Az etiópiai Tigrében a szalézi nővérek gyerekekről és anyákról gondoskodnak

A kórházhoz kapcsolódik egy mezőgazdasági projekt, ennek keretében igyekeznek élelemet biztosítani azoknak, akiknek nincs más módjuk a túlélésre, köztük számos menekültnek. A nővérek oktatási tevékenységet is végeznek, amivel a diszkrimináció ellen küzdenek.

A Tigré államban dúló háborút – amelynek 1,2 millió halottja van, bár a „hivatalos” források félmillióról szólnak – befejezettnek nyilvánították, mert valóban nincs már lövöldözés és nincsenek harcok az utcákon, de olyan károkat okozott, hogy a helyzet tragikus, és félő, hogy a konfliktus újrakezdődik.

Lerombolt gyárak, házak, kórházak, utak:

egy „elfelejtett háború” romjai, amely megbénította a nemzetet, elvette az energiáját, pénzét, élelmét, munkáját, elsődleges megélhetési forrásait.

Aki túlélte, nem tudja, hova menjen. Az ország nem vonzza a befektetőket, és ezért térdre kényszerül. Egy tanknyi üzemanyag megszerzése egész éjszakai sorban állással jár. Mivel túl drága lett az üzemanyag, a szövetségi kormány a zöld energiára való teljes átállást szorgalmazza, de ez is csak egy paradoxon, hiszen az elektromos áram ára 4000 százalékkal emelkedett. A jövő óriási kérdőjel még azok számára is, akik eddig csodával határos módon boldogultak a gigantikussá vált költségek mellett is.

Egyes létesítmények napelemeket szerelnek fel, a gondviselésben bízva. Így tesznek az egészségügyi intézmények, amelyek bár bizonytalanul, de működnek, nemcsak a helyiek, hanem a termékeny földet elfoglaló eritreai és amhara menekültek számára is, akik az UNICEF műanyag sátraiban élnek, mindenüktől megfosztva.

Az Eritreával határos, 70 ezer lakosú Adwában található Kidane Mehret Kórház az egyetlen jól működő egészségügyi intézmény, amelyet nem bombáztak le és raboltak ki. A háború 25 hónapja alatt nem kevesebb mint 500 ezer emberen segített. A regionális kormány támogatásával, a torinói Banco Farmaceutico segítségével hozzá tudnak jutni az elérhető kevés forráshoz, köztük a gyógyszerekhez. Különösen az újszülöttosztály fejlődött, ahol az anyákat támogatják azzal is, hogy a kapcsolódó mezőgazdasági projektnek köszönhetően pótolják az anyatejet, a nők ugyanis kimerültek, szó szerint kiszáradtak.

Az élelmiszerhiány mindenkit érint, fiatalt, öreget, gazdagot, szegényt.

Korábban a golyók öltek, és voltak, akik el tudtak menekülni. Az éhínség elől nem lehet elmenekülni, mindent elsöpör: ez katasztrófa”

– mondja Laura Girotto nővér, aki több mint harminc éve szalézi misszionárius Tigrében, és a kórház vezetője. Tiszta tekintete tele van reménnyel, él benne a bizonyosság, hogy az Úr figyelemmel kíséri munkájukat ebben a meggyötört térségben, mert a legszegényebbeket szolgálják.

A kórházba szexuális visszaélés áldozatául esett nők százai érkeznek;

kísérletet tesznek sérüléseik műtéti úton való kezelésére, de sokan meddők maradnak. A szexuális erőszak mindig is jelen volt az országban, de a háború alatt fokozódott, a civilekkel szembeni kimondhatatlan atrocitások, sőt a férfiak kiherélése is mindennapos. Számos történetet hallottak nőkről, asszonyokról, akiket többször, példátlan agresszivitással megerőszakoltak, akár gyermekeik szeme láttára.

Etiópiában nőnek születni az egyik legnagyobb szerencsétlenség, ami egy teremtménnyel történhet”

– mondják. Anyaként az embernek sikerül egyfajta társadalmi státuszt elérnie, mert termékenynek számít, de feleségként, nővérként vagy lányként semmit sem ér, csak munkaeszköz, olyannyira, hogy a kicsi lányok már hároméves korukban elkezdenek segíteni a családnak. Széles körben elterjedt a gyermekmenyasszonyok jelensége,

a missziós nővérek munkája ezen a területen arra irányul az iskolákban, hogy segítsék az összetartást a fiú- és lánytestvérek között, hogy csökkentsék ezzel a jövőbeli diszkriminációt.

A misszió éppen a kicsinyek sorsára irányul, aggódnak értük, nagy erőfeszítéseket tesznek az érdekükben. Bár az iskolai tevékenységek újraindultak, sokszor nincsenek tankönyvek és írószerek. Minden papírfecnit felhasználnak, nincs pazarlás. A háború alatt a gyerekeket a kormány harcolni küldte.

Az adwai osztályokból 1700 tanulóból 715-en mentek el, alig több mint 300-an tértek vissza. Eltűntek a semmibe.

Forrás és fotó: Vatican News olasz nyelvű oldala

Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír