Az erőszakmentesség elsajátítása gyakorlás kérdése – vallja Martin Luther King lánya, Bernice King

A Nobel-békedíjjal kitüntetett aktivista lánya az atlantai központú The King Center Institute elnöke. Az idei Martin Luther King Jr. nap (január harmadik hétfője, idén 16-a) alkalmából, amely nemzeti ünnep az Egyesült Államokban, az intézmény megújítja az általa indított online képzési programot. Ennek középpontjában az erőszakmentesség áll, s magánszemélyek, vállalatok, szervezetek és oktatási intézmények számára készült.

A közelgő emléknap és az erőszakmentesség iránt Európa-szerte egyre hangsúlyosabban megfogalmazódó vágy apropóján beszélgettünk Bernice Albertine Kinggel. Az apja nyomában járó protestáns lelkész, jogász és békeaktivista megosztotta gondolatait az erőszak feletti győzelemről, a keresztény vezetők és a hétköznapi emberek felelősségéről a társadalmak formálásában.

– Lelkipásztorként, apja nyomdokaiban járva az erőszakmentességet hirdeti. Ön szerint mi akadályozza ezt leginkább, és mit lehetne tenni ezen akadályok leküzdése érdekében?

– Szerintem a legnagyobb kihívás az, hogy rendkívül erőszakos világban élünk. Az embereket nem tanították meg a konfliktusok kezelésére. Amikor igazságtalansággal, erőszakkal szembesülünk, ösztönösen érzelmi alapon reagálunk.

Az erőszakmentesség egy olyan diszciplína, amely megtanítja kezelni a konfliktusokat, az erőszakot, az igazságtalanságot, a véleménybeli és ideológiai különbségeket – de ehhez képzésre és oktatásra van szükség.

– Mennyire elterjedt ez a fajta gondolkodás a modern társadalmakban?

– Sajnos a világ még nem látta meg annak értékét, hogy ezt beépítse az oktatási rendszerekbe, vagy a munkahelyek mindennapjaiba. Ha nem foglalkozunk vele tudatosan egyre többen, akkor az erőszak továbbra is köztünk fog maradni. Édesapám 1964-es Nobel-békedíjas beszédében hangsúlyozta, az erőszakmentesség tanulmányozás és gyakorlati alkalmazás tárgyává kell hogy váljon az emberi konfliktusok minden területén, különös tekintettel a nemzetek közötti kapcsolatokra. Ötvenkilenc éve fogalmazta meg ezeket a szavakat, de az emberi közösségnek ma is újra meg kell hallania őket. A The King Center ennek érdekében hozta létre a Nonviolence365® Online e-learning platformot, ahol a regisztrálók megtanulhatják az erőszakmentesség elveit és lépéseit, hogy megbirkózzanak vele, ha igazságtalanságot tapasztalnak környezetükben. Adaptáltuk munkahelyi használatra is, azon vezetők és alkalmazottak számára, akik szeretnének olyan környezetet teremteni, ahol az emberek elfogadva, megbecsülve érezhetik magukat.

– Úgy látja, minden probléma, még a nemzeti szintű konfliktusaink is személyes ellentétekből, problémákból fakadnak?

– Igen, pontosan. Az erőszakmentesség elsajátítása lépésről lépésre zajló, mindennapos feladat.

Konfliktusok mindig is lesznek, ami meghatározó, az a megoldásuk módja.

Figyelni kell arra, hogy tiszteletben tartsuk a másik személy méltóságát, ami nem jelenti azt, hogy el kell viselnünk az igazságtalanságot. Felelősségre vonhatjuk a többieket, de olyan módon, hogy soha ne érezzék magukat megfosztva emberi mivoltuktól, még akkor sem, ha ők meg is fosztottak minket ettől. Nekünk kell magasan tartani a párbeszéd erkölcsi színvonalát, amihez másoknak kell felemelkedni, ahelyett, hogy mi süllyednék lejjebb.

– A társadalmi igazságosságért és egyenlőségért fáradozik, hasonlóképp Ferenc pápához. Miként alakíthatják az erőszakmentes keresztény hangok a jövő társadalmát?

– Szerintem a folyamat nem az erőszakmentesség üzenetével kezdődik, hanem az erőszakot nélkülöző életmóddal. Apám személyen testesítette ezt meg, és az emberek tisztelték érte, hajlandóak voltak követni az általa kijelölt irányt. Vezetőként bensővé kell hogy váljon számunkra az erőszakmentesség, nem elég, ha csak beszélünk róla.

Meg kell mutatnunk az embereknek, hogyan szeressék igazán ellenségeiket, hogy imádkozzanak értük még akkor is, ha üldözik őket, miként apám is tette, Jézus nyomában járva.

De ehhez fegyelem, tanulás és gyakorlás szükséges. Úgy gondolom, keresztényként az élen kell járnunk ebben. Ti vagytok a világ világossága, mondta Jézus – keresztényként, egyházi vezetőként erkölcsi felelősségünk, hogy fény legyünk mások számára az erőszakmentesség útján.

– Mit tehetnek a hétköznapi emberek, illetve kisebb-nagyobb közösségek, akár cégek, szervezetek vezetői ennek előmozdításáért?

– A legfontosabb, hogy megtanuljunk szeretetközpontúan viselkedni. Ha ez vezérel minket, akkor vezetőként is arra fogunk törekedni, hogy a környezet, amelyben tevékenykedünk mentes legyen a jogsértéstől és igazságtalanságtól. Megszüntetni ezt soha nem fogjuk tudni, de amikor megtörténik, az erőszakmentesség hangjává válhatunk. Azt gondolom, a legtöbb probléma, amellyel ma szembesülünk, a hétköznapi emberek által megoldható lenne, csak nincs elég bátorságunk, hogy foglalkozzunk vele. Nem akarunk kilógni a sorból, félünk a következményektől, így inkább maradunk bezárkózva a saját kis világunkban. Pedig amikor olyan dolgok történnek, amelyek rosszak, igazságtalanok, kötelességünk lenne leszögezni, hogy nem tűrjük el az ilyesmit. Kapcsolatba kell lépnünk azokkal, akik hasonlóan gondolkodnak körülöttünk és közösen kialakítani egy tervet, hogyan tudunk hatni a közvetlen környezetünkre.

A világ akkor változik meg, amikor a hétköznapi emberek eldöntik, hogy megváltoztatják

– és ehhez nem kell vezetőnek sem lenni. Martin Luther King Jr. egyszerű lelkészként indult, később az emberek nevezték ki vezetőnek. Az Amerikai Egyesült Államokban az egyenlőséget és az emberi jogokat érintő változások, amelyek apám fellépése óta történtek, azért tudtak megvalósulni, mert egyszerű emberek úgy döntöttek, nem tolerálják tovább az igazságtalanságot. Kollektíven felléptek azért, amiben hittek és nem kellett hozzá mindenki, csak egy kritikus tömeg. Erről szólt édesapám mozgalma: olyan emberek fogtak össze és dolgoztak ki stratégiát a változások érdekében, akiknek hasonló álmaik és küldetésük volt. A dolgozószobánk magányában azonban nem járhatunk sikerrel, elengedhetetlen, hogy együttesen munkálkodjunk a változások érdekében.

– Úgy tűnik, nagy bátorságra is szükség van ahhoz, hogy meg merjük tenni a szükséges lépéseket.

– Bátorság és önfegyelem. Egy magnak jó talajra van szüksége ahhoz, hogy termést hozzon, de vigyáznunk is kell rá, módszeresen el kell távolítanunk a kárt okozó gyomokat. Ezt az elménkben is meg kell tennünk, mert rengeteg gaz üti fel a fejét az emberekről és a társadalomról való gondolkodásunkban. Sok rossz beidegződéstől kell megszabadulnunk, hogy elérjük a megfelelő gondolkodásmódot, amely szükséges a világunk megváltoztatásához. Ahogy Albert Einstein is megfogalmazta, nem lehet a problémákat ugyanazon a szinten megoldani, mint amelyen létrejöttek. Ha nem változtatunk azon, ahogy a társadalmi egyenlőtlenségeket és igazságtalanságokat kezeljük, akkor továbbra is ugyanazt az eredményt fogjuk kapni, amit eddig. Ne féljünk hát nekilátni gyomlálni!

Szerző: Mohay Réka

Fotó: Merényi Zita; The King Center Institute

Magyar Kurír