Az eredeti karácsony sem úgy alakult, ahogyan eltervezték – Remény és kétség Kárpátalján

Idén 3 millió forint gyűlt össze a háborútól szenvedő kárpátaljai magyar közösségnek a  Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya lapja, a M.I.N.D. hasábjain megjelent felhívásra reagálva.

– 2023-as adománygyűjtésünk kezdetén a ráti Szent Mihály Gyermekotthon egész napos áramkimaradásokról, magas inflációról és munkahelyhiányról, a Kárpátaljai Magyar Nagycsaládosok Egyesülete pedig félelemről, bizonytalanságról és a családfők hiányáról számolt be. Változtak a kárpátaljaiak mindennapjai az elmúlt egy évben?

– A felsorolt nehézségek nem múltak el, sőt azt lehet mondani, hogy még súlyosbodott a helyzet. A sorozások egyre gyakoribbá váltak, egyre szélesebb rétegből mozgósítanak, most már a 17 éves fiúkat is regisztrálják. Aki próbálja ezt elkerülni, az nem tud dolgozni, autót vezetni, bankba menni, ügyet intézni, gyakorlatilag bujkálnia kell. Minden családot borzasztóan megterhel, hogy valakiért állandóan rettegnek: vagy azért, mert már a háborúban van, vagy azért, hogy mikor viszik el. Újdonság, hogy most már Kárpátaljára is lőttek ki rakétákat. Bár nem történt személyi sérülés, egyre fokozódik a nyomás a lakosságon. Nemrég a többszörösére emelték a hadiadót, ami azonnal megjelent az árakban is, miközben a fizetések nem emelkednek, az átlagnyugdíj alig haladja meg a 30 ezer forintot.

Azt látom, hogy az idő előrehaladtával egyre nő a reménytelenség érzése az emberekben.

– Mi a leginkább megterhelő?

– Az, hogy a családoknak a nagy része szétszakított állapotban van: sokaknak van olyan rokona, gyereke, férje, apja, aki külföldre menekült, és nem tud hazajönni se karácsonyra, se húsvétra – Isten tudja, meddig. A lányok pedig, ahogy leérettségiznek, elmennek utánuk, mondván: mit csináljanak itthon, hogyha a fiúk nincsenek idehaza?

– 28 éve él Kárpátalján, pedig Budapesten született. Önt mi tartja még mindig odahaza?

– Először csak fél évre utaztam Kárpátaljára, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat önkénteseként, de egyrészt megismertem a későbbi férjem, családom lett, másrészt azt láttam, hogy minden, amit én Magyarországon megtanultam, az ebben a régióban sokszorosan hasznosul. Úgy éreztem, hogy bármihez nyúlok, arra Kárpátalján szükség van, azzal tudok adni a helyieknek. Időközben nagyon meg is szerettem ezeket az embereket, most már nehezen is tudnám elképzelni, hogy visszaköltözzek.

– A jelen helyzetben hatványozottabban igaz, hogy az Egyház a határon túli magyarok egyik utolsó végvára…

– Ez már legalább három évtizede így van.

Sohasem volt rendesen kiépített szociális háló Kárpátalján, legfeljebb névleg. Mivel most megnőtt a szükség, végképp nagy teher hárul az Egyházra, amely valóban működtet egy szociális hálót – jelenleg erején, anyagi lehetőségein felül, a már említett okok miatt lecsökkent szakembergárdával.

A karitász így is több mint 50 szociális intézményt tart fenn, az ingyenkonyháktól kezdve a gyerekrehabilitációs központokon át az öregotthonig, de van egy egyházi iskolánk és több óvodánk is. Ráti gyerekotthonunk egyben gyerekrehabilitációs központ is, ahová egész Kárpátaljáról, sőt még Belső-Ukrajnából is járnak, annyira komoly szakmai munka zajlik ott.

– Miben tud támaszt nyújtani a munkácsi egyházmegye az embereknek?

– Bármilyen gondja van valakinek – pszichológiai problémája, nincs mivel fűtenie, ételre van szüksége vagy orvosi ellátásra nincs pénze –, szinte csak egyetlen lehetőséget lát, hogy az Egyházhoz forduljon. Nem egyszerű erre a megsokszorozódott igényre jól válaszolni, miközben a segítők maguk is nagyon le vannak terhelve, az ő családjaiknak is megvannak a problémái. Közben a belső menekülteknek ellátása is sok szempontból rájuk hárul, bár sokan közülük elkezdtek már munkát keresni.

Elkél tehát minden támogatás. A jezsuitáktól kapott adományt rászoruló gyerekek és családok segítésére fogjuk felhasználni Majnek Antal emeritus megyéspüspök közvetítésével.

– Hogyan lehet a karácsonyra készülni ekkora nehézségek mellett?

– Szeretnék valami reménytelit mondani, és mindig szoktam is, viszont

épp a karácsony elég fájdalmas lesz, leginkább a szétszakítottság miatt.

Mi tavaly a sógoromékkal együtt karácsonyoztunk, és együtt sírtunk a karácsonyfa alatt, mert az ő két nagyfiuk sem tudott hazajönni. Nagyon sok családnak lesz idén ilyen a karácsonya.

– Miből merítenek mégis reményt?

– Mostanában azon gondolkodom, hogy az eredeti karácsony sem úgy alakult, ahogyan eltervezték. Mária és József biztosan egészen máshogy szerették volna fogadni azt a kisbabát, aki ráadásul a világot megváltani jött. Teljesen méltatlan volt a helyzet, amiben Betlehemben találták magukat, sok minden miatt szomorkodhattak, panaszkodhattak volna, de attól még Isten működött és a Megváltó megszületett.

Azt hiszem, hogy ezzel a lelkiséggel kell most Kárpátalján készülnünk a karácsonyra: bár semmi sem úgy alakul, ahogyan szeretnénk vagy ahogyan jó lenne, de ez nem akadályozza meg Istent abban, hogy működjön, hogy a családokban is jelen legyen és a szívünkben is megszülessen.

Ő a nehézségekből is tud nagyon szép dolgokat, emberi nemességet, értékeket, jóságot előhozni. Ha erre fókuszálunk, akkor örömteli és reményteli lesz az ünnepünk.

Szöveg: Feke György

Fotó: Janka György; Szent Mihály Gyermekotthon, Rát

Forrás: Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya

Magyar Kurír