Az erdélyi püspök, aki értette a jövőt – Fogarasy Mihályról nyílt kiállítás Gyergyószentmiklóson

Szintén az 1800 és 1882 között élt Fogarasy Mihálynak állít emléket az a könyv, amelyet Bernád Rita-Magdolna, a Gyulafehérvári Főegyházmegyei Levéltár igazgatója írt Fogarasy Mihály. A püspök, aki értette a jövőt címmel. A kötetet a gyergyószentmiklósi Szent Miklós-templomban mutatták be november 30-án.

Az eseményen Róth András Lajos történész, könyvtáros ismertette a könyvet. Amint rávilágított, Fogarasy Mihály kiemelkedő fontosságú tevékenységére figyelt fel kutatásai során a Pauler Gyula-díjas Bernád Rita-Magdolna, a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség főlevéltárosa.

Az, „aki értette a jövőt” és annak érdekében tevékenykedett, nem lehet más, mint a közösség szervezésében, irányításában példaképül állított erkölcsi minta – véli Fogarasy Mihályról Róth András Lajos, aki szerint a püspököt teljes tündöklésében feltárta és elénk állítja a könyv.

Kovács Gergely érsek, örmény katolikus apostoli kormányzó ajánlásával indul a könyv, egy olyan alapkőletétellel, amely a felelősségteljes főpásztori hivatás, de az emberi nagyság (f)elismerésén is alapul, egy olyan alapkő, „amelyre – amint az érsek úr írja – bátran építkezhetünk tovább, ezért az előttünk járók emlékének ápolását és továbbadását kötelességünknek tartjuk.”

„A húsz fejezetre tagolódó kiadvány felöleli a hatalmas életút minden részletét, kifejtve Fogarasy Mihály származását, szellemi képzését, az Egyházban betöltött fontos és összes szerepét, az egyházi hierarchián való emelkedésének összes grádicsát, tudományos szemléletének alakulását, a hitsorsosai és a világiakhoz való kötődését, szülővárosa iránti szeretetét és hűségét. Családi indíttatása is meghatározta sorsának alakulását. Itt utalunk Fogarasy György templomépítő nagyapjára, Ferenczi György püspöki vikáriusra, de említhetnénk Fogarasy Mihály csíkszenttamási kántor nagybátyját is. Minden iskolai évben »eminentissimus«-ként feltüntetett Fogarasy korán eljegyzi magát a teológiai pályával. A Pazmaneumon belüli teológiai képzése során is az »eminens cum excellentia« jelzővel illették. Pályafutását Nagyszebenben, a nagyszeben-belvárosi templomban kezdte hittanárként és káplánként, buzgón és dicséretesen töltve be a lelkek építésére és a szorgalmas fiatalok javára szentelt feladatát. 1826-tól Bécsben a felsőbb papi intézetben, az Augustineumban eltöltött két év alatt latinul és németül megvédett doktori diplomát nyert egyházjog, szentíráselemzés és -értelmezés, dogmatika, erkölcsteológia és pasztorálteológiából. Eközben az Új Teológiai Folyóirat szerkesztésében is szerepet vállalt. Hazatérte után Gyulafehérvárt 1828–1830 közt a bibliai tudományok tanára, a teológiai tudományok felügyelője, szentszéki előadó, ülnök és a szegények ügyvédje, az erdélyi normális iskolák felügyelője. 1832-ben Kolozsvárott találjuk, ahol iskolai felügyelő és könyvvizsgáló. Éles szemmel észrevételezi az ottani visszásságokat és szorgalmazza elemi osztályokban a magyar nyelven való oktatást. Rá egy évre tiszteletbeli kanonok. Közben a pesti tudományegyetem teológiai fakultása kollégiumi tagjává nyilvánítja. Az említett Augustineum harmadik, majd második tanulmányi igazgatója, miközben a császári udvar káplánja is. És itt álljunk is meg. Külön felhívnám az érdeklődők figyelmét, hogy ennek a felfele ívelő életútnak minden mozzanatát rögzíti a könyv hazai és külföldi levéltárak mélyéből kibányászott eredeti dokumentációs és képi anyaggal. Ugyanakkor egy jól megszerkesztett kalauzon túlmutatva máig felfuttatott intézménytörténetekkel is gazdagodhatunk, rálátást nyerünk a hazai egyházi és művelődési intézmények kivitelezőire, letéteményeseire vagy akár mai haszonélvezőire is” – fogalmazott a könyvet ismertető történész.

Fogarasy Mihály bécsi tartózkodását követően Nagyváradra kerül mint nagyváradi mesterkanonok. Kanonoki beiktatását 1838-ban Lajcsák Ferenc nagyváradi püspök (1827–1843) rendeli el. Itteni tevékenysége is kiemelkedő. A hitéleten túl a fiatalok képzésében folytat lelkes tevékenységet, ifjúsági könyvtárakat alapít, zene- és énektanítást szervez, német és francia nyelvtanárokat szerződtet. Ugyanakkor a királyi jogakadémia igazgatóhelyettese és a tankerületi iskolák igazgatója. 1843-tól egyedi apát, mely címet 1865-ig viselte. 1845-től az Accademia dell’Arcadia olasz irodalmi társaság tagja lesz. 1846-tól egyházkormányzati hatalom nélküli szkutári címzetes püspöki kinevezést kap sokrétű és lelkiismeretes papi tevékenységének elismeréséül. Fogarasy 1846–1853 között a pesti egyetem hittudományi karának elnöke és a budai tankerület iskoláinak főigazgatója. Az általa kezdeményezett Jó és olcsó könyvkiadó társulat, a későbbi Szent István Társulat mint az Apostoli Szentszék Könyvkiadója mai napig közismert. Ez irányú nézeteit és elképzeléseit az Eszmék egy nevelési, épületes és fölvilágosító könyvek terjesztésére alakítandó társulat szerkezetéhez címmel a Religió és Nevelés lapban fejtette ki. A Keresztény Naptár, a Katholikus Néplap közkézen forogtak. A kiadó jelentőségét növelte az, hogy Fogarasy ragaszkodott a kisebbségi nyelveken való (románul, szlovákul, horvátul, németül, bunyevácul, ruténül, vendül) közléshez. 1853 és 1864 között újból Nagyváradon van Fogarasy mint plébános és főesperes. Funkciói egymást érik. Mindegyiknek eleget tesz. Így zsinatvizsgáló, majd 1855-től a zsinatvizsgáló bizottság elnöke lett. Aztán mesterkanonok, őrkanonok, majd éneklőkanonok. Közben 1859-től a műemlék épületek császári és királyi műemlékvédője lett.

Az 1865–1882 közti püspöki tevékenysége a hitélet emelésére, valamint a katolikus népiskolák felvirágoztatására irányult. Több jótékonysági célú alapítványt hozott létre. Ferenc József valóságos belső titkos tanácsosnak is kinevezte.

A kötet külön fejezetet szentel az iskolák püspökének, akinek sikerült visszaszereznie az egyházi iskolák fölötti fennhatóságát. Szem előtt tartotta a kispapok képzését; elérte, hogy a pesti központi papnevelő intézetbe erdélyieket is felvegyenek. Elképzelte egyetem indítását is: ez egy „Lyceum Academicum” lett volna három (1. hittudományi, 2. bölcsészeti, történelmi és klasszikus nyelvtudományi, 3. jogi és államtudományi) karral. Átalakította a kisszemináriumot, támogatta a görögkatolikus teológusképzést; támogatta több településen a mallersdorfi ferences, a szatmári irgalmas és az orsolyita nővérek iskoláit, zárdaintézeteit, tehát gondja volt a nőnevelésre is. Szülővárosában leányiskolát alapított. Szabályozta az egyházközségi tanácsok és az „iskolaszékek” felállítását és működését.

A szerző kiemeli munkájában azt a tényt, hogy Fogarasy Mihály 64 éves korában került a főpapi székbe, de ez csak előnyére vált személyének, egyházának, funkciójának. A birodalmi fővárosban és a jelentősebb egyházi és egyetemi központokban szerzett tudását, adminisztratív ismereteit tudta egyházmegyéjében ennek alapján kamatoztatni. Erdélyben ő volt az, aki elrendelte a plébánianaplók, más néven historia domus-kötetek kötelező vezetését 1868-ban, mint ahogy az egyháztanácsgyűlési jegyzőkönyvekét is 1869-70-ben.

A csíksomlyói új ferences kegytemplomot is Fogarasy szentelte fel 1876. augusztus 20-án. Erdélyi püspöki működése alatt összesen 157 papot szentelt. Az egyházmegyés papság mellett obszerváns ferences és piarista szerzeteseket is avatott áldozópappá.

Szülővárosának fejlődését Fogarasy püspök mindig szem előtt tartotta, és mindenben igyekezett támogatni. Nagylelkűségéről két meghatározó szerepű intézmény létesítése – a leánynevelde (a mai Fogarasy Mihály Műszaki Líceum) és az aggház (a mai ápoló- és gondozóközpont) –, valamint a Szent Miklós-templom orgonája is tanúskodik – írja Bernád Rita.

A püspök 1882. március 23-án halt meg, életének 82., papságának 59. és püspökségének 17. évében. A gyulafehérvári Jézus Szent Szíve tiszteletére szentelt ferences templom kriptájába temették el. A katolikus restauráció utáni erdélyi püspökök közül ő volt az első, aki nem a Szent Mihály-székesegyház kriptájába temetkezett.

A kötet, amelynek egyik kiemelkedő erénye, hogy nagyon gazdagon illusztrált, a kolozsvári Verbum Egyesület gondozásában jelent meg.

*

A Fogarasy Mihály. A püspök, aki értette a jövőt című kiállítás megnyitását megelőzően, a Szent Miklós-napok nyitóprogramjaként vallásturisztikai konferenciának adott otthont a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Gyergyói Tagozata. A szakmai találkozó a térség vallási örökségére és vallásturisztikai lehetőségeire irányította a figyelmet.

Ahogy Gyergyószentmiklós 700 éves jubileuma közeledik, még fontosabbá válik, hogy arra építsenek, ami mindig is megtartotta a közösséget: a hitre, a közösség erejére és a hagyományokra – írta a Romkat.ro-n megjelent beszámolójában Nagy Zoltán, Gyergyószentmiklós polgármestere.

Forrás és fotó: Romkat.ro

Magyar Kurír
(asz)