Az elveszett király – Dokumentumfilm II. András nyomában

II. András király gyengekezű báb, vagy korszakos uralkodó? – merül fel a kérdés. Ki volt az az Árpád-házi király, aki az Aranybullával megalapozta a magyar alkotmányosságot, aki hadjáratot vezetett a Szentföldre, és egy későbbi magyar hagyomány szerint felvette a Jeruzsálem királya címet is? Ezekre az izgalmas kérdésekre keresi a választ a Budapesten április 20-án bemutatott történelmi ismeretterjesztő film.

II. András a jelenlegi magyar történeti köztudatban súlyosan alulértékelt uralkodó; királyi teljesítménye sokkal nagyobb elismerést érdemelne. András III. Béla magyar király és antiochiai Châtillon Anna hercegnő másodszülött fia volt, így eredetileg nem rá, hanem bátyjára, Imrére várt a magyar trón.

A legújabb kutatások szerint a magyar királyság András uralkodása idején valóban meghatározó világpolitikai szereplő volt – hallhattuk a filmben. – András, akinek külpolitikája és államszervező munkája sem hagyható figyelmen kívül, kiélezett történelmi helyzetben hosszú ideig uralkodott. Életének épített, maradandó emlékei mégis nehezen fellelhetők. Magánéletét és közéletének nyomait, sőt sírjának pontos helyét is elfedte az idő. Azonban magyar régészek és történészek mostanában újra András király nyomába eredtek.

A történet Szíriában kezdődött, Margat várában, ahova II. András a keresztes hadjáratból hazafelé ellátogatott, és állandó évjáradékot biztosított az ott élőknek. Ezt a várat már akkor olyan készültségi állapotban láthatta a magyar király, mint amilyen most; egészen biztos, hogy a templomban is részt vett a szertartásokon, láthatta a freskókat, amelyeket a régészek kutatásaik során bontottak ki.

Megtudhattuk a filmből azt is, hogy András a johannita lovagokat választotta ki a szentföldi hadjáratra, a fegyveres zarándoklatra. A Szentföldre eljutni sem egyszerű, de talán a legnehezebb hazajönni. Komoly logisztikai feladat volt. Jellemző módon a modern történetírás már értékeli azt, hogy különösebb veszteségek nélkül visszatértek.

A magyar királyok külföldről házasodtak. II. András uralkodásának legismertebb mozzanatai nem hadjáratai vagy belpolitikai intézkedései, hanem első felesége, merániai Gertrúd meggyilkolása. A merényletet 1213. szeptember 28-án követték el. Az a személy, aki ténylegesen kezet emelt a királynéra, személyesen is jól ismerhette őt. Kevés dolgot tudunk a Gertrúd elleni merényletről teljes bizonyossággal. A korabeli krónikás irodalomban is szerepel Bánk, aki valóságos történelmi személy volt, a II. András körüli „erős” emberek egyike. Viszont Bánk a merénylet után még kilenc éven át volt a király környezetében, országbírói tisztsége is volt. Ha valakinek köze lett volna a király feleségének meggyilkolásához, a föld színéről is eltűnt volna. A legvalószínűbb, hogy valamilyen irracionális motívum álhatott a gyilkosság hátterében; gyűlölet, olyan személyes motívum, amit a rendelkezésre álló forrásanyagból nem lehet kihámozni.

Katona József 1833-ban színre vitt Bánk bán című drámája és Erkel Ferenc ebből írt operája később mégis tehetetlen uralkodóként ábrázolta II. Andrást. A két mű együttes hatása kikezdhetetlen, a közgondolkodásra sokkal erősebb befolyással van talán még ma is, mint bármely történeti munka. András Gertrúd királyné halála után újra megnősült. Második felesége Jolánta, a konstantinápolyi császár lánya volt. Az új királyné a politikától távol tartotta magát; karitatív tevékenysége annál erősebb volt.

Sok érdekes dolog hangzik el a dokumentumfilmben, történészek és a régészek szakszerű elemzésében a legújabb kutatások fényében. Nem véletlen, hogy a közönség soraiban nemcsak a meghívottak, hanem egyetemisták, fiatalok is voltak szép számmal.

Az alkotás sokoldalúan igyekszik bemutatni a kort, amelyben II. András élt, pörgősen, rengeteg illusztrációval, az elmúlt évezred kódexeinek csodás színes kis képeivel és más, a korszaknak megfelelő freskók, néhol töredékek bemutatásával. Elmondják a szakemberek, akik nagyrész a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanárai, azt is, amit ténylegesen tudni lehet, de nem titkolják azt sem, ami csak feltételezés, hipotézis.

András második felesége, Jolánta sokat segédkezett a király Gertrúdtól született gyermekeinek kiházasításában. Lánya, Mária is jól ment férjhez; fia, IV. Béla későbbi magyar király egy hercegnőt vett el; Erzsébetet pedig, akit később szentté avattak, egy türingiai tartománygrófhoz adta feleségül.

Szent Istvánhoz, az államalapítóhoz senki sem mérhető, de II. András az az Árpád-házi uralkodó, aki hozzákezdett ennek a Szent István-i modellnek a modernizációjához, rendkívül sikeresen. Évszázadokon át működtek azok az intézmények, amelyeket András hozott létre.

A magyar királyság akkoriban nagy kiterjedésű ország volt. Az Árpád-korban nem volt egy meghatározott fővárosa az országnak; a két legfontosabb város Esztergom és Székesfehérvár volt. A harmadik fontos város Buda volt, melynek felemelkedése éppen II. András korára esik.

II. Andrást 1205-ben koronázták királlyá Fehérváron; harminc évig uralkodott, csak Szent István király ült nála hosszabb ideig a magyar trónon. Hihetetlen gazdasági fellendülés indult el az országban az ő idejében, s az Aranybullával évszázadokra megalapozta az ország gazdasági és társadalmi szerkezetét.

Jolánta halála után, 58 évesen, 1237 tavaszán harmadszor is megnősült. Felesége, Estei Beatrix, az itáliai estei őrgróf leánya, ekkor 23 éves lehetett. A következő év szeptemberében aztán a király meghalt. Temetkezési helye feltehetőleg első vagy második felesége mellett lehetett; az információk ellentmondásosak. A rendelkezésre álló egykori forrás szerint a király Nagyváradon halt meg, ahol korábban Szent Lászlót eltemették. Azonban nem volt egyértelmű a király végakarata, nem tudni, a temetkezés ügyében mi is volt a szándéka. Jolánta, a második feleség Egresen nyugszik, 1233-ban halt meg – lehet, hogy II. András sírhelyét ezért alakították ki ott.

A király idejében nagyon sok külföldi áramlott be Magyarországra, főleg franciák. Sajátos műveltséget, irodalmi, művészeti ízlést hoztak magukkal, akárcsak a ciszterciek, akik közt szintén sok francia volt. Azt mondják, hogy a bencések szeretnek a hegyekre építkezni, a ciszterciek a vadont kedvelik. A ciszterciek a földfeltörésben élenjáró rend, eljegyezték magukat földdel, hozzájuk kötődik az európai expanzió kezdete. A ciszterci rend nagyon komoly szerepet játszott a mezőgazdasági újítások meghonosításában. 1279-ben ők alapították az egresi monostort.

Nyolcszázötven évvel a ciszterci monostor alapítása után Egres még mindig létezik: tíz kilométerre a magyar–román határátkelőtől találhatjuk a falut. A helyi lakosok a régiek meséiből és a talált kövekből tudhatják, hogy ott egykor egy királyi alapítású szerzetesi monostor állt.

Itt kezdődtek az ásatások, és ha már ásnak, akkor kereshetnék II. András sírját is. Így jöttek el a régészek 2012-ben először Egresre. Megpróbálták megkeresni a monostor maradványait; egyáltalán maradt-e belőle valami. Először a vizsgált területen felvételeket készítettek, ami alapján bizonyossá vált, hogy tényleg található ott valami, akár maga a kolostor. Ott kezdték el tehát az ásatást, Major Balázs ásatásvezető régész, intézetvezető docens irányításával.

A film részletekbe menően mutatja be a különleges régészeti munkát. Főleg apró tárgyakat találtak, kis szoborfejeket vörös márványból, és sok más apróságot, például faragott köveket. Még a falu utcáin is lehet találni kőmaradványokat, derül ki a filmből. A munka során felmerült, hogy rekonstrukciós rajzot kellene csinálni, hogy milyen lehetett az egresi monostor. Mindez nem volt könnyű vállalkozás, hiszen még az alaprajzot sem ismerték, de végül két modellt készítettek a régészek.

A magyar történelem emlékei hiányosak, és el kell fogadnunk, hogy sok emlék nincs meg – hallhattuk a filmben a szakemberektől. – Nagyon valószínű, hogy a tatárjárás idején a mongolok felnyitották a sírokat és elvitték az értékeket. Az ásatás során találtak csontokat, töredékesen csontvázakat is, általában szétszórva, de királyi maradványokat nem. Arról lehet felismerni, hogy királyé-e a csontváz, hogy a koponyán van valamifajta patinalenyomat, mert egészen valószínű, hogy halotti koronát tettek az elhunyt király fejére, ami nyomot hagy a koponyán, minthogy fémből készült.

A film vetítése után kerekasztal-beszélgetést tartottak Major Balázs ásatásvezető régész; Langó Péter régész, tanszékvezető docens; Bácsatyai Dániel történész, tudományos munkatárs; Buzás Gergely régész, művészettörténész, múzeumigazgató; Szovák Kornél történész, egyetemi docens és Végh András régész, egyetemi docens részvételével.

Major Balázs régész elmondta: „Egy önkéntes kolléganő, Orosházi Bernadett ötlete volt, hogy próbáljuk megtalálni a király sírhelyét (...) kijött velünk dolgozni Szíriába nyáron egy hónapot, és innen kezdődött az egész történet. Amikor a tanszékünknek ásatást kerestünk főként Szíriában, akkor kezdődött el a román kollégákkal a közös munka, amiben rengetegen vettek részt.”

Megtudhattuk, hogy az egyetemi hallgatóknak remek lehetőség volt ez az ásatás közösségszervezésre is. A résztvevők folytatják a munkát, a régészeti feltárást, Szíriában is.

Az esemény végén a dokumentumfilm rendezője, Bertha Lívia is megszólalt.

Szerző: Mészáros Ákos

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír