Az emberi szív vágya a béke – Fáklyás felvonulás és ökumenikus imádság a béke világnapján

A Sant’Egidio közösség a világban mindenütt arra hív, hogy kezdjük az évet a béke lépéseivel, lépjünk ki otthonainkból, emlékezzünk a háborúban szenvedő országokra, és hirdessük, hogy mindannyiunk felelőssége imádkozni és tenni egy békésebb, igazságosabb világért.

Budapesten a Salkaházi Sára rakpartról indult a felvonulás, végállomása pedig az Egyetemi templom volt, ahol ökumenikus, vallásközi imádságot tartottak Martos Levente Balázs esztergom-budapesti segédpüspök vezetésével.

Az eseményen imádsággal szolgált Fabiny Tamás evangélikus püspök, Radvánszki Péter rabbi, Szabó Ferenc református lelkész, Dan Culbertson anglikán lelkész, Dmitro Szidorenko ukrán ortodox pap, valamint Kuzmányi István diakónus, a Magyar Kurír és az Új Ember igazgató-főszerkesztője. A felvonuláson és az imádságon részt vett a Szociális Testvérek Társaságának négy tagja, köztük Takács Anita elöljáró.

A Corvinus Egyetem előtti téren Szőke Péter, a Sant’Egidio közösség regionális felelőse mondott beszédet. Felidézte Ferenc pápa alakját, aki a háború alternatívájaként az egyetemes testvériség álmát, látomását állította a középpontba, majd Leó pápáról beszélt, aki megválasztása utáni első beszédében a fegyvertelen és lefegyverző béke üzenetével, a feltámadt Krisztus békéjével köszöntötte a világot.

Salkaházi Sára mellett megemlékezett egy másik vértanúról, Floribert Bwana Chuiról, aki a Sant’Egidio közösség tagja volt, az utcagyerekek segítője a kongói Gomában. Vámtisztként elutasította a romlott áru beengedését, a korrupciós ajánlatokat, ezért megkínozták és megölték. „Mindig van más út” – mondta. Szőke Péter hangsúlyozta, hogy nem törődhetünk bele a háborúba és az erőszakba.

Hisszük, hogy a béke mindig lehetséges, mi is tehetünk érte.

A testvériség, a barátság az a tér, amelyben a béke megvalósul, mint a karácsonyi ebéd, amelyet Budapesten és a világ számtalan városában szegény barátaikkal költöttek el a közösség tagjai és segítői.

Hallgassuk meg, mit kérnek tőlünk a szegények, a magányos idősek és a háborútól szenvedő népek

– kérte.

Felhívta a figyelmet az Ukrajnában élő közösségeikre, akik bombatámadások, légiriadók és elsötétítés közepette segítenek másokon. Ők azok, akik megmutatják, hogy a béke lehetséges: darabonként, találkozásról találkozásra haladva építhetjük. Végül azt kérte, hogy visszhangozzuk Leó pápa felhívását: legyen 2026 a béke éve!

A 15 éves Rudik József a Fiatalok a békéért Mozgalom nevében szólt. Elmondta, hogy a remény évében barátságot kötöttek ukrán fiatalokkal, hiszen a találkozás kultúrája az egyetlen válasz a gyűlöletre. Részt vettek a Global Friendship találkozón Rómában, ahol megtanulták:

a remény nem naivitás, hanem az egyetlen út a béke felé. Az első lépés pedig az, hogy egymás felé fordulunk, ezért terítettek asztalt karácsonykor a szegényeknek.

„Mi, fiatalok a békéért egy olyan jövőt képzelünk el, ahol ukrán barátainknak nem kell félniük. 2026-ban a Global Friendship találkozó Budapesten lesz. Falak helyett hidakat építünk, és megmutatjuk, hogy a barátság nem ismer határokat” – hirdette.

A reményteljes szavak után fáklyákkal és magasba emelt, a háborúban szenvedő országok nevét hirdető táblákkal indultak el a résztvevők az Egyetemi templom felé, ahol ökumenikus, vallásközi imádság kezdődött.

*

Martos Levente Balázs püspök beszédét teljes terjedelmében közöljük:

„Békesség nektek!” Ezekkel a szavakkal köszöntötte és ébresztette hitre tanítványait a feltámadt Jézus a hét első napján. „Békesség nektek!” Ismételte Leó pápa 2025. május 8-án, megválasztásának napján, hogy ennek a békének gazdag ajándékát adja tovább a hívőknek és a nem hívőknek, minden békére szomjazó embernek. Békesség nektek, ismétlem a mai estén én is, veletek együtt kérve Istennek ezt a mindenféle áldást kifejező ajándékát.

Immár negyedszázados hagyományt követve, ma este a Sant’Egidio közösség hívott meg minket arra, hogy a békéért imádkozzunk. Ez a közösség a szegények hangját szólaltatja meg. Különös erővel figyelmeztet: a háború és a fegyverkezés a szegényeket, a kiszolgáltatott helyzetben élőket sújtja leginkább. Ők ismerik legközelebbről azokat a romhalmazokat, amelyek a háborúk és erőszakos cselekmények után az emberség csúfos vereségére emlékeztetnek. A béke túl gyakran válik politikai jelszóvá, és tévesen úgy mutatják be, mintha harcolni, fegyverkezni kellene érte, mintha megelőző csapást kellene mérni a másikra, aki eleve ellenségnek látszik. Békéről akkor beszélhetünk hitelesen, ha a szegények, végső soron mindenki békéjét, kiengesztelődését, mindenki kölcsönös megértését, a közös keresésbe való aktív bekapcsolódását is értjük rajta.

Köszönöm nektek, hogy a mai estén a szegényekkel együtt és a szegények számára kértek békét, bármely háborútól vagy feszültségtől sújtott országban vagy övezetben is éljenek. A szegények, a békére vágyakozók itt élnek körülöttünk.

Az agresszió, a másik legyőzése rossz megoldás, amelyet gyakran félelmeink miatt választunk. Az emberi szív vágya a béke, és nem a háború.

Ma este együtt imádkozunk a békéért, különböző keresztény felekezetek és különböző vallások képviselői.

A béke, mint egyfajta belső békesség, mint a másik ember iránti tisztelet és megértés forrása, a vallási hagyományokban mindenütt a hiteles megtérés, a Mindenhatóval való találkozás hitelesítő pecsétje.

Nemrég egy muszlim főmufti szavait hallottam: Isten soha nem parancsol gyűlöletet! Manapság, amikor gyakran úgy tapasztaljuk, hogy a megélt hit és a rendszeres vallásgyakorlat visszaszorul és veszít jelentőségéből, máskor meg tömegeket igyekeznek manipulálni vallásos jelszavakkal, különös jelentősége van minden valódi kapcsolatnak, képmutatás nélküli, bátor találkozásnak és közös gesztusnak, amellyel különféle vallások képviselői egymáshoz fordulnak. A hit, az emberi méltóság, a megalapozott személyes meggyőződés és a minden emberért érzett, cselekvő meggyőződés mind mélyen összekapcsolódik az ember istenkapcsolatával. Egy sok szempontból átláthatatlan és bizonytalan világban sem szabad feladnunk a reményt, hogy együtt képesek vagyunk megjeleníteni és éltetni az összetartozásnak, az Isten jelenlétében megélt szeretetnek azt az erejét, amelyet egyedül a hit és az Istenbe vetett bizalom éltet.

A hívők között még ma is létezik egy láthatatlan hálózat, amelyet a mai estén is meg akarunk újítani a közös jövő reményében.

Azok a hívők, akik valaha megalapították a Sant’Egidio közösséget, ma meglett emberek, tapasztalt felnőttek, részben jelentős közéleti szerepet is betöltő emberek. Ez a közösség mégis hordozza a fiatalok szimpátiáját. Szavuk ma este is sok-sok fiatalt vonzott ide, hogy együtt kiáltsunk és imádkozzunk. A fiatalokban talán különösen is ott van a vágy, hogy ne kelljen egymástól elzárkózni, ne kelljen egymástól félni és rettegni. Bár legjobb tehetségünket olykor éppen egymással versenyezve igyekszünk megmutatni, előbb-utóbb megtapasztaljuk, hogy az összefogás, a közös célok megvalósítása nagyobb boldogság, mint a másik legyőzése. Sok-sok fiatal vágya egy olyan közösség, amelyben mindenkit meghallgatnak, és mindenkinek alkalma nyílik, hogy legjobb tehetségét mások javára kibontakoztassa, másokkal megossza.

Hogyan remélhetnénk békét, ha nem élesztjük és tápláljuk a fiatal nemzedékek vágyát a béke, a megértés, az értékek közös megvalósítása után?

Szavainkkal és tetteinkkel ma is úgy kell érthetővé tennünk a világot különösen is a gyermekek és a fiatalok számára, hogy ők eszközöket kapjanak a közös értékek felismerésére és megbecsülésére.

„Békesség veletek!” Ezt a köszöntést a keresztény hit szerint az a feltámadt Jézus mondta tanítványainak, aki jól ismerte gyengeségüket, bár korábban már nekik ajándékozta békéjét – „Békességet hagyok rátok, az én békémet adom nektek” – mondta nekik. Az a Feltámadott, aki tele volt élettel, mégis, mindannyiunkért megízlelte a halált. Az a Feltámadott, aki békét hirdetett a távol lévőknek, és békét a közelieknek, s akinek születésekor az angyalok békét hirdettek minden embernek, akiket a Mindenható az ő jóakaratába fogadott. Az ő békéje drámai felszólítás, elsősorban azért, mert önmagában kiengesztelt minden ellentétet.

Az ő békéje vissza nem vont ajándék, amelyből mindig meríthetünk, mert Isten minden ígérete igenné vált benne.

Köszönöm, hogy a békemenet kezdetén meggyújtottátok a reménység lángjait, most pedig gyertyákat gyújtunk majd, azokért az országokért imádkozva, ahol a háború pusztítása versenyben áll a reménység és a bizalom igazságával. Szegénységünket hoztuk el, Istenbe vetett bizalmunkat, a fiatalok feletti örömünket. Áldja meg mindezt az Úr, akiben együtt bizakodunk.

*

Ezt követően név szerint imádkoztak minden országért, ahol ma háború dúl a világban, és fiatalok gyújtottak gyertyát a szenvedő népekért. 

Fabiny Tamás evangélikus püspök könyörgésében a világban szenvedő gyerekekre, az ő kétségbeesett, halálra rémült arcukra irányította a figyelmet, az ő jövőjükért és békéjükért fohászkodott.

Radvánszki Péter rabbi erőt és bölcsességet kért az Örökkévaló Istentől, hogy képesek legyünk bizalmat építeni a világban, le tudjuk győzni az előítéleteket, a gyűlöletet, megtanuljunk békében élni egymással, hiszen az Isten szemében mindannyian egyenlők vagyunk.

Szabó Ferenc református lelkész a háború sújtotta életekért imádkozott, különösen Kárpátaljáért, az ott élő emberekért, és azokért, akik kénytelen voltak elindulni onnan. Kérte, hogy a remény ne aludjon ki akkor sem, amikor hosszú az éjszaka.

Az imádság végén Szőke Péter gyűjtést hirdetett az ukrajnai Sant’Egidio közösségek javára, akik – sokan maguk is menekültként – az otthonaikból elmenekülteket segítik fáradhatatlanul.

Fotó: Merényi Zita

Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír