A második napi táv viszonylag rövid, mindössze negyven kilométer volt, hogy a résztvevők akklimatizálódjanak, összeszokjanak a közlekedésben. Magas hegyek nem szegélyezték az útjukat, de izzasztó emelkedők igen, és a déli nap is egyre perzselőbben tűzött. Jólesett mindenkinek az egy óra tájban esedékes pihenő, amelyre árnyékos erdőszélen kerítettek sort. Egy alkalmas tisztásra is találtak, amely lombos boltozatával hasonlatos volt egy kis kápolnához. Itt mutatta be a csütörtöki szentmisét Böjte Csaba testvér, aki együtt izzadt az úton a többiekkel.
A testi erőfeszítés mindenesetre inspirálta Csaba testvér gondolatait, mert ezzel kapcsolatos történetet osztott meg a hallgatósággal. Ennek a főszereplője egy leány volt, aki a Szent Ferenc Alapítvány otthonában nevelkedett fel, úgy, hogy az édesapjával sohasem találkozott. Minden vágya az volt ennek a lánynak, hogy neki is legyen édesapja. Isten és az internet csodálatos segítségével megtalálta az édesapját. Amikor azonban létrejöhetett volna a találkozó, a leányban szörnyű indulat ébredt az apja iránt: hogy volt képes több mint húsz éven keresztül elhanyagolni őt? Az indulatain képtelen volt uralkodni, egészen addig, mígnem görkorcsolyát vásárolt, és az egyik távolabbi városból hazagurult Dévára. Otthon azt mondta Csaba testvérnek, hogy kidolgozta magából a mérgét, megbocsátott az édesapjának. A történet pedig csodálatos véget ért, mert az édesapa elfogadta a leányát, és ma is hálát érez azok iránt, akik felnevelték neki őt. Végkövetkeztetésként azt állapította meg Csaba testvér, hogy amikor megoldhatatlannak látszó problémáink vannak, érdemes erőfeszítéseket tenni és Isten kezébe tenni a döntést.
Jézus nevében indult útnak a csapat, bízva abban, hogy mindenki számára lelki megújulást hoznak a fizikai erőfeszítések. Csaba testvér kifejezte abbéli reményét is, hogy ez a misszió az útba eső települések számára is elviszi Jézus ígéretét. És maradt még egy tanulság a történetéből: amit ma megélhetsz, ne add oda semmiért senkinek, mert az csak így lesz a tiéd. A ferences biciklisták bemelegítettek tehát, és készülnek a pénteki megpróbáltatásra, mert nehéz terepviszonyok mellett fognak kerekezni 140 kilométert a tűző napon. Mindenki személyes felajánlással indul útnak. Imádkozzunk értük, hogy erőfeszítéseiket a Jóisten is megjutalmazza.
Szöveg és fotó: Gulyás László
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria