Az Eucharisztia és a világ éhezői – egy nigériai lelkipásztor szemével

Az éhezés felszámolása régóta szerepel a nemzetközi közösség céljai között, azonban mind ez idáig nem sikerült elérni. Az ENSZ Világélelmezési Programja (World Food Programme) arról tájékoztat weboldalán, hogy a világ nagy lépéseket tett előre, 300 millióval kevesebben éheznek, mint 1990 táján, holott a népesség növekedett – mégis jelenleg is mintegy 811 millió ember mindennap éhesen tér nyugovóra.

A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra (NEK) hazánkba érkező Izunna Okonkwo a világ számos régióját ma is sújtó éhezés témáját az Eucharisztiával kapcsolja össze nemrég magyar kiadásban, angol nyelven megjelent kötetében.

– Hogyan lehet összekapcsolni a világszinten napjainkban is több mint 800 millió embert érintő éhezés társadalmi, illetve teológiai aspektusait?

– Ha megvizsgáljuk az emberi személyek horizontális és vertikális kapcsolatait, illetve hogy a tevékenységeik milyen hatást gyakorolnak a természetre és a többi emberre, milyen következményekkel járnak, akkor össze tudjuk kapcsolni az éhezés szociológiai, társadalmi aspektusait a teológiai vonatkozásaival.

– Hogyan tudná elmagyarázni az olvasóknak, melyek az éhezés természetes és nem természetes okai?

– A könyvemben amellett érveltem, hogy két fő oka van az éhezésnek, mégpedig a természetes (természeti katasztrófa) és a nem természetes (népességrobbanás, háború és más fegyveres konfliktusok, militarizmus, szegénység, politikai elnyomás/rossz kormányzás, igazságtalanság, gazdasági igazságtalanság, környezetvédelmi krízisek, írástudatlanság stb.). Míg a természetes okok felett gyakran nem tudunk kontrollt gyakorolni,

az éhezés nem természeti eredetű okaiért mi vagyunk a felelősek.

A nem természeti eredetű okokra van megoldás, amelyeket ha helyesen alkalmazunk, azáltal enyhíteni és végső soron megszüntetni tudjuk az éhezést a világban.

– A könyvében kifejti azt is, hogy az éhezés megszüntethető, amihez az Eucharisztia példát ad nekünk. Beszél arról is, hogy a liturgia párhuzamba állítható a társadalmi igazságossággal. Milyen értelemben fonódik össze az éhezés témája az Eucharisztiával?

– Az Eucharisztia egy étkezés, ha nem is a szó hétköznapi értelmében. Amikor hétköznapi ételeket eszünk, az étel átalakul, azonban

amikor az Eucharisztiából részesülünk, nekünk kell átalakulnunk, ahhoz hasonlóvá válnunk, mint akit magunkhoz veszünk: Jézus Krisztushoz.

Az ember éhes lesz, ha nem jut táplálékhoz. Az Eucharisztiában Jézus Krisztus töretik meg és adja nekünk magát táplálékul, és azt parancsolja, hogy mi is így tegyünk az Ő emlékezetére. Ebből kiindulva, ha az Eucharisztiában részesülők maguk is eucharisztiává válnak a többi ember számára, azáltal katalizátorként szolgálhatnak azokban a rendszerekben, politikákban, struktúrákban, amelyek a világban tapasztalt társadalmi igazságtalanságok és az éhezés ellen tenni tudnak.

– 2015-ben a globális közösség elfogadta a 17 globális célt, amivel az emberiség életét kívánják jobbá tenni 2030-ig. A kettes számú cél az éhezés megszüntetése (Zero Hunger). Mit gondol, mivel tudnak a különböző vallások hozzájárulni az éhezés felszámolásához?

– Azt gondolom,

elsősorban azzal tudnak tenni az éhezés megszüntetéséért, ha hisznek az éhezés valóságában;

valamint azzal, ha proaktívan viszonyulnak a saját képességükhöz, hogy tenni tudnak az éhezés felszámolása érdekében. A vallási közösségeknek tisztában kell lenniük azzal is, hogy mindez felelősség, biztosítani, hogy a világban elérhető erőforrások megfelelően legyenek elosztva. Mindazonáltal képesek elérni ezt a célt, részben azáltal, ha aktívan részt vállalnak a munkában, amellyel pozitív irányba lehet fordítani a világ számos részén éhezést okozó politikákat.

Szerző: Verestói Nárcisz

Fotó: Izunna Okonkwo Facebook-oldala

Magyar Kurír