Az én templomom – A törökszentmiklósi Szentháromság-templom

Törökszentmiklós római katolikus főtemplomának történetét nem lehet elmesélni a város rövid históriája nélkül. Az eseményekből megtudjuk ugyanis, hogy a környék lakói fontosnak tartották a vallást. A város elődtelepülése Balaszentmiklós volt, amelynek nevét egy 1399-es oklevél említi. A helység a 15. században már biztosan rendelkezett templommal, amelynek plébánosa 1480 körül Bertalan volt. A török időket követően a korábban elnéptelenedett város újra benépesült, és II. Almásy János segítségével a kis katolikus közösség 1730-ban kápolnát építtetett. A népesség növekedésével nagyobb templomra volt szükség, amelyet megépülése után, 1747-ben Szent Miklós tiszteletére szenteltek fel. Később ez a templom is szűkösnek bizonyult, ezért 1796-tól 1803-ig ismét templomi építkezés zajlott a városban. A hatalmas, barokk stílusú templomot 1807 pünkösdvasárnapján szentelték fel a Szentlélek tiszteletére. A lélekszám állandó növekedése miatt azonban hamarosan ezt a templomot is kinőtte a katolikus egyházközség. A jelenlegi, messze földön híres templomunk létrejöttének története 1895-ben kezdődött, és 1900 Szentháromság vasárnapján, az épület megáldásával fejeződött be. Az építkezés költségeire Pánthy Endre egri püspök, nagyprépost, volt törökszentmiklósi plébános jelentős összeget adományozott. Kriptáját az új templom kereszthajójában helyezték el, mert a nagy jótevő a mi templomunkban kívánt örökre megpihenni.

Szüleim 2016-ban írattak be a törökszentmiklósi Pánthy Endre Katolikus Általános Iskola első osztályába. Ettől kezdve vettem részt a szentmiséken. Elsőként a templom szépsége, a belső terek díszessége fogott meg. A szentmiséken mindig az első padsorban ültem, mert nagyon érdekelt, hogy mi történik az oltárnál. Nagyon tetszett a csengetés, ami jelezte a mise kezdetét. Mindenki felállt, és a felnőttek is énekeltek. Hallás után lassacskán én is megtanultam a templomi énekeket. Később az iskolában kaptunk Hozsannát, és ebből a kottás énekeskönyvből tanultam meg további dalokat. Az orgona hangja nálunk nagyon szép. Voltam hittantáborban is. Az egyik foglalkozáson közelről is megnézhettük az orgonát, és meg is szólaltathattuk. Hatodikos korom óta vagyok tagja a Salve Regina templomi kórusnak, amit a kántorunk vezet. A karzatról belátom a templom nagy részét. Az oltár mögött egy nagyon szép dombormű található. A Szentháromságot ábrázolja, mert templomunkat a Szentháromság dicsőségére emelték.

Harmadikos koromban kezdtem el ministrálni. Amikor először láttam meg a sekrestyét, nagyon érdekesnek találtam a régi bútorokat, amelyekkel berendezték. Ott tartjuk a miséhez szükséges kellékeket. Sok feladatot megtanultam már, tudok ünnepi alkalmakon füstölni, bor-vizezni, tálcázni. A ministrálásban azt szeretem a legjobban, hogy az oltár közelében lehetek.

A legjobban az ünnepi szentmiséket szeretem, mert olyankor együtt ministrálhatok a barátaimmal, akikkel lelki napokra és ministránstalálkozókra is járunk.

Magyar Kurír

Az írás nyomtatásban az Új Ember 2022. november 13-i számában jelent meg.