Az épület otthont, a közösség családot ad – Az Autista Segítő Központ karácsondi Lakóotthona

A Ferences Rendi Autista Segítő Központ Lakóotthona egy tíz férőhelyes intézmény, ahol tizenhatodik életévüket betöltött, autizmussal élő személyek ellátását biztosítjuk. A lakóotthonban olyan fiatalokkal és felnőttekkel vagyunk együtt, akik önkiszolgálásra részben képesek, de felügyeletet igényelnek. Itt életkoruk, egészségi állapotuk és önellátásuk mértékének megfelelően egész életen át tartó ellátást és lakhatást kínálunk számukra.

A Karácsond határában, az Autista Majorság területén található épületben öt kétágyas szoba, fürdőszoba, nappali, étkező, konyha, mosókonyha és egy szép nagy udvar áll az ellátottak rendelkezésére.

Kis közösségként működünk, ahol a lakók feladatai a mindennapi élethez szorosan kapcsolódnak.

Házimunkákat végeznek, rendben tartják a szobáikat és a közösségi tereket, egyszerűbb ételeket készítenek, gondozzák az épülethez tartozó udvart, kiskertet és veteményest. Lakóotthonunkban igyekszünk családias, meleg hangulatú légkört teremteni, a település életében aktívan részt venni, valamint az egyéni igényeket figyelembe véve kikapcsolódást, szórakozást biztosítani az ellátottak számára.

Olyan, mintha csak most épült volna fel a lakóotthon. Mintha csak most költöztek volna be az ellátottjaink... Tizenhárom év telt el azóta.

Ha pedig valaki megkérdezné, hogy mi is történt ebben a tizenhárom évben, válaszként valószínűleg visszakérdeznénk: Mi nem történt?

Mert szinte minden megtörtént, ami egy intézmény működésében megtörténhet. Voltak nehezebb és könnyebb időszakaink, küzdöttünk létszámhiánnyal, az ellátottak viselkedésproblémáival, állapotromlásokkal és családtagok, hozzátartozók elvesztésével is. Tizenhárom év alatt az ellátottak között egy személyi változás történt, tehát szinte ugyanazokkal a fiatalokkal és családokkal dolgozunk együtt. A munkatársi létszám sokat változott azóta, de még mindig vannak olyanok, akik a kezdetektől itt vannak. Szülőket veszítettünk el, aminek a feldolgozása számunkra sem volt egyszerű, de rendületlenül azon dolgoztunk, hogy a ránk bízott fiatalok minél jobban viseljék a veszteségeket.

És amikor már tényleg azt hittük, hogy mindenen túl vagyunk, hogy mindent megtapasztaltunk, jött a koronavírus, ami teljesen felborította az életünket.

A jövőnk alakulása további kérdéseket vet fel. A fiatal, autizmussal élő ellátottjaink az évek múlásával felnőttekké válnak, majd idős ellátottak lesznek. Mivel Magyarországon minden lakóotthon nagyjából egyszerre indult el, így nem láttunk magunk előtt példát arra, hogy milyen átalakulás vár ránk. Mint ahogyan az egész intézmény egyedülálló az országban, ebben is elsőként szerzünk tapasztalatokat.

Rengeteg dolog történt tehát velünk az otthon megalapítása óta: sok öröm, sikerélmények, közös kalandok, nehézségek, veszteségek, amiket csendben éltünk meg. De azt biztosan elmondhatjuk, hogy

a tizenhárom év minden napján ugyanaz a cél lebegett a szemünk előtt: otthont biztosítani a ránk bízott tíz személynek.

Vannak köztük olyanok, akiknek már ténylegesen ez az otthonuk, és nincs hová hazamenniük. Némelyiküknek van családja, de a szülők egyre idősebbek, így egyre kevesebbet tudnak vállalni gyermekük ellátásából. Az épülettel otthont, a kollégák közösségével pedig családot próbálunk biztosítani számukra – reméljük még sok-sok éven át, hiszen életük végéig vállaltuk ezt a nemes feladatot.

A tizenhárom év alatt sokszor megújultunk, egyre szebb és szebb környezetet biztosítva az ellátottak számára. A berendezést többször lecseréltük, megújult a konyhánk, a fürdőszobánk, a nappalink, a teraszunk. Az udvarra hinták, hintaágy, kerti padok kerültek, nyáron medence áll a fiatalok rendelkezésére. Megtörtént az épület szigetelése, kifestése, korszerűsítése.

A lakóotthonnal egy telephelyen működik egy védett munkahely, amely szintén megújult, és amellyel jó kapcsolatot ápolva szorosan együttműködünk. Itt öt, autizmussal élő fiatalnak biztosítanak munkahelyet, ami nemcsak a nevében „védett”, hanem a mindennapokban is. Vigyáznak rájuk, óvják őket, képességeikhez igazodva foglalkoztatják őket, figyelembe veszik az autizmussal járó nehézségeket is.

Mivel az egész majorság a község szélén helyezkedik el, így megnyugtató a tudat, hogy mindenben számíthatunk rájuk, bármilyen problémával kereshetjük őket. Az itt dolgozó fiatalok mezőgazdasági munkákat végeznek, gyomlálnak, kapálnak, ültetnek, betakarítanak. A termelés fóliasátorokban zajlik, ami rossz idő esetén is munkát biztosít az itt dolgozóknak.

A megtermelt zöldségeknek (paradicsom, paprika, fokhagyma, sütőtök, karfiol, káposzta, kelkáposzta, cukkini, zeller stb.) nagy sikere van a környéken, sokan vásárolják őket, mert kiemelkedően jó minőségűek és finomak.

Környezetünk számára talán olyanok vagyunk, mintha nem lennénk. Nem hallani rólunk, nem történnek velünk „nagy események”. De azt gondolom, hogy ez a lehető legjobb dolog, ami történhet velünk. Ha visszagondolunk arra, hogy tizenhárom évvel ezelőtt milyen ellenállásba ütköztünk az itt élő emberekkel szemben, mennyire féltek attól, hogy ez az intézmény az ő településükön épül fel és kezdi el a működését, akkor számunkra nincs annál nagyobb elismerés, minthogy „észre sem vesznek” minket. Mi

csendben, nagy hírek és események nélkül működünk, nyugalomban, békességben, mint egy család.

Ennek az állapotnak az eléréséhez a négy falon belül rengeteg munka, a kollégák magas fokú szaktudása, illetve egy olyan stabil háttér szükséges, amit a gyöngyösi székhelyünk, az Autista Majorság és a fenntartó biztosít a számunkra.

A 2022-es Ferences Jótékonysági Est (FJE) bevételeit a karácsondi lakóotthon felújítására fordítják. További információ és jegyvásárlás ITT.

Szöveg: Hegyi Barbara/Ferences Média, 2021

Forrás és fotó: Ferencesek.hu

Magyar Kurír