejét adja, az az életéből ad, s ez az egyetlen, amit a földi életben soha nem kapunk vissza”

– fogalmazott Zagyva Richárd.

A díjazottakat egy emberibb, igazságosabb és testvéribb világ csendes építőinek nevezte, akik a kovászhoz hasonlóan sokszor észrevétlenül formálják környezetüket.

Az ünnepségen a harmincöt kitüntetett egyházmegyénként vette át az elismerést. Az okleveleket Fekete Szabolcs Benedek püspök, az aranyozott Karitász-kitűzőket Zagyva Richárd országos igazgató, a méltatási füzeteket pedig az egyházmegyei karitászigazgatók, illetve képviselőik adták át.

A díjátadó zárásához közeledve a kitüntetettek nevében Golovics Mónika, a kecskeméti Szentháromság Plébánia karitászcsoportjának díjazott képviselője mondott köszönetet. Hangsúlyozta, hogy az elismerés mindazok közös történetéről is szól, akik szeretetükkel, hitükkel és támogatásukkal a Karitász közössége mellett állnak.

Személyes történetét is megosztotta: életének egy nehéz időszakában maga is megtapasztalta a kecskeméti plébániai közösség figyelmét és törődését. Ekkor azt kérte Istentől, hogy mindazt, amit kapott, később sokszorosan adhassa tovább. Ezt a Karitászban, a mások felé fordulás mindennapi gesztusaiban élheti meg: „Néha egy adomány, néha egy látogatás, egy beszélgetés, egy segítő kéz, máskor pedig csak az, hogy valaki tudja, nincs egyedül” – fogalmazott.

A Caritas Hungarica-díj idei harmincöt kitüntetettje az ország különböző részein, sokféle élethelyzetben áll a hozzájuk fordulók mellett. Jelenleg a Katolikus Karitász országos hálózatában 16 egyházmegyei központban, több mint 800 csoportban közel tízezer alkalmi vagy állandó önkéntes segíti a rászorulókat.

Forrás: Katolikus Karitász

Fotó: Vermes Tibor

Magyar Kurír