Az emberi méltóság szolgálatában – Tudományos konferenciát tartottak a karitászról Salzburgban

A szakmai találkozót a Notre Dame Egyetem Nanovic Európai Tanulmányok Intézete szervezte a közép- és kelet-európai karitászszervezetek vezetői és a Caritaswissenschaft, vagyis a karitásztudomány kutatói számára.

A rendezvényen Horvátország, Litvánia, Lengyelország, Szlovákia, Ukrajna, Málta, Bulgária és Magyarország képviselői vettek részt azzal a közös céllal, hogy tapasztalatot cseréljenek, szakmai kapcsolatokat építsenek, valamint együtt gondolkodjanak a karitatív szolgálatról és az emberi méltóság védelméről.

Az esemény hidat épített a gyakorlati karitászmunkát végző szakemberek, valamint a karitásztudomány művelői és kutatói között. A német nyelvterületen Caritaswissenschaft néven már önálló tudományterületként ismert karitásztudomány a teológia, az etika, a szociológia és a szervezetelmélet eredményeit összekapcsolva vizsgálja, hogyan lehet a rászoruló embereket jól, méltóságukat tiszteletben tartva, szervezetten, hatékonyan és keresztény szemlélettel segíteni.

A négynapos program során a résztvevők előadásokat hallgathattak a méltóságközpontú vezetésről, az emberi méltóság teológiai és etikai alapjairól, a fogyatékossággal élő emberek önrendelkezéséről, a karitásztudomány aktuális kutatásairól, valamint a közép- és kelet-európai karitászszervezetek jó gyakorlatairól.

A műhelymunkák és közös gondolkodások lehetőséget teremtettek arra is, hogy a résztvevők megosszák egymással tapasztalataikat. A találkozás egyik legfontosabb üzenete az volt, hogy a karitatív szolgálat jóval több egyszerű segítségnyújtásnál és a Karitász küldetése mindenekelőtt az emberi méltóság tiszteletére és védelmére épül.

A konferencia egyik kiemelt eseménye volt Clemens Sedmak, a Notre Dame Egyetem Nanovic Európai Tanulmányok Intézetének professzora és a konferencia egyik szervezője által írt Enacting Mercy – Pope Francis and an Ethics of Institutions című kötet bemutatója. A könyv központi gondolata, hogy az irgalmasság nem csupán személyes erény, hanem az intézmények működésének is meghatározó alapelve kell legyen. Ferenc pápa tanítására építve azt hangsúlyozza, hogy

az intézmények valódi küldetése akkor teljesedik ki, amikor döntéseikben és működésükben is megjelenik az irgalom, a felelősség és a személy méltóságának tisztelete.

A konferencia egyik legizgalmasabb programját az Esettanulmányok a Caritas és a méltóság megéléséről című kerekasztal-beszélgetések jelentették. A litván, lengyel, szlovák, ukrán, horvát, bolgár, máltai és magyar karitászszervezetek saját programjaikon keresztül mutatták be, miként jelenik meg az emberi méltóság tisztelete a mindennapi szolgálatban.

Az emberi méltóság tisztelete azt jelenti, hogy a rászoruló emberre nem csupán segítségre szoruló személyként tekintünk, hanem olyan emberként, akinek saját története, értékei, döntési szabadsága és az élete feletti önrendelkezéshez való joga van. A segítő feladata ezért nem az, hogy minden döntést átvegyen tőle, hanem hogy olyan biztonságos és támogató környezetet teremtsen, amelyben az érintett megerősödhet, aktív szerepet vállalhat saját életének alakításában, és részt vehet a róla szóló döntésekben – hangzott el a beszélgetésekben. – A segítségnyújtás során mindig fontos megtalálni az egyensúlyt az aktív támogatás és az önállóság tiszteletben tartása között. A méltóság megerősítésének fontos eszközei a közösségi programok és közös tevékenységek is. Az ilyen alkalmak lehetőséget adnak arra, hogy a nehéz helyzetben élő emberek elfogadó, biztonságos közegben kapcsolódjanak másokhoz, kiszakadjanak a mindennapi terhek közül, és újra megtapasztalják, hogy nemcsak problémáik határozzák meg őket, hanem értékes tagjai a közösségnek.

A bemutatott jó gyakorlatok rávilágítottak arra, hogy bár az egyes országok társadalmi kihívásai olykor eltérőek,

a karitatív szolgálat közös alapja mindenütt ugyanaz: az ember feltétel nélküli méltóságának elismerése.

A kerekasztal-beszélgetések során szó esett a háborús segítségnyújtásról, a fogyatékossággal élő emberek támogatásáról, a családok megerősítéséről, a gyermekvédelemről, valamint a társadalmi befogadás különböző formáiról is.

A konferencián a magyar küldöttség is aktív szerepet vállalt: Birher Nándor, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem BTK dékánja és Szalma Balázs, a Katolikus Karitász Integrációs Központjának vezetője Méltóság – jogi konstrukció vagy valóság? címmel tartottak előadást, melynek középpontjában az a kérdés állt, hogy az emberi méltóság pusztán jogi fogalom-e, vagy a személyes találkozásokban válik valódi valósággá.

Kiemelték, hogy a jogi védelem nélkülözhetetlen, ugyanakkor az emberi méltóság csak akkor válik kézzelfoghatóvá, amikor személyes kapcsolatokban, gondoskodásban és szolgálatban ölt testet.

Az előadás kitért a mesterséges intelligencia korszakának kihívásaira is, hangsúlyozva, hogy a technológia fontos segítséget jelenthet, de soha nem helyettesítheti az emberi jelenlétet, a felelősséget és a szeretetteljes odafordulást. Előadásuk egyik központi gondolata szerint: „A méltóságnak szüksége van a jogra, de valósággá a találkozásban válik.”

A konferencia esettanulmányokat bemutató szekciójában Zagyva Richárd, a Katolikus Karitász országos igazgatója a szervezet „Lépcsőfok” programját ismertette.

Előadásában bemutatta, miként alakult át az elmúlt évek során a hagyományos iskolakezdési támogatás egy olyan komplex mentorprogrammá, amely a hátrányos helyzetű gyermekek személyes fejlődését helyezi középpontba. A program sajátossága, hogy minden gyermek számára egyéni célokat fogalmaznak meg, amelyek elérését személyre szabott mentorálással, rendszeres kapcsolattartással és a családok bevonásával segítik. A támogatás így nem pusztán tárgyi segítséget jelent, hanem lehetőséget teremt arra, hogy a gyermekek saját képességeiket kibontakoztatva, önbizalmukat erősítve építhessék jövőjüket.

A salzburgi találkozó egyik kiemelt előadását Klaus Baumann, a Freiburgi Egyetem professzora tartotta, aki arról beszélt, hogyan lehet emberközpontúan vezetni egy segítőszervezetet.

A professzor kiemelte: egy jó szervezetnek nemcsak okosnak, vagyis szakmailag és pénzügyileg stabilnak kell lennie, hanem „egészségesnek” is.

Az egészséges működés alapja a tiszta beszéd és az őszinteség.

Ehhez a vezetőnek a csapatával együtt tisztán kell látnia a legfontosabb alapokat: pontosan tudniuk kell, miért léteznek, mit miért tesznek, és kinek mi a feladata a mindennapokban.

A konferencia utolsó szakmai programjaként a résztvevők betekintést nyerhettek a Caritas Salzburg két kiemelkedő szolgálatába, intézményébe. A mobil palliatív ellátó csoport (Mobile Palliative Care Team) munkatársai bemutatták, miként biztosítanak magas színvonalú, palliatív ellátást súlyos betegek számára. Az orvosokból, ápolókból, szociális szakemberekből álló csapat célja, hogy a betegek életük utolsó szakaszát családjuk körében, méltóságban és megfelelő szakmai támogatás mellett tölthessék.

A résztvevők megismerhették a Virgil Ambulanciát is, amely egészségbiztosítással nem rendelkező emberek számára biztosít térítésmentes orvosi ellátást. Az intézmény önkéntes orvosok, ápolók és szociális szakemberek közreműködésével működik, és fontos szerepet tölt be azok támogatásában, akik a hagyományos egészségügyi rendszerből valamilyen okból kiszorultak. A látogatás kézzelfogható példája volt annak, hogy az emberi méltóság tisztelete miként valósulhat meg a mindennapi egészségügyi és szociális szolgálatban.

A konferenciáról szóló bővebb beszámoló ITT olvasható.

Szöveg: Sarkóczy Zsófia

Fotó: a Katolikus Karitász munkatársai és Andrea Niederfriniger

Forrás: Katolikus Karitász

Magyar Kurír