Az Eucharisztia mindannyiunk erőforrása – Kiállítás nyílt Bálint Sándor hagyatékából Szegeden

„Isten vére áldjon mög!” – a köszöntés is mutatja, hogy a szegedi nép szóbeli hagyományában jelen volt a Szent Vér tisztelete. Kezdetei a középkorra nyúlnak vissza. Laskai Osvát ferences szerzetes latin nyelvű prédikációs gyűjteményében maradt fenn az alföldi város középkori ereklyéjének, a vérző ostyának egyetlen leírása. Ez mutatja, hogy Báta és Kassa mellett itt is élt a Szent Vér tisztelete. Egy vérző ostya volt Szeged ereklyéje, melyet a Szent Erzsébet-templomban őriztek. Bálint Sándor kutatásai nyomán vált ismertté a városhoz köthető középkori eucharisztikus csoda, a vérző ostya története. A kegyhely és az ereklye a török időkben elpusztult, tisztelete azonban tovább élt, ennek nyomait a néprajzkutató tárgyi emlékekben és a népi vallásosság hagyományában is megtalálta. Ezt mutatja be a látogatóközpont legújabb tárlata.

A kiállítást Kiss-Rigó László megyéspüspök nyitotta meg. Beszédében a főpásztor kifejtette, fontos, hogy hivatkozunk szép hagyományokra, kulturális értékekre, de nekünk a lényegre kell figyelnünk. Bálint Sándor Eucharisztia-tisztelete – a kiállítás címe gondolatokat kell hogy ébresszen bennünk, mit jelent számunkra az Eucharisztia. „Jézus Krisztus nem azért alapította az Eucharisztiát, hogy tabernákulumba zárjuk, hogy örökmécsest gyújtsunk mellette, nem is azért, hogy betévedve egy katolikus templomba roggyintsunk egyet a térdünkön, hanem azért, hogy lelki-szellemi táplálékként éljünk vele. Ahogy egy sportolói teljesítményhez szükséges a jó fizikai táplálék, úgy a lelki élethez is komoly táplálék kell, a hívő ember ezt kegyelemnek nevezi. Bálint Sándor élt ezzel a lehetőséggel, napi áldozó volt. Ebből volt ereje hitvalló életéhez. A kiállításon találkozunk kulturális értékekkel, de gondolkodjunk azon, hogy nemcsak Bálint Sándornak állt rendelkezésére ez az erőforrás, Jézus személyes ajándéka, hanem mindannyiunknak. Ha élünk vele, hatékonyan lehetünk kovász és só a társadalomban” – fogalmazott.

Serfőző Levente, a Szeged-Csanádi Egyházmegye oktatási helynöke röviden ismertette a kiállítást. Elmondta, szívügyük a hitvalló néprajzkutató boldoggáavatási folyamatának követése. Bálint Sándor életszentsége elismerésének gondolata már röviddel a halála után felvetődött, 2005-ben elindult az eljárás egyházmegyei szakasza, és 2021-ben Ferenc pápa aláírta a dekrétumot a szegedi tudós hitben megélt hősi erényeinek elismeréséről.

„Hatalmas anyag áll rendelkezésre, a lényeget próbáltuk megragadni. Célunk, hogy új ismereteink segítsenek az Eucharisztia tiszteletének elmélyítésében, és belátást engedjenek Bálint Sándor hitéletébe és munkásságába” – mutatta be Serfőző Levente a rendezők szándékát. Így a tárlat négy fő téma köré rendeződik. Elsőként Bálint Sándor élettörténetét villantja fel: „Ez a sokszor megtört élet, melyben újra és újra tudott istenkapcsolatából meríteni, és hűséges maradni hitéhez, Egyházához. Megtapasztalta a megtörtséget és a feltámadást is” – vázolta fel a helynök Bálint Sándor eucharisztikus életét.

A második téma a kor, a 20. század Eucharisztia-tisztelete és annak háttere, a középkori kezdetek. A harmadik és negyedik téma a szegedi ereklyetisztelet továbbélését mutatja be. Betekintést ad Bálint Sándor kutatásaiba, melynek köszönhetően össze tudjuk kapcsolni a középkori ereklye létét a 18. századi, a mai alsóvárosi ferences templomban található Szent Vér-oltárral. Többek között ez az oltár is bizonyítja, hogy a Szent Vér-tisztelet, az eucharisztikus lelkiség jelen volt, az eucharisztikus imádság nem szűnt meg a városban, hiába pusztította el török a templomot.

A középkori eucharisztikus ereklyének magával a templommal együtt nyoma veszett a török időkben, de Bálint Sándor kutatásának köszönhetően bizonyítható a tisztelet folytonossága”

– mutatott rá Serfőző Levente.

A tárlat az eucharisztikus tisztelet tárgyi emlékeinek fotói révén ismerteti meg velünk a néphagyományt, melynek nemzeti műveltségbe emelése Bálint Sándor élethivatása volt. Egyik érdekessége az a mézeskalácsos forma, melyet papi hagyatékból mentett meg gyűjtései során Bálint Sándor, aki szakrális szemlélettel kutatta Szeged és az Alföld népi vallásosságának hagyományát. Egy másik érdekesség egy hódmezővásárhelyi türelemüveg [szűk nyakú üvegpalackban elhelyezett vagy összeállított alkotás – a szerk.], benne kálváriaábrázolás. Digitális képernyőn fotósorozat mutatja be a Bálint Sándor gyűjtésében fennmaradt eucharisztikus kiadványokat.

Serfőző Levente és Vargáné Bögi Veronika, a szegedi kateketikai iroda munkatársa elmondták, lenyűgözte őket az a gazdagság, ami Bálint Sándor hagyatéka – ezt teljes egészében a Móra Ferenc Múzeum őrzi – alapján feltárult számukra. „Tárgyi emlékek, melyeket azzal, hogy gyűjtött, meg is őrzött az utókor számára, és hagyományok, melyek ma már csak egyes vidékeken élnek, váltak ismeretté Bálint Sándor munkássága révén. Ilyen például ma a Felvidéken, ahova történt egy szegedi kirajzás, a karácsonyi ostyahordás szokása. A ministránsok vitték a meg nem szentelt ostyát a családokhoz, ami része lett a karácsonyi vacsorának.

A családfő az ostyával a kezében a feleséghez lépett, és bocsánatot kért mindenért, amivel megbántotta, a feleség tört az ostyából, utána pedig a család többi tagjával folytatódott az ostyatörés.

Az Eucharisztiával való kapcsolat megtartó ereje ebben is megjelenik. Középkori eredetű tisztelet a fogalmak és a vallási élet szintjén is jelen volt a szegedi életben.”

Az időszaki kiállítás húsvétig tekinthető meg a látogatóközpont nyitvatartási idejében, keddtől vasárnapig 9 és 17 óra között.

Szerző: Trauttwein Éva

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír